... Bolyki Barnabás!
Mert míg a Roxfort-i meghívó 11 éves korban érkezik a varázslótanoncokhoz, a Jazzation-meghívót 21 éves kor tájékán kapják kézhez a Bolyki vezetéknevű jazzvarázslók. Legalábbis ez már kétszer is így esett történelemben.
A próba eleji beszélgetésekben gyakran mesélünk a családunkról is, úgyhogy Sára ifjabbik öccséről is tudtuk, amikor leérettségizett, aztán hallottuk, hogy felvették a konziba, amit aztán el is végzett, és hogy rögtön utána felvételizik is jazz-tanszakra... aztán ahhoz, hogy fel is vették, már személyesen is gratulálhattunk, amikor egy augusztusi reggelen ott ült körünkben Barnabás!
De innentől mesélje tovább Ő a történetet!
“Számomra az a capella egy olyan műfaj, ami arról a harmóniáról szól, ami megnyilvánul a zenében, de még inkább az énekesek egymás közötti odafigyelésében, alázatában. Első meghatározó zenei élményeim közé tartozik minden olyan koncert, ahol nem hangszerek, hanem énekesek szólaltatták meg azokat a bizonyos harmóniákat. Persze az sem volt hátrány, hogy családunkban vannak olyanok, akik ezt professzionálisan űzték.
Sára nővérem akkortájt csatlakozott a Jazzationbe, amikor kezdtem elmélyülni a jazz világában. Tisztán emlékszem az első koncertjükre, amin ott voltam egy januári estén a Hagyományok Házában és arra az érzésre, ami utána fogott el. Teljesen izgalomba jöttem, és azon gondolkoztam, hogy ezt bizony így kell csinálni.
Ugyanez az izgalom fogott el, mikor Katus a zeneakadémiai felvételim másnapján felhívott, hogy volna e kedvem csatlakozni hozzájuk. Mondanom sem kell, egyből igent mondtam, majd nem sokkal később már ott találtam magam az első próbánkon egy nagy adag kottával az egyik kezemben, házi zakuszkás kenyérrel a másikban. Azóta eltelt egy hónap, én pedig egyre inkább kezdek belehelyezkedni az új szerepembe, a Jazzation baritonjaként.
Hálás vagyok a lehetőségért, de még inkább azért a bizalomért, amit a csapat belém vetett, amire remélem, rá tudok szolgálni. De ez csak a koncerteken fog kiderülni, veletek!”
|
