Gereben Zita Quintet – koncert a BJC-ben

Amikor ránézek és hallgatom a Quintet névadó énekesét az jut az eszembe nőként, vajon hogy csinálja? Valaki, akinek sem a különleges, füstös hangján, sem az arcán nem látszik az idő, valaki, aki elgondolásom szerint kívül-belül szép, akiben kívülállóként nem látok semmi álságosat. Sajnos csak egyszer-kétszer volt lehetőségem beszélni vele, de úgy érzem, hogy a kedvessége belülről fakad, nagyon is valóságos.

És ezt érzem legutolsó lemezének (Catch the Feeling, 2025) hallgatása során is, melynek dalaira épült a mostani koncert. Gereben Zita zenekarát nagyon jó zenészek alkotják, ez így volt a mostani előadáson is: Horváth „Tojás” Gábor – zongora, billentyűs hangszerek, Tury Krisztián – gitár, Bartók Vince – basszusgitár, Gálfi Attila – dob alkották a quintetet.

A zenék jelentős részét Horváth „Tojás” Gáborral közösen készítették és érződik rajta a zenekar tagjainak lendülete, közös energiája és sokszínűsége.

Valószínűleg azért áll közel a szívemhez az utolsó lemez, mert zenei mindenevő vagyok. Ez a szabadabb, műfaji korlátoktól mentes zene, ami jazz, pop, blues, rock, R&B és neo-soul dalokat is tartalmaz, minden igényt kielégít.

Az én befutóm ezen az albumon és most a koncerten is a „Deepwater” című szám építkező dallama, szenvedélyessége miatt. Nagyon szerettem azt is, hogy az előadáson a lemez magyar és angol nyelvű számait is előadták. A szövegek változatos világúak, érzelmesek, vagy éppen humorosak, kiaknázzák mindkét nyelv szépségeit.

Úgy láttam, a körülöttünk ülő külföldieket sem zavarta, hogy csak érezték és nem feltétlenül értették, miről szól egy-egy szám. A zenekar közvetlen előadásmódja lebontotta a színpad és a nézőtér közötti távolságot: egy idő után mindenki úgy érezhette, hogy az adott dal neki, vagy róla szól, és maga is részese lett ennek a felszabadult, közös zenei élménynek.

Nemcsak az új, hanem a régebbi lemezekről is hallottunk dalokat; személyes kedvenceim közé tartozott a „Kiskabát” a magával sodró érzelmességével, valamint a bolondos „Ryan Gosling Mentsél Ki”.

A szabadszellem és a jókedv az egész koncertet áthatotta. A kisebb-nagyobb szólókban a zenekar tagjai is megmutathatták, mi rejlik bennük, miközben mi, hallgatók csodálatos dallamokon szörfözhettünk.

Ahogy Zita is elmondta, van olyan számuk, amelyet még soha nem játszottak el kétszer egyformán – talán éppen ez a megismételhetetlenség tette ezt az estét is igazán különlegessé.