Jazz az árkádok alatt
Talán mondhatom, hogy az érdi közönség kezdi felfedezni vagy kezd újra rálelni a jazz szépségére. Rengetegen voltak kíváncsiak a negyedik Érdi Jazz Fesztivál koncertjeire az elmúlt 5 napban. Az új helyszín (helyesebben régi, mert a legelsőt is itt rendezték) kiváló akusztikával rendelkezik, de ettől függetlenül óriási volt a különbség az első és a negyedik fesztivál között mind fény-, mind hangtechikában.
Kedden kezdődött az Érdi Jazz Fesztivál a Jazz és Irodalom esttel. Ez az alkalom attól függetlenül, hogy a meghirdetett előadás egyik fellépőjének betegsége miatt máshogy alakult, mint tervben volt - így 6 nap alatt kellett a két művésznek megtalálni a közös hangot,- ami olyan jól sikerült, hogy mit sem észlelhetett ebből a közönség, sőt az egymásra hangolódás tökéletesen működött.
László Attila érkezett a jazz oldaláról, a másik oldalról pedig egy kivételes költőnek, Háy Jánosnak mondhattunk köszönetet, hogy elvállalta a fellépést, bár mint mondta ő nem egy beugró típus. Szerencsére László Attila egy rutinos előadóművész, aki könnyen ráhangolódott Háy János novelláira és verseire. Mi pedig élvezhettük a válaszolgatásokat, oda-oda bökdöséseket és a néhol komoly, néhol pedig humoros költeményeket Háy Jánostól. László Attilától pedig sok-sok saját művére épülő improvizációt hallhattunk, de olyat is, mikor a történetben előbukkanó Hendrix szerzeményből tért át jazz zenei világába. Egy szó, mint száz, idén is szem- és fültanúi lehettünk annak, hogy a két művészeti ág, a zene és az irodalom jól kiegészítik egymást, izgalmas párost alkotnak.
Csütörtökön a zenei könyvtárban tölthettünk el egy kellemes estét gitár hangok között. Czirják Csaba nevével fémjelzett trió lépett fel a kis családias könyvtárban. Új lemezüket szólaltatták meg, kellemes hangulatot teremtettek a néhol egészen jazz-rockos számaikkal.
Péntektől a múzeumkertbe költözött a jazzfesztivál, ami a visszajelzésekből úgy tűnik, elnyerte a közönség tetszését. Nagyon hangulatos, fedett, boltíves tér lett a (régi-)új színhely, melyet egy gyönyörű kert vesz körbe. A hangra idén sem lehetett panasz, az egyik legjobb csapattal dolgozik együtt az érdi művelődési ház.
Péntek este megtelt a nézőtér, sokan voltak kíváncsiak a csodaszép hangú Hajdu Klára énekére, aki a kvartettjével lépett színpadra először, aztán csatlakozott hozzájuk a meghívott vendégszólista, a kitűnő trombitás, Fekete-Kovács Kornél. Előadták a Chat Bakernek címzett albumukról a legismertebb számaikat. A közönség végig nagy lelkesedéssel, rengeteg tapssal honorálta előadásukat. Meglepetés is volt, mert Oláh Krisztiánt elkísérte öccse, a fiatalabbik Kálmán, aki a vasárnapi Tehetséges egyetemisták koncertjén fellépő quartet egyik bástyája, és fellépése révén a sextetté bővült csapattal adták elő a „Just Friends” című standard-et, ami pazarul hangzott a két fúvóssal. Klárának köszönhetően bemutathatta mire számíthat az egyetemistáktól az utolsó napon az érdi közönség. A ráadás sem maradhatott el, sőt dupláztak. Először egy duó számot játszottak ráadásnak Oláh Krisztiánnal közös albumukról, majd nem úszták meg az újabb tapsvihart, és Hajdu Klára egyik gyönyörű szerzeményével, az „I don’t want to lose my faith in you”-val fejezték be a koncertet.
Szombaton a smooth jazz következett a jazz stílusok bemutatásában. Két legismertebb képviselőjük, Kiss Attila gitáros és Zolbert szaxofonos mutatták be az érdi közönségnek, milyen ez a populárisabb stílus. Azt hiszem, jó döntés volt őket összehozni, mert olyan erővel inspirálták egymást, hogy a nagy számú közönség, jazz koncerteken ritkán hallható tombolással, fütyüléssel, folyamatos tapssal, bekiabálással jelezte, nagyon tetszik nekik, amit hallanak a színpadról. Tzumo ült a zongoránál, Szőke Péter basszusgitározott, Tiba Sándor pedig dobolt, akiket ugyancsak lelkesített a zenekar és a közönség interakciója. Számaikat úgy rakták össze, hogy fele-fele arányban szóltak Kiss Attila és Zolbert dalai. A siker akkora volt, hogy alig akarták őket hazaengedni.
Vasárnap pedig jött a finálé, de előtte a várva várt fiatal, tehetséges egyetemisták léptek színpadra. A zenekar érdi fellépéséhez a Spar is hozzájárult támogatásával. Mindannyian a Zeneakadémia tanulói, vagy idén végzett diplomásai. Nem csak standard-eket játszottak, hanem kettőt a zongorista Varga Tivadar szerzeményeiből, - a „Tripple Rope” különösen elnyerte a közönség tetszését,- és egyet ifj. Oláh Kálmán szerzeményeiből. A zenekar ritmusszekciójában Csík Dániel basszusgitáron, Márkosi András pedig dobon adta a biztos alapot. A félházas közönségnek annyira tetszett a műsoruk, hogy vastapsot kaptak, és érdeklődve kérdezték, hol hallhatják őket újra.
A gyors átszerelés után, a tömött kocsiszínben Balázs Elemér Group lépett színpadra óriási lelkesedéssel. Legújabb lemezüket a „Sounds of Diversity”-t adták elő a közönség nagy tetszésére. A kétórás előadás hatalmas sikert aratott, csak egy hiba csúszott az estbe, hogy Elemér elfelejtett CD-ket hozni. Jó lezárása volt ez a koncert az öt napos jazzfesztiválnak. Jó lenne, ha kialakulna Érden jazzélet, látszik, hogy igény az van rá.
Köszönet Érd városának, hogy megrendezi minden évben a jazzfesztivált, valamint a művelődési ház minden dolgozójának a sok munkát.
Reméljük egy év múlva ismét Érdi Jazz Fesztivál, addig pedig táplálkozunk az élményekből és a Budapesten elérhető jazz klubok zenéiből.
További képek: https://www.facebook.com/pg/ErdiJazzFesztival/photos/?ref=page_internal
