"Egy ragyogó utazás" - rövid összegzés a 2018-as Montreux Jazz Festival-ról
"A Radiant Journey" címmel jelent meg nemrég az éppen egy hónapja véget ért fesztivál honlapján egy kis értékelés. Nem tudom megállni, hogy ne reagáljak rá. Finoman fogalmazva: a cím minimum kérdéses. (Persze sokféleképpen lehet értelmezi az "utazás"-t...)
A bevezetőben "lelkendeznek", hogy 240.000 látogató kereste fel Montreux-t az idei fesztiválon. Biztosan szép szám (illetve sok ember), csak nem tudom, mihez képest. Igazi tömeget jazz koncerten nem láttam (máshol igen). Viszont létrehozták a "House of Jazz" intézményét (mivel /még.../ elvileg ez egy jazz fesztivál), ahol nagyrészt (!) ez a műfaj volt jelen (mármint a Jazz Házában - még jó!). Azt elfelejtették hozzátenni, hogy ezzel a megoldással egy megállóval távolabb helyezték a központtól (a Hotel Palace "Petit Palais"-jába) az összejövetel nevében is szereplő művészeti ágazatot...
Minden "más" ott maradt a centrumban, például: a "...rock...metal, electro, hip-hop, folk and pop..." - idézet a cikkből. A szebb napokat is (bőven) látott Stravinski Auditoriumban a több, mint két hét alatt Trombone Shorty és Jamie Cullum képviselte a jazzt!!! (Három felkiáltójel.) És ebben a tömbben (Montreux Music & Convention Centre) volt még: a Montreux Jazz (??? - három kérdőjel, mert köze nincs hozzá!) Lab, a Strobe Klub és a Lisztománia nevű pincehelyiség - két utóbbi ingyenes "szórakozást" nyújtott. Hát, köszönjük...
Idén "elhagyták" a versenyeket - több évtized és sok magyar siker után, helyette "Montreux Jazz Talent Awards" címmel különböző zenekarok mutatták be tudásukat. Eredményhirdetés szeptemberben (!) várható. Addig lesz ideje a zsűrinek... (16 produkciót kell/ene/ elbírálni.) Már korábban leírtam, hogy a "fizetős" programok (mindössze) egynegyed része (!) sorolható a jazz műfajához - nem váratlanul a Montreux Jazz Clubban hallhattuk ezeket.
Itt azért sztárparádé volt. Csak kapásból: Stanley Clarke, Brad Mehldau, Jason Moran, "mindkét" Avishai Cohen, Robert Glasper, Manu Katché, Gregory Porter és Chick Corea. Sajnos betegség miatt elmaradt a Carla Bley-Andy Sheppard-Steve Swallow trió koncertje - ezért (is) maradt bennem némi hiányérzet. (Két, nagyszerű blues zenekart hallottam: Kenny Neal és Philipp Fankhauser együttesét.) A legnagyobb élményt (számomra) az amerikai énekes Gregory Porter nyújtotta.
Befejezésül dicsérik a "fantastic weather"-t (ezzel maximálisan egyetértek) - így a "Music in the Park" (szabadtéri, ingyenes műsor) zavartalanul "működött". Közben még jazzt is játszottak...
Eddig 18 alkalommal "vettem részt" Európa legnagyobb jazzfesztiválján. Gyönyörű a környezet, különleges hangulatú a hely. Idén elképesztő, "csúcsszuper" volt a hangosítás a jazz klubban (információim szerint a Stravinski teremben is). Jövőre az 53. találkozó következik - nagy kérdés: velem vagy nélkülem?
