FORRÓ HANGULATÚ KONCERT A HÁLÓ S4 TERMÉBEN

Az Ars Sacra fesztivál keretében kedden este, kivételesen a Háló Semmelweis utcai (S4) tágas kiállítótermében, zsúfolt nézőtér előtt került sor a jazzklub 92-ik koncertjére, amely egyben a tízedik évad megnyitója is volt! Az előadók személye garantálta a jó hangulatot és a magas színvonalú előadást, hiszen a Gyárfás-trió (ezúttal két Balázzsal: Berkes és Cseh), valamint két vendégművésszel (Pocsai Kriszta és Deseő Csaba) szórakoztatta a „nagyérdeműt”.

A Háló jazzklub is a főváros jazzéletének fontos színhelye, amely a Kálvin tér közvetlen közelében, a Horánszky utcában havonta (sajnos) csak egy alkalommal rendez koncertet. De az eltelt tíz év során a hazai jazz szcéna legjobbjait vonultatta fel, és néhány külföldi művész is megfordult a csaknem száz klubesten. Már nagyban készülnek a századik, jubileumi klubestre, amely valamelyik tavaszi alkalommal jön majd el.

Gyárfás Pista triója két lendületes számmal indított, mindkettőben érvényesült Gyafi kivételes virtuozitása, de a két kísérő is kedvezően mutatkozott be. Az első valamelyik közismert standard volt, míg a második a trió „Cartoon Jazz” c. lemezéről, amelyen főként népszerű magyar rajzfilmek legismertebb melódiáit játszották fel, erről tehát Wolf Péternek a „Vuk” c. rajzfilmhez írt kompozíciója hangzott el.

Gyafi laudációját már sokszor „elzengtem”, de most is elmondanám, hogy ő (is) egy nemzeti érték páratlan hangszertudással és fülbemászó játékmóddal. Évtizedek során ennek a swinges, élvezetes, igazi jazzgitár hangzást felmutató játéknak sok nagy művelőjét volt szerencsém nemcsak lemezről megismerni, de élőben is (Barney Kessel, Joe Pass, Herb Ellis, Kenny Burrell, Charlie Byrd), és elmondhatom, hogy Gyafi semmiben sem marad el mögöttük.  Ő a modern mainstream mestere, igazi stílusakrobata, aki minden formációban és irányzatban otthon van. Az már csak hab a tortán, hogy kedves és barátságos, jókedvű és nyitott, azonnal kontaktust tud teremteni a közönséggel. Mindössze pár nappal korábban láttam-hallottam a BJC-ben, ahol a „Organ Grinder’s Suite” c. lemezét mutatta be Premecz Matyival a Hammond orgonánál, és Tálas Áronnal a doboknál. (A lemezen Jeszenszky Gyuri dobol.) Lenyűgöző, grandiózus szólói ott is olyan sikert arattak, mint a Hálóban.

Mivel ezúttal – eltérően a megszokott gyakorlattól – nem terveztek sem szünetet, sem beszélgetést a művészekkel, az említett bevezetőt azonnal a két vendég csatlakozása követte. Először Deseő Csaba adott elő három számot, Django Reinhardt „Nuages” és Stephane Grappelli „Les Valseuses” c. kompozícióit, majd saját „Tale” (Mese) c. remekművét interpretálta a trió kíséretével. (Később még „beszállt” a „Summertime” és a „Twisted” előadásába is.) A „Tale” olyan jól sikerült darab, hogy bízvást beillene akár a nagy amerikai daloskönyvbe is.

Csaba, aki ugyancsak azon ritka zenészek egyike, akik tudnak a közönséggel kontaktust létesíteni, sok mindent mesélt a hazai jazz korai időszakáról, felidézte első nyilvános szerepléseit jazz vonalon 1959-ből, a közeli Astoriában, ahol egyébként Berkes Balázs bőgőzött és a nézőtér első sorában helyet foglaló Sayben Lajos is jelen volt. De ugyancsak velünk volt egy másik régi (jazz)barát – Berend Iván festőművész-grafikus, aki Csaba Kettősfogás c. önéletrajzi kötetének címlapját készítette. Ivánnal engem is régi barátság köt össze, csak egy „apró” emlék: mindketten ott voltunk 1965 novemberében Vajda Sándor lakásán, ahol Willis Conovert és feleségét láttuk vendégül egy egész délutáni találkozón. (Fiatalabbak kedvéért: Conover volt a 40 éven át az éterben működött Music USA jazzprogramok szerkesztője a VOA /Amerika Hangja/ rövidhullámú adásaiban.)

Ezután az egyre forróbb hangulat betetőzése következett. Pocsai Kriszta repertoárján most a következő számok voltak: Michel Legrand egy fülbemászó melódiája, Jerome Kern „Yesterdays”, Gershwin „Summertime” és a „There Will Never Be Another You” (egy Harry Warren standard), majd a ráadás-szám – Wardell Grey korán elhunyt tenorszaxofonos szerzeménye, egyben az ő hangszeres szólójának Annie Ross által „vokalizált” verziója – a „Twisted” hangzott el. Mi újat mondhatok még el Magyarország legjobb jazzénekesnőjéről? Persze lehet ez szubjektív vélemény, de ha már Gyafival kapcsolatban felsoroltam öt gitár-óriás nevét, akiket személyesen láthattam, akkor álljon itt öt nagy amerikai énekesnő neve, akiket ugyancsak láttam-hallottam és bizony Kriszta méltó utódja ezeknek a nagyasszonyoknak: Ella Fitzgerald, Dianne Reeves, Dee Dee Bridgewater, Cassandra Wilson, Madeleine Peyroux. Olyan vastaps még a legnagyobb sztárok koncertjein is ritka, mint amilyen ezen a koncerten többször is felhangzott. Az Ars Sacra fesztivál rendezvénye lévén stílszerűen (és joggal) mondhatom, hogy „angyal szállt át” a klub felett, olyan kiemelkedő élményben volt része annak a több mint száz főnek, akik tanúi lehettek ennek a rendkívüli koncertnek. (Annál is inkább jelen volt az angyal, mert a színpad jobboldalán az Ars Sacra fesztivál emblémáján is egy angyal volt látható.) Remekül játszott a Berkes Balázs-Cseh Balázs ritmustandem is. A veterán Berkes Balázs szépen felépített bőgőszólóival kápráztatta el a közönséget, amelyek joggal arattak zajos sikert. Cseh Balázs korrekt kísérő akár verőkkel, akár seprővel történő kíséretet is kívánt az előadott darab karaktere. Szólózási lehetősége ugyan nem volt, de ő mindig remekül swingel, soha nem követ el aránytévesztést: megbízható, mint egy svájci óra, nem hiába a Gyárfás „alaptrió” tagja, olyannyira, hogy az említett „Cartoon Jazz” CD-n is ő dobol.

Köszönet a fotókért két további druszámnak. A szemből készített képeket Csécsi Attilának, az oldalról fotografált felvételeket pedig Juhász Attilának köszönhetjük.

Hát ennyit a kedd estéről, (amely szeptember harmadik keddje volt), a jövő hónaptól pedig ismét a második kedden találkozunk a Loyola Caféban, mert – ne felejtsék el, hogy az élő koncert élményét semmilyen gépi pótlék nem tudja nyújtani!!!