LÁTHATTAM A LÁTHATATLANT

Csütörtökön a hazai jazzpaletta egyik legsokoldalúbb gitárosa, az Artisjus-díjjal kitüntetett Lamm Dávid nagyszabású koncerten mutatta be a tavalyi év végén megjelent második, „Invisible” című lemezét a MÜPA Fesztivál Színház termében.

A jazztanszakon Babos Gyula és Horányi Sándor tanítványaként 2004-ben végzett, a Balázs Elemér Group eddig leghosszabb ideig regnáló felállásában feltűnt Lamm Dávid saját zenekara, a Delalamm, valamint a sajátjának is tekinthető Kanizsa-Lamm-Szalay-Fekete Quartet, Hendrix Project és természetesen Dés Andrással alkotott duója mellett számos formációban játszott az évek során. Ezek közül a csodálatos énekesnők, Hajdu Klára, Palya Bea, Szalóki Ági zenekarai, Szőke Niki 'B' Verzió Projektje mindenkép kiemelendő, de ebbe a sorba az „és még sokáig sorolhatnám” előtt a Csanyi-Lattmann Quartet, Dés László, Egri János formációi is helyet követelnek, na, most jön az „és még sokáig sorolhatnám”. Megemlítendő még, hogy a felsoroltak közül Szalóki Ági lemezein való közreműködéséért több ízben is Fonogram-díjat kapott.

Mindig nagyszerű élményt adó koncertjein volt, hogy Dávid a karibi zene világát igézve, közben szellemes történeteket mesélve aratott sikert, volt, hogy magyar népdalfeldolgozásokkal, vagy éppen rap zenével állt közönség elé. Sokoldalúsága a 2010 decemberében megjelent első önálló „1st the 1 (…then the other)” című CD-jén is megmutatkozott. Akkor nem sejthette, hogy a kedvező fogadtatás ellenére, a következőre kilenc évet kell várnia.

Az „Invisible” első dalát hat éve írta Dávid, aztán minden zenei- és a magánéletbeli változások, gondok közepette sorra megszületett a többi is. A lemez anyagát nem egyszerre vették fel, ahogy az idők során egy szám elkészült, stúdióba vonultak, majd a következő csak jó pár hónap múlva rögzült. Ha hosszú idő alatt is, de összeállt az „Invisible”, melynek címe értékvesztő világunk figyelmén kívüli, láthatatlanul alkotó művészekre, értéket hordozókra utal. Azonban a kiadás körüli szervezés sem ment zökkenőmentesen. Végül a „News” című számban szaxofonozó Dés László segítségével a lemez nem maradt láthatatlan, az ő ajánlására a Tom-Tom Records kiadta az anyagot.

Dávid már az első lemezén is igyekezett minél több olyan embert hívni, akivel szeret játszani. Kilenc év után a másodikon is népes gárda szólaltatta meg dalait, ha nem is játszott mindenki az összes számban, például a három dobos is váltotta egymást, valamint a bőgő és a basszusgitár sem szerepelt egyszerre. A koncerten lényegében a lemezen közreműködők játszottak, azon kevesek helyett, akik nem tudtak eljönni, Dávid talált olyan muzsikusokat, akikkel hasonlóképp szeret együtt játszani. A csapat még három hegedűs és egy csellista hölggyel bővült, így a lemez néhány dala ez alkalomra írt vonósszólamokkal gazdagodott.

Be is mutatom a koncert résztvevőit, hozzáfűzve, hogy a fotók többsége a MÜPA szigorú fotózási szabályzata miatt a beállás alatt készült, a koncertre a fiúk többsége zakót vett, a lányok estélyibe öltöztek, és bár addig is szépek voltak, kisminkelték őket.

A vokál, akiket a koncerten is sikerült megörökíteni: Kanizsa Gina, Fábiánné Fellegi Anna, aki a vonósnégyesben is hegedült, és Magyar Bori

A vonósok: Pinkert Edina, Ott Annamária, Fábiánné Fellegi Anna - hegedű, Petruska Emma – cselló

Neumann Balázs - billentyűs hangszerek

Bartha Zsolt – gitár

Soós Márton – bőgő

Lattmann Béla – basszusgitár

Oláh Gábor - dob

Snétberger Toni - dob

Hidász Tamás – dob

Mogyoró Kornél – ütőhangszerek

Fekete István, Péter Zoltán – trombita, Molnár Sándor – szaxofon

Zeek – rap

Keresztes Tamás a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színművésze, a koncerten fontos szerepet kapott. Lamm Dávid ugyanis nemcsak kottát ír, hanem az őt körülvevő világról előszeretettel fogalmazza meg írásban gondolatait, a vele megtörtént, sokszor abszurd történeteket. Ezekből többnyire a „Ketten Mexikóból” duó klubkoncerteken szokott a számok között elmesélni, régebben Dés Andrással, újabban a lemezen is közreműködő Zeek-kel. Most úgy gondolta, történetei a MÜPA koncerten is megállnák a helyüket, de a klubok intim légkörében más elmesélni valamit egy sörözgető társaságnak, és más a Fesztivál Színház koncertközönségének. Izgult is, hogy „átjönnek-e” majd itt is a szövegei, éppen ezért Keresztes Tamást kérte fel azok előadására. A színész tökéletesen oldotta meg a feladatot, a közönség vette a lapot, a szövegek átjöttek, és az egész estének laza keretet adtak. A koncert nyitányaként, majd több szám között mesélt történetek a zenészlét egyik fontos helyszínén, a taxiban játszódtak. Remek modell a bennünket szinte naponta érő atrocitások bemutatására, melyekkel szemben, akárcsak a taxiban ülő, kiszolgáltatottak vagyunk. A fanyar humorral írt és előadott rövid történetek végén jött a zene, és már utazhattunk is tovább.

Többnyire groove-os alapú, a jazzt rap, hip-hop, reggae, funky elemekkel ötvöző, énekkel fűszerezett zene, akár New York-ban is íródhatott volna. A mai életérzést visszaadó, finom ízléssel írt és hangszerelt számok követték egymást, nagyjából a lemezen található sorrendben. Az anyag a tágan értelmezhető „contemporary jazz” címkét bármelyik szaklaptól megkaphatná, de talán az ugyancsak nagyot ölelő, ma gyakran használt, divatos r&b kategória találóbb lehet.

A vége felé még egy szürreális BKV történetet is elmesélt Keresztes Tamás egy eltévedt buszsofőrről, aki az utasoktól egyre agresszívebben próbálta megtudni a helyes irányt.

A lemez 13 számából már csak egy maradt, a magyar szöveget kapott „Éjszaka”, amely a ráadásra volt tartalékolva. Dés László inspirálta Dávidot, hogy a lemezre kerüljön magyar szövegű szám is, aki a tanácsot megfogadva írt is egy új dalt magyarul, egy meglévőt pedig angolból fordított. Mint elmondta, dalszerzés közben eddig angolul gondolkodott, de ezután kedvet kapott több magyar szöveg írására is. Mindenesetre a csaknem újabb ráadást hozó „Éjszaka” sikere után biztos vagyok a folytatásban. Igazi örömzene alakult ki, ebben a számban játszott először együtt a három dobos, és csatlakozott a fúvósokhoz Fekete István, aki egyből egy remek szólóval mutatkozott be.

A MÜPA vezetősége aggódott, mert mint mondták, a magyar előadók közül egyedül Szakcsi Lakatos Béla fellépései hoznak biztos teltházat. Lamm Dávid első saját néven hirdetett MÜPA koncertje teltházat hozott, a nézőteret látva egyértelmű volt, zenéjét, történeteit sokan szeretik. A vonósokkal kiegészült, komoly erőkből válogatott zenekar fantasztikusan szólt, és alkalomadtán mindenkinek jutott egy rövidebb szóló is. Érezhető volt, a színpadon játszók legalább annyira jól érezték magukat, mint a nézőtéren ülők. A koncert után szépen fogytak a lemezek, Lamm Dávid pedig boldogan kezdett dedikálásukba. Köszönet jár Katona Klárinak, aki segített a koncert létrejöttében, és a produkciós felelős Dobróczi Orsolyának, hogy segítette munkámat, és a láthatatlan láthatóvá tételét.