Dr. B3 is elment…
Szeptember 28-án, 79 éves korában elhunyt Dr. Lonnie Smith a Hammond B3 mestere.
Hogyan is kezdődött? A hatvanas évek elején Buffalo városában a Jimmy Smith zenéjétől inspirált fiatal zenészt nagy meglepetés érte. Art Kubera, egy helyi hangszerbolt jazzkedvelő tulajdonosa előbb lehetővé tette a gyakorlást, majd megajándékozta egy Hammond B3 orgonával. A fiatalember gyorsan megszerette a hangszert, és rövid időn belül a vele egykorú, szintén akkoriban feltűnt George Benson gitárossal – aki éppen orgonistát keresett együtteséhez - kezdett játszani. A Columbia kiadó érdemesnek tartotta megörökíteni a zenekar munkásságát, így Benson első lemezein („It’s Uptown”, „The George Benson Cookbook”) már hallhattuk a legendás hangzást. Rövidesen saját albumot is készíthetett, így aztán a „Finger Lickin’ Good Soul Organ” lett az első, amin zenekarvezetőként tevékenykedett.
A többi már történelem. A soul jazz jelentős egyéniségeire vadászó Blue Note kiadó szerződtette, és 1970-ig 5 önálló albumot („Think!”, „Turning Point”, „Move Your Hand”, „Drives”, „Live”) adott ki, és dolgozott Lou Donaldson altszaxofonossal, például a kiadó nagy sikerű „Alligator Boogaloo” című lemezén.
A hetvenes években két kiemelkedő alkotást feltétlenül meg kell említeni, a „Mama Wailer” a Kudu kiadónál, a valaha volt talán legjobb albuma, az „Afro-desia” pedig a Groove Merchant színeiben jelent meg.
A későbbiekben lehetősége volt a zene két óriásának John Coltrane szaxofonosnak, és Jimi Hendrix gitárosnak a tiszteletére albumokat készítenie. Az igazán nagy visszatérés a kétezres évek közepén történt, amikor újjá alakított triójával ismét a koncertszervezők egyik kedvence lett, és a Palmetto kiadó két nagyszerű lemezt jelentetett meg „Rise Up!”, illetve „Spiral” címmel.
A 2012-es „The Healer” részben Magyarországon rögzített koncert felvételt is tartalmazott, 3 szám az előző évi Lamantin Jazz Fesztiválon készült.
A sikereken felbuzdulva a Blue Note kiadó újra „leigazolta” az orgonistát, így az életében megjelent utolsó három lemeze ennél a kiadónál készült.
Tudni kell még, hogy semmilyen diplomája nem volt, a doktori címet saját magának adományozta, ahogy ő mondta: „csak úgy…”. A szakálla és turbánja se tévesszen meg senkit, leginkább az egyedi stílus jegye, semmint bármilyen vallásé.
Búcsúzzunk a dokitól egy koncert részlettel, ahol az utóbbi években gyakran használt „zenélő sétapálcáján” játszik…
