ELÉNEKELT ÜZENETEK

Ebben az évben szombaton lépett fel először az Egyesült Államokból egy hosszabb turné után márciusban hazaérkezett Enyedi Sugárka Budapesten. Az Opus Jazz Clubban teltház fogadta a készülő lemezének új dalait bemutató énekesnőt és zenekarát, amelyben ezúttal Csicsák György Balázs, Hámori János és Gavallér Csaba mellett, ezúttal két cseh muzsikus, Kuba Zomer és Jan Jakubec is helyet kapott.

A 2010-ben alakult Jazz Tett felállása többször változott az évek során, az Opus koncerten az eredeti felállásból a zenekar hangszerelője, valamint a dalok egy részének zeneszerzője, a gitáros és szájharmonikás Csicsák György Balázs játszott. De Sugárka második, „You're Calling Me” című lemezén is doboló Gavallér Csaba sem számított újoncnak, mint ahogy Hámori János is rendszeres közreműködője a zenekarnak trombitán és szárnykürtön.

Ezen a koncerten debütált viszont Budapesten, az akusztikus és elektromos zongorán játszó Kuba Zomer, akit Sugárka még 2003-ban, a Czech Jazz Society által kiírt Nemzetközi Jazz Junior verseny döntőseként ismert meg. Kuba Zomer ma már a prágai Jaroslav Ježek Zeneművészeti Főiskola jazz professzora, és immár tizenöt éve Sugárka hűséges zenésztársa az énekesnő gyakori csehországi koncertjein és turnéin. Ő ajánlotta a zenekarral most először játszó honfitársát, a fiatal kora ellenére már több mint harmincöt lemezen közreműködött Jan Jakubec basszusgitárost is Sugárka figyelmébe.

A Pakson született Enyedi Sugárkát már hétévesen vonzotta a zene. Ez a vonzalom kezdetben a zeneszerető család soul és gospel lemezeinek önfeledt hallgatásában nyilvánult meg, de mikor a hallottakat visszaénekelte, édesanyja is felfigyelt tehetségére. Hegedülni is tanult, de egy darabig mégis úgy tűnt, a zene csak hobbiként gazdagítja majd életét. Azonban egyetemi tanulmányai közben sem lankadt a zenében megtalált alkotásöröm iránti vágy. A Bartók Rádió 2001-ben rendezett Garai Attila Jazz Ének Tehetségkutató Versenyén robbant be a köztudatba, ahol a Szegedi Tudományegyetem Dráma- és Színháztudomány, valamint Amerikanisztika szakának hallgatójaként elnyerte az Al Jarreau vezette zsűri Különdíját. Zenei pályája rövid idő alatt felívelt, a versenyt követően meghívót kapott klubkoncertekre, fesztiválokra, de a sikerek közepette továbbra is hetente járt fel énekórákra Szegedről Budapestre, Winand Gáborhoz. Az egyetem elvégzése után, 2004-ben felvették a Bartók elődjeként működött Erkel Ferenc Zeneművészeti Konzervatórium jazzének szakára, ahol Lakatos Ágnes, Kollmann Gábor, Márkus Tibor, és Urbán Orsolya tanította. A konzi elvégzése után a Liszt Ferenc helyett újra Winand Gábor irányításával folytatta tovább énekesi képzését, és döntését Lakatos Ági is helyesnek találta.

A 2001-es berobbanás óta eltelt 18 évben Sugárka rendszeresen fellépett hazai jazzfesztiválokon, turnézott Európában, és az USA-ban, de angol nyelvű dalszövegeivel is hírnevet szerzett magának, többek között a két éve meghalt Kevin Mahogany, a hazai mezőnyből pedig Malek Andrea és Lakatos Ági is énekelte zenére írt verseit. Adott koncertet a Művészetek Palotájában, a Budapest Jazz Clubban, visszatérő vendége az Opus Jazz Club Jazzy Live sorozatának, és törzshelyének számít az iF Café is. Mindezek ellenére Budapesten a képzőművészeti performance-okat és a kortárs költők szerzői estjeit is beszámítva, a csaknem húsz év eseményeit éves szintre lebontva, nem könnyű feladat vele fővárosi koncerten találkozni. Ennek egyik bizonyítéka, hogy honlapunk archívumában is a lemezkritikákon kívül, csak fesztivál és koncert beharangozókban bukkant elő neve. Én is a BJC nézőterén, Elsa Valle különböző formációinak koncertjein ismerkedtem meg vele, később aztán a latin vonulattól igen eltérő amerikai szaxofonos legenda, Pharoah Sanders koncertjén találkoztunk meglepetésemre. Egy énekes, ráadásul nő, akinek élményt jelent a free jazz egyik, azóta közben jócskán szelídült, de a mai napig emblematikus alakjának számító szaxofonos zenéje, kíváncsivá tett, és elhatároztam, hogy az első lehetőséggel élve Sugárkát meg kell hallgatnom. Az első, főként saját, valamint Csicsák György Balázzsal közösen írt szerzeményeket megszólaltató önálló CD-je, a „Las puertas abiertas” 2012-ben, a második, a „You’re Calling Me” 2016 végén jelent meg. Mindkettőt megtaláltam a világhálón, és meghallgatásuk után nagybetűkkel írtam be a naptáramba a június 13-i koncert időpontját.

Sugárka a "Las Puertas Abiertas" és a „You're Calling Me" lemezein megtalált úton halad továbbra is. Az Opus Jazz Clubban bemutatott új dalok többsége Sugárka latin jazz iránti vonzalmát mutatja, de ahogy előző lemezein, a spanyol szívben most is megfért az Amerika északi részén beszélt jazznyelven szóló modern jazz. A koncert első részében ez utóbbiak domináltak, a nyitószámként énekelt saját szerzemény, a „Heavenly” után egy Csicsák György Balázzsal írt közös, a „Traveller” következett. Irving Berlin „Remember (Raspberries with Sugar)” örökzöldjéhez Sugárka írt szöveget, ahogy a műsorba került első latin dal, a „Las Puertas Abiertas”, első lemezének címadó dalához is. Ez volt az egyetlen régi nóta, melyet ismét egy új saját dal, a „Don’t Shout about Love” követett. Végül az első részt az „Agua De Beber” című Jobim feldolgozás zárta.

Bár a második rész sem latin dallal indult, de a Woody Herman, Frank Zappa, Lew Soloff zenekarait megjárt, valamint a Blood, Sweat and Tears, és a Blues Brothers együttesben is játszott veterán szaxofonos-énekes, Lou Marini „Starmaker (The Song of Life)” című száma, és Kandace Springs 2016-ban a Blue Note kiadónál megjelent „Soul Eyes” című debütáló albumán énekelt „Novocaine Heart” feldolgozásán kívül, latin ihletésű dalokat hallhattunk. Sugárka új szerzeményei közül a „Tan Cerca De Ti”, a „Pura Vida”, egy Csicsák György Balázzsal írt közös kompozíció, az „Abrazos” és a ráadásban egy Soha szám, a „Mil Pasos” dallamai vittek képzeletbeli utazásra a Paraná folyón, és karibi vizeken. A második rész közepén kellemes meglepetésemre Sugárka egy magyar népdalt is elénekelt, a „Megkötöm lovamat” a szuggesztív előadásnak köszönhetően, a szöveget nem értő, szépszámú külföldi közönség köreiben is nagy sikert aratott.

A két cseh muzsikus beilleszkedése a zenekarba, annak ellenére, hogy sok idejük nem volt a magyar részleggel felkészülni a koncertre, tökéletesen sikerült. Kuba Zomer otthonosan mozgott mind a latin, mind a kortárs mainstream jazz világában, de fergeteges zongoraszólói inkább a dél-amerikai ritmusok közepette maradtak emlékezetesek. Jan Jakubec maradéktalanul ellátta az együttes motorja szerepkört, szólói közben pár Jaco Pastorius fogást is bemutatva, amelyet a közönség egyből hangos ovációval honorált. Gavallér Csaba végig kézben tartotta a ritmusszekciót, és profi módon segített, mikor egyszer homokszem került az olajozott gépezetbe. Hámori János trombita és szárnykürt játéka nagyon sok pluszt adott a dalok különleges egyedi hangzásához. Csicsák György Balázs az első rész vége felé bemutatta, hogy nem véletlenül nyert egy jazz szájharmonika világversenyen bajnoki címet, de természetesen főhangszerén, a gitáron is virtuózan játszott, nem beszélve arról, hogy társszerzőként, és hangszerelőként is elismerés illeti. Enyedi Sugárka énekét valószínűleg ideállja, a csodálatos Carmen McRae is mosolyogva hallgatta odafönt. Beavatta a közönséget az utazás közben, sőt, mivel életében a sport fontos szerepet tölt be, úszás közben ihletett dalok születésébe. A mélyebb gondolatokat is közérthető módon, olykor táncolható ritmusokkal, humorral töltve adta elő, dalaiban üzenve az alkotásban, értékekben való töretlen hitéről, és az új kompozícióknak megdobbant a szíve a színpadon. Legnagyobb élő jazzklasszikusunkat, Szakcsi Lakatos Bélát idézve, „Az nem árulás, ha a közönségnek is tetszik valami. Úgy kell csinálni, hogy szakmailag megtámadhatatlan legyen, és úgy tetsszen a közönségnek. Erre kell törekedni.” A koncert után úgy gondolom, hogy Sugárkának ez sikerült.

Egy jó ideig ismét vidéki és külföldi fellépések várhatóak, Sugárka és a Jazz Tett augusztusban vonul stúdióba, a közel százpercnyi, dupla CD-re férő anyaggal. A lemezfelvételen nem biztos, hogy ugyanebben a felállásban rögzítik a dalokat, már csak azért sem, mert egy ütőhangszeressel is kiegészül majd a zenekar. Az is még a jövő zenéje, hogy a pályázatukra megítélt pénz elég lesz-e egy dupla album megjelenthetéséhez. Én mindenestre szimplán is szeretni fogom!