Elvarázsolt Emma elvarázsolt (mindenkit)
2019. június 7-én lépett fel első alkalommal az Opus Jazzklubban a Nagy Emma Quintet. A helyszín nagyon jól fekszik a NEQ intim, sok csöndet és egészen különleges énekhangot használó zenéjéhez. Nagyon jó volt a hangosítás, amire itt nagy szükség is van, hiszen a gitáron kívül akusztikus hangszerekkel szólalt meg a fiatal generáció egyik legizgalmasabb formációja.
Nagy Emma még tanul a "jazzkonziban", de már komoly múltja van:). 2018-ban a II. Belvárosi Jazzverseny fődíját, 2019-ben pedig a MÜPA Jazz Showcase legjobb zenekar díját nyerték meg.
Az idén tavasszal már saját lemezzel is jelentkeztek „Set to Face” címmel. A zenekar zongoristája a lemezfelvételkor még a remek Papp Tamás volt, de a koncerteken már a zenekarból távozót a mestere, Tálas Áron váltotta.
Őt hallhattuk péntek este is, egészen döbbenetes szólókkal. Ha nem sziporkázott volna az egész zenekar, akkor Tálas Áront kellett volna kiemelni, mint az este szólistáját.
Amikor kis késéssel elkezdték műsorukat, a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani a halk részeknél. Két jazz örökzöld hangzott el "nagyemmásítva" és húzta be a sajátos zenei világba a közönséget. Joe Henderson „Black Narcissus”-a után a „Butterfly”, Herbie Hancock kompozíciója hangzott el. Az interneten meg lehet hallgatni mindkettőt, és érthető lesz a "nagyemmásítás" kifejezés. Nagyon sok tehetséges és jó énekes jelenik meg folyamatosan az erős képzésnek is köszönhetően, de vannak, akik annyira egyéni világgal vannak megáldva (amivel nem biztos, hogy könnyű élni), mint Nagy Emma.
Sajnos, a borító semmi információt nem tartalmaz a kompozíciók szerzőiről. Így az nem tudható, hogy kinek a nevéhez köthetők. Gondolom, Emma mindegyikből kivette a részét, de Cseh Péter zenei világa is erőteljesen megjelenik.
Amit a szinte érthetetlen (de iszonyú kedves) konferálásból ki tudtam szűrni, az a címadó szám szerzőjére utalt: Dénes Ábel bőgős első saját szerzeménye a „Set to Face”. A koncerten egy gyönyörű, népdalt idéző bőgőszólóval kezdődött a szerzemény, amiben aztán a szaggatott bőgő-dob alapra mindenki fantasztikus szólókkal villant meg. Cseh Péter lebegő, szárnyaló szólói Juhász Gábor kristálytiszta, kifejező játékát idézték Cseh minden stílusban rendkívül magas színvonalú sokszínűsége mellett.
Az egész lemezre, és így a koncertre is a folyamatos dinamikai és hangulati váltások voltak jellemzőek. No meg természetesen a teljesen egyéni énekhang, a hangszerként megszólaló scattelés. És a teljes felszabadultság.
Klausz Ádám helyét a doboknál az egyik legkeresettebb fiatal dobos Czirják Tamás vette át. Egyáltalán nem tűnt fel a csere a lemezanyag bemutatásakor, csak dobszólójánál esett le az állam az egészen humoros, szellemes, intelligens hangzásoktól, ritmusképletektől.
Az egész koncert alatt többször beugrottak emlékek Emma szinte azonnal felismerhető hangja ellenére Flora Purim, vagy Gayle Moran lemezeiről.
Emmát hallgatva is eszembe jut, hogy a legszebb hangszer az emberi hang, a többi hangszer csak ezt próbálja utánozni.
A zenekari hangzás is olyan egységes, kerek varázslatot teremt, mint Pat Metheny lemezei.
Lélegzetelállító volt a rövid, valószínűleg (ha jól hallottam:) Nagy Emma szerzemény zongora-ének duója.
A zárószám egy Radiohead feldolgozás volt (Weird Fishes), Cseh Péter rövid hardcore zúzásával és fantasztikus ritmusszekcióval.
A vastaps utáni ráadás John Coltrane „Impressions” című kompozíciója volt, amiben mindenki fergeteges örömzenével zárta az estet.
Emmától és zenekarától egészen varázslatos koncertet kaptunk, ami a lemez hallgatásával is felidézhető, de ha felbukkannak valahol élőben (mondjuk augusztus 2-án a debreceni Nagyerdőben), ne hagyják ki az utánozhatatlan élményt.
