Jazz együttállás a Bakáts téren
Ezt a „jazz együttállás” kifejezést nem én találtam ki, hanem a hétvégén rendezett ez évi Bakáts Feszt egyetlen jazzprogramját nevezték el így a műsor plakátján.
A felsorolt nevek (Elek István, Gyárfás István, Borbély Mihály, Hász Eszter) alapján elég furcsa összeállítású zenekar képe rémlett fel, két szaxofon, gitár és ének formáció inkább az avantgárd stílus irányzatban tűnik elfogadottnak. A program kezdetén azonban gyorsan kiderült, hogy a színpadra lépnek még a plakáton nem feltüntetett zenészek is.
Gyárfás István gitáros kezdett trió formációval, a bőgős Oláh Zoltán mellett egy meglepetés vendég, Robi Botos ült a doboknál. Nincs tévedés, a Toronto-ban élő zongoristáról van szó, aki éppen hazalátogatott. Zongoristára most nem volt szükség, így aztán bemutatta dobok kezelésében való jártasságát. Érdekes, hogy mennyi magyar zongorista lehetne akár főállású dobos is, gondoljanak itt Tálas Áronra, vagy Oláh „Tzumo” Árpádra, és most bemutatkozott Robi Botos is.
(Csak zárójelben jegyzem meg, én már 25 évvel ezelőtt, egészem pontosan 1997. május 23-án –amikor még budapesti lakos volt- felléptettem dobosként Robit a Jazz a Márványteremben sorozatomban! – A szerk.)
A trió Duke Ellington „In a Mellow Tone” című szerzeményével melegítette be a szépszámú hallgatóságot. Ezután csatlakozott hozzájuk Elek István tenorszaxofonnal és Borbély Mihály altszaxofonnal.
Három számot játszottak ebben a quintet felállásban, kettőnek a címére is emlékszem. Az egyik egy korai Gerry Mulligan szerzemény volt, a „Line for Lyons”, a másik pedig a Regős István által írt „Pincelakó”. Gyárfás István és Borbély Mihály sokat játszott Regős Istvánnal, nem véletlenül került ez a mű a programba.
Ezután lépett színpadra Hász Eszter énekesnő, aki három évvel ezelőtt „Az év fiatal Jazz- Zenésze” elismerést kapta a Magyar Jazz Szövetségétől. Ő szintén három számmal vette ki részét az este programjából a quintet kíséretével. Itt is két számot tudok nevesíteni a háromból: „Dindi”, amelynek zenéjét Antonio Carlos Jobim, szövegét pedig Aloysio di Oliveira írta, a másik pedig a „A muzsika hangja” musical betétdala, a „My Favorite Things” a Richard Rodgers–Oscar Hammerstein szerzőpárostól.
A szám közben a színpad mellől szóltak Gyárfás Istvánnak, hogy csak ennyire volt idejük, így aztán kurtán-furcsán befejeződött a jazz műsor.
Az ilyen fesztiválokon a jazzrajongók kisebbségben vannak a közönség soraiban, ennek ellenére úgy éreztem, hogy a nézők még szívesen hallgatták volna tovább.
