FIÚK A JÁTSZÓTÉRRŐL

Az utóbbi években Ausztriából Svájcba költözött dobosunk, Juhász Márton az ünnepekre most is hazalátogatott. Az Óév végén, december utolsó péntekén az ünnepeket ugyancsak itt töltő, Nyugat-Európában élő és játszó zenészeinkkel, Bolla Gáborral, Gayer Mátyással,és Szandai Mátyással a találóan Idegenlégió nevet kapott alkalmi formációval adott koncertet. Az újév elején, január első szombatján viszont régebbi, e honi zenésztársaiból alakult kvartettjével lépett a Budapest Jazz Club színpadára. Gitáron Gotthárd Mihály, billentyűs hangszereken Tálas Áron, basszusgitáron ifj. Tóth István játszott.

A Juhász Márton Quartet valamennyi tagja játszott a dobos 2011-ben alapított Euro-African Playground zenekarában, ahol a kezdetekben Kiss Benedek basszusgitározott és még Meleg Tamás is szaxofonozott. A 2015-ben megjelent első (és eddig utolsó) lemezükön, az afrikai ütőhangszeresekkel és énekesekkel (Ibro, azaz Cheikh Ibrahima Fall, Sena, Fanta Inna Camara és Mmah Soumah) bővült csapatban viszont már Ávéd János fújt, és ifj. Tóth István akkor főhangszerén, gitáron játszott Gotthárd Mihály és Fenyvesi Márton, valamint az ütőhangszeres Mogyoró Kornél mellett.

Juhász Márton, a 606@BJC BRIT-MAGYAR KLUBFESZTIVÁL, a londoni 606 Club és a Budapest Jazz Club között létrejött zenészcsere programban 2017-ben fellépett, többek között Byron Wallen trombitással, és az Új-Zélandból 2003-ban hazánkba költözött Matthew Mitchell gitárossal bővült zenekarában viszont már basszusgitáron játszott Tóth Pisti. Ebben a nemzetközi vegyes válogatottban a koncerten az ütőhangszeres képességeit is megvillantó Tálas Áron elektromos zongorán játszott. Egy évre rá, az Opus Jazz Clubban létrejött „folytatásban”, a Common Ground néven alakult héttagú brit-magyar formációban is a Juhász-Tálas-ifj. Tóth „tengely” adta a ritmusszekciót. Ebbe a közös projektbe egyébként Byron Wallen "Four Corners" zenekarából az Egyesült Királyság egyik legjelentősebb és legtehetségesebb kortárs jazz gitárosának számító Rob Luft, valamint Mark Cherrie a steel pan virtuóza, és az angol-nigériai származású Richard Olatunde Baker ütős került.

A mostani koncerten, hasonlóan az egy éve, ugyancsak tavaly január első szombatin, az Euro–African Playground-ból maradt, inkább American–Euro fúziós zenét játszó kvartett játszott a BJC-ben.

Ahogy eddigi szerteágazó zenei érdeklődésének újabb állomásait a fővonaltól az avantgárdig bemutató, az európai jazzszférába jól beépült Juhász Márton elmondta, ritka hazai lehetőségein inkább saját zenéjét akarja játszani, azt a világot, amely a jelenkorban körülveszi, és inspirálja. A ritkán adódó hazai fellépések ellenére a közönség megőrizhette emlékezetében a tavaly januári nagy sikert aratott koncert emlékét, mert idén is teltház fogadta a színpadra vonuló kvartettet. Miután Marci bemutatta a zenekart, mindezt a közönségnek is elmondta, hozzátéve, hogy a hagyományokat követve a számok nem darabokként, hanem csaknem szünet nélkül, blokkokban játszva hangzanak majd el, és a továbbiakban a blokkok között fog az elhangzottakról informálni. Ígéretét betartva, így az első rész első blokkjában három saját szerzemény, a „B Lydian”, a „Strange Glow”, a „Sun”, majd egy feldolgozás, a Deftones metál zenekar „Digital Bath” című száma után vette magához a dob mellé helyezett mikrofont. Egy még soha nem rögzített szerzeménye, a „Rainbow Man” következett, melybe egy remek dobszólót is beleírt magának, ezután a Tálas Áron írta „Swan”, és végül Herbie Hancock 1974-es „Thrust” című albumáról az „Actual Proof” zárta az első részt.

A második rész két hip-hop feldolgozással, mégpedig egy Jay Dee néven ismerté vált amerikai zenei producer és rapper a De La Soul együttes részére mixelt „Stakes Is High” és „Doo Doo” című számaival. Kellemes csalódás ért, mivel a Bronx-ból indult, az előző korok jelentős, meghatározó zenéihez hasonlóan életstílust magában foglaló zenei áramlatot nem igazán érzem sajátoménak. Hazaérve kíváncsiságból mindkét szám eredeti változatát meghallgattam. Kitartóan várva valamilyen fordulatot a monoton ritmusok között, beugrott a „Time After Time”, Cyndi Lauper egy másik életstílust, a diszkó korszakot reprezentáló kedvesen butácska dalocskája, melyben Miles Davis fantáziát látott, és amely a mágus „You're Under Arrest” című albumán egy egészen más életérzést visszaadva szólalt meg. Állítom, Jay Dee számaiban rejlő lehetőségek felfedezéséhez hasonló zsenialitás kellett, mert a koncerten mindkettőt szellemes, fordulatos feldolgozásban hallhattuk. Fordulatokban továbbra sem volt hiány, a blokk a „Tom Yum”, Tálas Áron szerzeményével, majd az Euro-African Playground lemezen is megjelent „Inkulu Into Ezakwenzeka” afrikai népdalfeldolgozással zárult. Az utolsó blokk nyitószáma még „Funk” munkacímen szerepelt a repertoárban, a felkonferálás alatt „São Paulo” lett belőle, ugyanis a brazil városban koncert után egy szokatlan jam buliba toppanva, a zenészeket körbe vevő és táncoló közönség adta az ihletet. Tálas Áron „Yard” címet kapott kompozíciójának keletkezéséről nem kaptunk információt, de így is mindenkit magával ragadott, ahogy az utolsó „tétel” a „Lotus and the Jondy” is, amely a Kamasi Washington és Kendrick Lamar lemezein Thundercat néven feltűnt basszusgitáros, Stephen Lee Bruner szerzeménye. Természetesen jött a ráadás, Gotthárd Mihály „Heater”, a gitáros „Intellectual Brutality” lemezén megjelent szerzeményével.

Már a koncert elején kellemes meglepetés ért. A Juhász Márton Quartet a színházi tízpercet betartva, hajszálpontosan kezdett. Követendő példa. Sajnos, többször tapasztaltam, volt, hogy más zenekarok esetében fél kilenc tájékán kellett színpadra kunyerálni türelmetlen tapsokkal a zenészeket. Aztán a tálalás, a közönséggel való kontaktus fontosságáról Turi Gábor Amerikai Jazz Naplójában is olvashattunk, Marci ennek a feladatnak is minden manír nélkül eleget tett. A saját gondolatait természetesen, magyarul, és a nézőtéren szép számban helyet foglaló külföldiek kedvéért angolul is közvetlen, de nem haverkodó stílusban fogalmazta meg. Mindez persze mit sem érne, ha a zene nem jutott volna le a színpadról. A szólók utáni, és blokk végi tapsokból ítélve, a szellemesen hangszerelt, virtuóz módon előadott fúziós zene megnyerte a közönséget.

Tálas Áron akusztikus és elektromos zongorán is mindenkit lenyűgözött.

ifj. Tóth Istvánnak a basszusgitár már főhangszernek tekinthető a gitár mellett, egyáltalán nem úgy tűnt, hogy egy gitáros most beült basszusozni, sőt!

Gotthárd Mihály úgy gitározott, ahogy én szerettem volna, mikor kamaszként Hendrix és Zappa lemezek hallgatása közben önkéntelenül is fergeteges levegőgitározásba kezdtem. Nem tagadom, nekem az ő stílusa fekszik a legjobban.

Juhász Marci egyéb, fentebb dicsért zenekarvezetői tulajdonságai mellett, dobolása most is, mint mindig, lenyűgözött. Végül, bár már a koncert elejétől, hab is került a tortára, a klubban megszokott remek hangosítás mellett, most különösen jó fényekben láthattuk a muzsikusokat, köszönet érte Szalóki Nóri Babának!

Tavaly azzal fejeztem be beszámolómat, hogy ez a formáció is megérett egy lemezre, amivel Juhász Márton is egyetértett. A fejleményekről azonban most is csak az újabb hazalátogatásakor rendezett koncert után tudok majd beszámolni, amelyet nagyon várok.