SZEEG Quartet sziporka a Nagy Kohóban
Halper László rádióműsorában hallottam a SZEEG Quartet friss CD-jéről és az Opus Jazzklubban tartandó augusztus 25-i lemezbemutató koncertről. Sajnos azon a koncerten nem tudok jelen lenni, de mindenkinek ajánlom, mert nem mindennapi élmény vár a hallgatókra. Szombat este Nagykovácsi egyik új szabadtéri koncerthelyszínén, egy ipari övezet legszélén működő Nagy Kohóban lépett fel a zenekar a bejátszóturné egyik állomásaként. A hely nagyon szimpatikus, családias, gyerek- és kutyabarát. Valószínűleg blues és rock orientált, mert a közönség kevésbé volt lelkes a világszínvonalú produkció free elemeket is tartalmazó részeitől. Ezért a koncert első, nagyrészt a lemez kompozícióit bemutató etapját követően a második felvonásban már standardek hangzottak el egy remek vibrafonos, Zrubka Zsombor közreműködésével.
A koncert egyébként Miles Davis „So What” című örökzöldjével kezdődött és a zenekar profizmusa rögtön megfogta a hallgatókat (a hangosan beszélgető vendégeket kevésbé). Szapudi István Amerikában élő gitárossal kiegészült EEG trió, így SZEEG Quartet néven jelentette meg „Scream and Dreams” című lemezét.
Szapudival érdemes lenne egy hosszabb interjút készíteni annak a szerencsésnek, aki szerdán az Opusban elcsípi őket, mert talán az egyetlen európai zenész, aki hosszabb időn át játszott heti rendszerességgel a Chicago-i jazz fekete óriásaival Malachi Favors (Art Ensemble of Chicago) révén.
Eichinger Tibor a hazai jazzélet jól ismert és nagyon aktív, sokszínű gitárosa régi zenésztársával a dobos Gavallér Csabával és a fiatalabb korosztály képviselő Eged Mártonnal összeszokott csapatként működött együtt a Honoluluból hazalátogató gitárossal, nemzetközi hírű asztrofizikus kutatóval. Szapudi István rendkívül szerény, szimpatikus személyiség fantasztikus gitárjátékkal. A lemez címe is utal a két, hangulatában eltérő gitármegszólalásra és a kompozíciók végletes hangulati ellenpontozására. A skála a free jazztől a lírai balladákig foglalja magába a kvartett sokszínűségét és dinamikáját. Eichinger karcosabb, funkos és fúziós világa jól ellenpontozza Szapudi finom, lágy, gyakorlatilag egy hangszínt használó klasszikus gitárhangját. Pat Metheny korai lemezein hallhatók hasonló hangzású és dallamvilágú felvételek, elsősorban a „Bright Size Life” triólemezre gondolok.
Gavallér Csaba teljesen akusztikus, hangosítás nélküli, de nagyon invenciózus kísérete is Bob Moses-t idézte megszólalásában.
Eged Márton viszont nem a nyújtott, lágy fretless hangzással, hanem pontos, szaggatott ritmusvilággal, sok dallamot játszva adott biztos alapokat is.
Eichinger Tibor gyakran virtuóz groove-okkal, wah-wah pedált gyakran használva kísérte Szapudi szofisztikált, szárnyaló szólóit.
A műsor második részében mindenki remek szólókat mutatott be, a vibrafonos vendég Zrubka Zsombor elképesztő hangszeres tudással varázsolt. A befejező számban Eichinger Tibor és Eged Márton a koncert csúcspontjának is nevezhető percekben mutatta be, hogy hangszereik mesterei. Sajnos, a lemezen hangsúlyos szabadzenei részeket a zseniálisan feldolgozott, a zenekar zenei karakterét meghatározó módon előadott standardek (többek között Herbie Hancock „Cantaloupe Island”, Wayne Shorter „Footprints”, Miles Davis „Solar”...) váltották ki, de az Opus Jazz klubban biztos vagyok benne, hogy az eredeti koncepció valósul majd meg nagy sikerrel. Sajnálom, hogy nem lehetek ott a lemezbemutató koncerten is. https://opusjazzclub.hu/koncertek/szeeg-quartet
