JazzMa

Friss Hírek

MAKOVICS JAZZ HÍRNÖKEI2018. szeptember 24.
A HIT DIADALA2018. szeptember 23.
Herold Péter: All That I Am2018. szeptember 22.
JazzUp - Klausz Ádám2018. szeptember 22.
KÖRSÉTA A JAZZMÚZEUMBAN2018. szeptember 20.
PARÁDÉS VISSZATÉRÉS2018. szeptember 17.
KÁOSZT IGÉRT, BÉKÉT HOZOTT2018. szeptember 14.
GITÁRFENOMÉN A BJC-BEN2018. szeptember 13.
Jazz az árkádok alatt2018. szeptember 10.
SZÜLETÉSNAPI JAZZÜNNEP 2018. szeptember 04.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Hírek

BALÁZS JÓZSI 40

Alig pár évesen fanatikusan vonzódott a zenéhez, de a szokásos gyerek zenék, lemezek nem keltették fel érdeklődését. Már ekkor az esti elalvás előtt az ágya melletti, mostanában egyre inkább múzeumi tárgynak számító hifitoronyból szóló, Händel Messiás, Máté Passio és a János Passio dallamai hoztak álmot szemére. A jazz nagyon korán megfogta, sőt abban nőtt föl. Olyannyira, mikor öt évesen első osztályba ment, akkor a walkmanjén Charlie Parker, Chet Baker, Bill Evans albumokat hallgatott. Kizárólag a klasszikus és a jazz dolgok érdekelték. Kamaszodván is csak ilyenek voltak betöltve a walkmant váltó mobiljába is. Az 1978-ban született Balázs József hamarosan követte 11 évvel idősebb bátyját, Elemért a zenei pályán. Zongoristaként, zeneszerzőként és hangszerelőként is kivívta a szakma elismerését és a közönség szeretetét. Számos sikeres lemez áll mögötte, meghódította a világ jegyzett jazzklubjait, a negyedik X-hez közeledve nagyszabású koncerttel készül megünnepelni születésnapját. Ebből az alkalomból kerestem fel, és természetesen igyekeztem sikerekben gazdag pályafutásának néhány fontos eseményét is felidézni beszélgetésünkben.

01.JPG

Aggódtunk miattad, szerencsére nyomát sem látni rajtad a kórházban töltött időszaknak, azért úgy gondolom, mindenekelőtt jó egészséget kívánok! Aktuális még ez a kívánság?


- Abszolút aktuális, túl vagyok egy tüdőembólián, ezért most nagyon ráálltam ezekre a dolgokra, megcsináltattam a gyomorleszűkítés műtétet, sikerült leadnom 22 kilót, de az egészségemre továbbra is figyelnem kell. Felépültem, úgyhogy teljes erővel dobom bele magam újra a zenébe, minden buli olyan, mintha az első lenne, ugyanúgy élvezem.

02.jpg

Születésnapi koncerted igazi sztárparádét ígérve szerdán lesz a Budapest Jazz Clubban, ahol egy este három zenekarban is játszol. Kiket láthatunk, és hogy készülsz erre a nagy eseményre?


- Kedvenc zenekaraimmal erre a napra is úgy készülök, mintha az első bulim lenne! A barátaim is eljönnek, csomó jó zenész ott lesz.


A három fellépő zenekarból egynek az alapításában vettél részt, kettőt te alapítottál.


- A kvintettemet még harmincadik születésnapom alkalmából én találtam ki. Elemérrel ellentétben akkoriban kevés mainstream zenét játszottam. A jazz aranykorszakában is szinte minden nagy zenésznek muszáj volt kvintettben játszani, gitár, ének nélkül. Az ilyen felállásban a trombita és a szaxofon az alap, a zongora, bőgő, dob mellett. A fejemben az volt, hogy ilyet akarok, mert akartam játszani valami olyasmit, ami az igazi alapja a jazznek, meg a történelme. Csomó olyan álmom teljesült, amire vágytam, de ahogy öregszem, meg járok a világban, egyre jobban döbbenek rá, mert mindig kiderül, hogy ezt a nyelvet beszélni kell. És ha ezt az ember nem tartja frissen, nincs benne, akkor a többi is elsikkad. Szóval a kvintett az így jött, amelyben Cvikovszky Gábor trombitál, Zana Zoltán szaxofonozik, Pecek Lakatos Krisztián bőgőzik és bátyám, Elemér dobol.

03.jpg

Az East Gypsy Band meg egy nagy kalandozás a cigányzenében a világ minden tájáról, hogy lehet a jazzel párosítani, ami esetleg hasonló, és összegyúrni. Furán jött, cimbalmos unokabátyám, Oláh Vilmos ötlete volt. A 2010-ben alakult zenekar nekem hasonlót jelentett, mint amikor a BEG „Early Music” című lemezén Nuria Rial énekesnővel klasszikusokat dolgoztunk át. Szeretem fuzionálni a műfajokat. Tisztelet a kivételnek, általában a stílusokra húzzák rá a jazzt vagy a jazzre erőszakolnak valamilyen stílusú zenét. Ilyenkor megváltozik a fuzionált zene előadásmódja, levegője, ritmusa, ami nem feltétlenül jó. A népzenének meg kell tartani a lüktetését, mert ha jazzes lesz, megszűnik népzenének lenni. Én a jazzt úgy varrom alá, rakom közbe, hogy megmaradjon ugyanaz a lüktetése, dallamvilága, levegője az eredeti zenének, és ne legyen megerőszakolva. Ezek a kalandozások a népzene, a cigányzene és a klasszikus zene világában nekem nagy kihívások. Zenénk a cigány gyökerekből merít. Ez egy iszonyatosan nagy kultúra, hihetetlen kasztokkal. Mindegyiknek megvan a maga zenéje, mint a spanyol flamenco, a portugál fado, a román, a bolgár, az orosz cigányzene, a magyar kávéházi és a magyar autentikus cigányzene, ezeket szeretném magaménak tudni, a zenémben kifejezni, mert ugyanúgy ahogy magyar, ugyanúgy cigány is vagyok. Bár én nem játszom sem cigányosan és sem népiesen, mert nem tudom azt a hangvételt és tempót, ezért választottam olyan zenészeket a bőgős Orbán Gyuri és Elemér mellé, akik tudják és érzik ezt. Autentikusan, a gyökerekhez hűen énekli Balogh Guszti, hegedüli Sárközi Lajos ezeket a témákat, és így játszik Oláh Vili is cimbalmon.

04.jpg

A Balázs Elemér Group, amit tulajdonképp együtt indítottunk el, azért mégis Elemér ötlete volt a két énekes felállás. Mindig kellett írnom számokat és hangszerelgetnem az ő szerzeményeit. Ez mostanáig így van. Már régóta több szabad kezet ad, kevésbé szól bele. Úgy dolgozni együtt, hogy ugyanazt csináltam volna én is, mint ő, és ez fordítva is működik, valami hihetetlen. Ez természetes dolog számunkra. Mióta együtt játszunk, azt mindegyikünk tudja, én nélküle nem vagyok, ő meg nélkülem.

05.jpg

Bátyád árnyékából indultál, sokáig az Elemér öccseként emlegettek, mikor láttad az áttörést?


- Én igazán soha nem éreztem árnyéknak, nekem ez inkább sokkal nagyobb kihívás volt. Emiatt maradtam a zenei pályán. Az első igazán komoly dolog, az első lemezfelvételem Elemérrel volt. Tizenhat évesen már Elemér szerint is elértem olyan szintet, hogy elvihetett magával játszani. Már a kezdetektől kezdve kikérte a véleményemet, bár annyira közel állunk egymáshoz, hogy nem csak zenében gondolkodunk hasonlóan, így nem is kellett sokszor kikérnie. Amit ő jónak látott, azt én is úgy láttam, a rossz dolgokat is hasonlóan éreztem. Mi azért vagyunk igazán jó testvérek, mert a nagy korkülönbség ellenére is szimbiózisban vagyunk. Ebben a zenész világban különleges a kapcsolatunk. Igazából valakinek a valakije lenni sokkal nehezebb, mintha csak úgy jön valaki valahonnan, azt sokkal jobban elfogadják. Itt az, ami számomra pozitívum, hogy mindig tíz, tizenötszörösen kellett bizonyítani, mert ugye mindenki úgy jött le, na, ez az Elemér öccse. Ez engem abszolút továbblépésre inspirált, nem árnyéknak állított be, előre vitt. Együtt lélegzünk és együtt találjuk meg a dolgokat újra.

10.jpg

Visszatérve a szerdai koncertre, mondtad a meghirdetett zenekarokon kívül sok barátod is ott lesz. Számíthatunk esetleg meglepetésre is?


- Ha minden igaz, Tim Ries átrakatta repülőjegyét, szerda este még Budapesten marad, de többet nem árulok el, mert akkor nem lesz meglepetés.

07.jpg

Negyven évesen még előre néznek, nem vissza. Még nem jött el a nagy összegzések ideje. Azért végül mégis megkérdezem, ha visszatekintenél eddigi pályafutásodra, életedre, mire vagy a legbüszkébb, mit emelnél ki?


- Olyan kérdést teszel fel, amivel nem szoktam foglalkozni, nem igazán szeretek ezekről beszélni. Azért vagyok nyugodtabb az átlagnál, mert a fiam nagyon nagy ajándék, és a saját zenémmel eljutottam oda, amiről álmodtam. Amerikában az összes nagy klub megvolt. Nekem ez volt az álmom, olyan helyekre eljutni, ahol sajnos a helyiek sem nagyon jutnak be, és mindezt saját zenével. Blue Note, Jazz Standard, Smalls, Deer Head Inn, a bostoni Regattabar Jazz Club és a fesztivál…. Ezek a dolgok már megtörténtek. Ha már visszamegyünk, nem vagyunk itt. Ezek, amikre úgymond büszke vagyok. Nekem saját kis világom van. Imádok mindent csinálni, saját zenét, belekóstolni különféle más világokba, de ahogy előbb is mondtam, a nyelv nekem nagyon domináns. Nem akarok neveket mondani, számtalan esetben alakult úgy, hogy valamelyik irdatlan nagy zenésszel kellett játszanom, akit gyerekkorom óta tisztelek, ott nem igazán tudsz saját zenét előadni vagy bármi ilyesmit, ha nem úgy játszod azt a nyelvet, akkor csak egy vagy a sok közül. Ha tudsz valamit mutatni, nem is mércét, mert ezek hatalmas zenészek, de azt az illatot, amitől ez olyan, akkor már jó.

08.jpg

09.jpg

Tim Ries mesélte, mikor egy este a neves Jazz Standard-ben játszottatok, Jeff „Tain” Watts, a híres dobos teljesen lenyűgözve odajött hozzá, és a fülébe kiabálta, „You can’t fuck with the gypsies!”, ami valami olyasmi, hogy lehetetlen jobban zenélni, mint ahogy ti zenéltek… Ez legközelebb szerda este a BJC-ben ismét kiderülhet, sok sikert és boldog születésnapot!

Vissza a hírekhez