A Baló Sámuel Trió a Szeláví! Fesztiválon

Kedves kis sárga busszal megtett út vezet a pilisborosjenői (“Pilisborsosjenő”) autóbusz fordulóhoz, ahonnan felfele indutl a séta ezen a szeles szombati délutánon. Viszonylag friss a Szeláví! Fesztivál története, a helyszín meg kevésbé, egészen az 1960-as évekbe nyúlik vissza: az Egri vár másolatát az Egri csillagok forgatásához építették úgy hatvan éve. Zegzugos, érdekes helyszín, amihez hosszú út vezet, de gyönyörű szép tájon, összefüggő végtelen zöldben és pompás kilátással tűzdelve itt-ott az út szélén.

A kora délutáni érkezés, a napsütés és a jó séta békés hangulatot hoz, a háttérben a Baló Sámuel Trió pakol fel a színpadra.

A szél hullámokban felerősödik. Kis zöld színű nyugágyak húzódzkodnak előre a színpadhoz közelebb, hogy a benne ülők beszívhassák a muzsikát. Egy kellemes, napozós koncert sikeredik a Trió délután 16:30-as fellépéséből. Egy rózsaszín ruhás kislány egészen a színpad elé áll és onnan néz fel a zenészekre, akik a szokásos jazz mámorban játszanak.

Ismerős dallamok csendülnek fel, Sámuel saját szerzeményei, aki jár koncertjeire, azoknak ismerős. Akinek új ez a zene, azok is mosolyogva bólogatnak, csukott szemmel hallgatóznak. A haját vivő szélben Sámuel koncentrál, Miskolczi Márk elréved a húrjai között, Richter Ambrus pedig finom extázisban csatlakozik. Nem okoznak csalódást.

A délutáni barangolás a jazz zenében igazán kedves élmény, talán kedvesebb, mint az esti fellépőkre nagyobb mennyiségben felgyűlt tömegben örülni, de ki-ki a maga ízlésére, erre jó egy fesztivál, több mindenkit kiszolgál. A koncert végén kedves öregúr invitálja a nézőket egy bortörténeti bemutatóra a “romok” közötti kisebb színpadhoz, ja, hogy innen PilisBOROSjenő!, és már kerülnek is vissza a dobok a tokjukba.

Fényképek: Záhonyi Móni