JazzMa

Friss Hírek

Névnapi jazz – Ferenc2021. május 11.
Ineffable: New Dimension2021. május 10.
Grencsó 65!2021. május 09.
Loueke, Lionel: HH2021. május 08.
JazzUp – Eck Léda2021. május 06.
Bärtsch,Nik: Entendre2021. május 05.
Mist, Alfa: Bring Backs2021. május 04.
Játék – 2021 május2021. május 02.
JAZZ-KÜLÖNC2021. április 29.
JazzUp – Barcsik Bogi2021. április 29.
Corea, Chick: Trilogy 22021. április 28.

Hírek

Egy legendás album előadása Chick Corea emlékére

Sajnos csak a szomorú esemény megismétlésével tudom kezdeni ezt az írást: február 9-én, 79 éves korában elhunyt Chick Corea, aki az elmúlt ötven évben a jazz műfajának megkerülhetetlen muzsikusává vált. Róla csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A legnagyobbak elit klubjának is a legnagyobbjai közé tartozott, és ha szabad jósolni, munkássága egyhamar nem fog feledésbe merülni. Pillanatok alatt felismerhető jellegzetes játéka, amely bármely stílusú produkciójában azonnal átjön. Ráadásul nemcsak zongoristaként, hanem zeneszerzőként is maradandót alkotott, legalább kéttucatnyira tehető azon szerzeményeinek száma, amely rendszeresen megtalálható a műfaj előadóinak repertoárjában. Ő ráadásul azon nagyságok közé tartozott, aki Magyarországon hirtelen nem is összeszámolható alkalommal lépett fel különböző produkcióival az 1983. november 1-i első koncertje után.

Jelenleg a koncertélet a vírushelyzet miatt tetszhalott állapotban van, de online formában így is sor került néhány megemlékezésre. Március 8-án a Budapest Jazz Clubban a Finucci Bros Quartet ismételte meg Chick Corea programját, illetve több más koncerten (pl. Tálas Áron Trio) is elhangzott egy-egy Corea szám megemlékezésként.

Kedden került - szintén online formában az Opus Jazz Clubból - adásba a Modern Art Orchestra „Legendás albumok” sorozatában egy Chick Corea gyöngyszem, a „Return To Forever” című 1972-es album a MAO zenészeinek (és két vendégművésznek) az interpretálásában.


image.png

Az online program ismertetése előtt elkerülhetetlen, hogy foglalkozzunk az eredeti kiadvánnyal és annak hátterével. 1972-ben járunk. 1970-ben jelent meg a „Bitches Brew”, Miles Davis korszakalkotó (ez tény) lemezeinek egyike, amit sokan a jazz-rock korszak kezdetének tekintenek erős avantgarde zenei beütései ellenére. Az akkor 29 éves Corea is meghívást kapott Davis-től a lemez felvételére, sőt még utána is játszott a mesterrel.

Corea 1972 első felében Stan Getz együttesének oszlopos tagja volt. A tenorszaxofonos március 3-án felvett „Captain Marvel” című lemezén található hat számból ötnek a szerzője Chick Corea, ami még akkor is nagy szám, ha tudjuk, hogy Getz „csak” szaxofonos volt, zeneszerzést meghagyta másoknak. A Columbia ismeretlen okokból csak 1974-ben jelentette meg Getz lemezét, de akkor Corea már messze járt, a Return To Forever együttes sikerszériája végérvényesen kiragadta a sideman szerepkörből. Fél évszázad távlatából már egyértelmű, hogy egy igazi supergroup alkotta Getz kísérőzenekarát. Corea mellett - jól figyeljenek - helyett kapott benne Stanley Clarke, Airto Moreira, és Tony Williams. A Stan Getz Quartet (Moreira nélkül) fellépett még júniusban a Montreux-i jazzfesztiválon, aztán elkezdődött Corea párját ritkító szólókarrierje.

Még a Getz lemez előtt, 1972. február 2-3-án került felvételre az ECM kiadónál a „Return To Forever” címet viselő album, ami szeptemberben került kiadásra. A jazz-rock, vagy fusion korszak egyik meghatározó alapművéről van szó. Corea-nak ez volt az első saját nevén készült ilyen stílusú lemeze, amit még jó néhány követett a következő években. Néhány adat a siker megítéléséhez. USA-ban a Billboard Jazz Albums listáján 1975-ben (mivel itt csak 1974-től forgalmazták) az eladott példányszám alapján a 8. helyre került. A kritikusok maximális pontszámra értékelték akkor is és ez az értékelés nem halványult el az időben. A múlt évben 50 éves amerikai JazzTimes magazin megszavaztatta olvasóit és kritikusait az egyes évtizedek legfontosabb lemezeiről és ez az album mindkét listán az első tízbe került, a közönség ráadásul a harmadik helyre sorolta. Kevés alkotás van, aminek megítélése ötven év elteltével is változatlan, változatlanul pozitív.


chick-corea-retun-to-forever.png

A Return To Forever együttes „Return to Forever” címet viselő bemutatkozó albumán még nem a később kialakult quartet formáció játszott, közülük csak ketten tartoznak az alapítók sorába. A tagok: Chick Corea (1941-2021) – Fender Rhodes elektromos zongora, Stanley Clarke (1951-) – basszusgitár és bőgő, Joe Farrell (1937-1986) – fuvola és szopránszaxofon, Airto Moreira (1941-) – dobok és ütőhangszerek, Flora Purim (1942-) – ének és ütőhangszerek.

A lemez szűk 47 percnyi zenei anyagot (akkor ennyi fért egy bakelit lemezre) tartalmazott és öt szerzeményt négy track formájában. A zeneszerző minden esetben Chick Corea, az énekes által előadott szöveges részek írója pedig Neville Potter.

A1. Return to Forever

A2. Crystal Silence

A3. What Game Shell We Play Today

B1. Sometime Ago – La Fiesta

Két Corea standard, a „Crystal Silence” és a latinos „La Fiesta” már akkor műsoron volt, egyik fusion verziójuk hallható a lemezen. A zongorista által nagyon kedvelt latinos hangzást Corea mellett két született brazil, Airto Moreira és Flora Purim, erősítette. Joe Farrell a szaxofonnal szemben inkább a fuvolát részesítette előnyben. Róla még le kell írni, hogy egy későbbi lemezen megjelent „Spain” című Corea szám sikerében – a fantasztikus dallam mellett – Farrell fuvola játéka is szerepet játszott. Stanley Clarke-ról helyhiány miatt inkább nem is írok semmit.

Az eredeti lemez a következő elérhetőségen meghallgatható:

https://open.spotify.com/album/6M0IAJHwQ6dFNtTkFsXCJc

Szóval kedd este került online közvetítésbe a MAO „Legendás albumok” sorozatában a „Return to Forever” album, ami március 8-án került felvételre. Ezen alkalommal a következők helyettesítették az eredeti lemezen szereplőket:

Cseke Gábor – Fender Rhodes elektromos zongora

Bögöthy Ádám – basszusgitár és bőgő (az első három számban basszusgitáron, a negyedik számban pedig bőgőn játszott Stanley Clarke és Bögöthy Ádám is)

Ávéd János – fuvola és szopránszaxofon

Csízi László – dobok

Czibere József – ütőhangszerek

Nagy Emma – ének

A felsorolásból látható, hogy négy oszlopos MAO tag mellett két külsős (Czibere József és Nagy Emma) is szerepelt a zenekarban, továbbá Airto Moreira összetett szerepkörét két személyre választották szét, a dobokon Csízi László, az ütőhangszereken pedig Czibere József játszott.

A közreműködők listáját olvasva némi félszem támadt, hiszen sem a MAO-ra, sem zenészeinek egyéb produkcióira nem jellemző sem a fusion, sem a latinos muzsika. A két külsős tag viszont jó választásnak tűnt, hiszen Czibere József rendszeresen játszik latin zenét, Nagy Emma pedig hangjával és ének stílusával remekül passzol a lemezen hallható vokál szólamhoz.

„Interaktív beszélgetés a zenészekkel a koncert előtt” ígérte a program. Igen, volt beszélgetés és bejátszás, ami 68 percig tartott. Ízlések és pofonok különbözőek tartja a mondás, továbbá a nézőknek eltérő az előzetes ismeretanyaga, mindemellett kimondom, nekem ez sok volt. 68 perc hosszúságú beszélgetés egy szűk 50 perces zenei program előtt nem az ideális arány, amihez az is hozzátartozik, hogy nem könnyű gördülékenyen, élvezetesen, közérthetően beszélni a zenéről (nem is sikerült mindenkinek), továbbá - gondolom - a nézők többsége a zene miatt kapcsolta be a gépét. A fellépő zenészek közül négyen vettek részt a beszélgetésben: Cseke Gábor, Bögöthy Ádám, Nagy Emma és Csízi László. Az előzetes megérzéseimre gyorsan megkaptam a választ; bizony hármuk esetében sem a fusion, sem a latin zene nem tartozik a preferáltak közé, ráadásul Cseke Gábor az akusztikus zongorát, Bögöthy Ádám pedig a nagybőgőt tekinti igazi hangszerének. Nagy Emma viszont elmondása szerint mind a szöveges, mind szövegnélküli vokál esetében azonosulni tudott a lemezen hallhatóval.

Szóval a beszélgetés után végre kezdődött a zene. A lemezre összeállt alkalmi zenekar minden korábban leírt véleményem mellett, vagy ellenére igenis jól játszott. „Corea csak egy van!” szlogennel tudnám kifejezni az érzéseimet a produkció kapcsán. Kaptunk egy nagyon jó koncertet a lemezen szereplő szerzeményekkel, hangszerelésekkel, felkészült zenészek tolmácsolásával. Csak az a valami hiányzott, amitől Chick Corea kiemelkedett a sokak közül, azonnal felismerhető és szerethető egyéniség lett, de mint már írtam: „Corea csak egy van!”.

Két fellépőt külön is szeretnék kiemelni. Az egyikük – minden udvariaskodás nélkül – Nagy Emma, akihez nagyon passzolt a lemez által meghatározott szerep, és meg is oldotta a feladatot. Tudom, hogy együttesének produkcióiban a saját szerzeményeket preferálják, de egy mások által már sikerre vitt szám perfect előadása nagyon meggyőző tud lenni. A másikuk Ávéd János, akit ennyit fuvolázni még nem hallottam, ráadásul szenzitíven együttműködve a többi hangszerrel és vokállal.

Az írás végén csak javasolni tudom, hogy hallgassák meg a beszélgetést és/vagy a zenét az alábbi linken (nem tudom meddig lesz elérhető):

https://bmc.hu/programok/mao-legendas-albumok-chick-corea-return-to-forever

A MAO „Legendás albumok” sorozatának aktuális része minden hónap második keddjén kerül műsorra. Jobb időkben élőben az Opus Jazz Clubban, a vírus veszélyes időszakban pedig online. Érdemes figyelni!


hangfoglalo.jpg


nka-logo.jpg

Vissza a hírekhez