SZABAD IMPROVIZÁCIÓK
Szombat este a Jászai Mari tér 4. szám alatt tavaly nyáron nyílt Sgt. Pepper's Cafe & Bar a jazztörténelminek jegyezhető első latin jam session után, egy újabb oldalunk profiljába vágó zenésztalálkozó helyszíne volt. Az évtizedek óta a hazai alternatív zenei élet excentrikus és emblematikus alakja, Müller Péter Sziámi Szakcsi Lakatos Bélával, a jazz emblematikus és hasonlóan excentrikus alakjával lépett fel.
Müller Péter Sziámi sajátos, megkötésektől független zenekarairól (URH, Kontroll Csoport, Sziámi) a jazz és a klasszikus zene követői is hallottak már. Ő volt a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál egyik megálmodója, valamint egy ideig a Magyar Állami Operaház stratégiai, majd a Miskolci Nemzeti Színház művészeti igazgatója is. Folyamatosan ír könyveket, verseket és zenés darabokat, koncertezik, előadásokat rendez, mégis neve elsősorban az időközben Európa egyik legnagyobb fesztiváljává fejlődött Sziget elindításakor, a jazz és a világzenének is helyt adó fesztivál kreatív igazgatójaként vált ismertebbé szélesebb körben. Az alternatív kultúra egyik meghatározó zenekara, a Sziámi, szerzőtársa, Gasner János 2009-es halála után megszűnt, azóta leginkább a Müller Péter Sziámi And Friends zenekarral, valamint a „Felevad” duóban Kirschner Péterrel, és ezen az oldalon különösebb bemutatásra nem szoruló Szakcsi Lakatos Bélával alapított „Pianissimo!” duóban lép pódiumra.
„Keressük a közös műfajunkat, nagyon messziről indultunk egymás felé. Olyan formát kutattunk, amelyben a dal ütőképessége úgy marad meg, hogy közben tér nyílik az improvizációra. Ehhez egy filmszerű formát találtunk ki, amit úgy neveztünk el, hogy Movies for the Blind, azaz filmek a vaknak.” – olvasható Péter egy korábbi interjújában. A kutatás eredménnyel zárult, a formát megtalálták, és ahogy a szombat esti, két részből álló koncertjüket meghallgattam, úgy tűnt, nem is kellett olyan nagy utat megtenniük egymás felé. Az első részben többségében Gershwin-művek, Seress Rezső-örökzöldek egyedi hangú feldolgozásai, a másodikban inkább a közös szerzemények hangzottak el. Közben a műsorba került egy breton ballada a takarmányt előre felfaló kancáról és csikójáról, és Müller Péter Sziámi felolvasott verseiből is, melyek közben Szakcsi rögtönözve, zenébe fogalmazta tovább gondolatait. Jómagam először az egyik Orszáczky szervezte jam session-ön találkoztam először jazz-vers performance-szerű előadásával, mikor a Ganz-Mávag Művelődési Házban Kőszegi Imre dobolt Balaskó Jenő helyben született versére. Később a Bercsényiben párszor előfordultak hasonló események, Gyémánt László is festett képet jazz improvizációra, és ahogy ezen a koncerten megtudtam, Szakcsi Lakatos Bélától régebben sem állt távol a zene társítása más művészetekkel, Konrád György felolvasó estjén is hasonlóképp improvizált az író szövegére.
Nem volt előre meghatározott dalsorrend. Szünetben sikerült lefényképeznem a Szakcsi kottatartóján hagyott repertoárpéldányt. Ezekből a dalokból a hangulat alakulását, a közönség reakcióit figyelve válogatták ki az elhangzottakat. A számok között a hozzájuk tartozó kulturális hátérről is szó esett, érdekes gondolatokat hallhattunk Gershwin kapcsán a zenés színház szerepéről, vagy éppen a breton ballada tartalmából kiindulva Franciaország történelméről, megemlítve közben II. Rákóczi Ferenc francia kapcsolatait. Volt, hogy a bekonferált dal helyett, végül mégis egy másik mellett döntöttek, de a közönség egyre jobban élvezte ezeket a szabadon csapongó improvizációkat az est folyamán.
„Aki nagyon tudja, hogy kicsoda, aki nagyon tudja, hová tartozik, az erős referenciacsoporttal rendelkezik. És ha ezen a referenciacsoporton belül jól teljesít, akkor azt a külső csoportok is méltányolják. Nekem nincs igazi referenciacsoportom. Pontosabban nagyon sok referenciacsoportom van. És ez zavarba ejtő.” – vallotta önmagáról Müller Péter Sziámi. A hatalom számára valóban zavarba ejtőek a kategorizálhatatlan emberek, zenék. A közönség nem esett zavarba, a szellemi kalandozások, a műsorba került dalok szuggesztív előadása felszabadulttá tett mindenkit.
A koncert után a söröző részbe átmenve vettem észre, hogy ismeretlen emberek elkezdtek egymással beszélgetni. Rég tapasztaltam ilyet, kissé zavarba is estem.
