A jazzdobolás kiemelkedő alakjai – 12. rész: Kovács Gyula
Tisztelt olvasó! Kedvenc dobosaimat, dobos pályám meghatározó alakjait bemutató sorozatom az első évad végére ért, ez itt a 12. fejezet. Maloschik Robi bácsi kérésére (remélem, Önöknek sincs ellenvetése) jövőre folytatódni fog a sorozatom, hiszen van még jónéhány dobos a listámban, akikről szeretnék még írni. Az olvasói visszajelzések is nagyon pozitívak voltak mindig, amit hálásan köszönök ezúton is!
Nos, a mai fejezet egy olyan, sokunk számára megkerülhetetlen személyről fog szólni, aki zenészként, dobosként, EMBERKÉNT rengeteget tett a magyar dobos társadalomért, szinte minden szakmai elismerés nélkül. Bár munkája elismerése nem lehetne méltóbb, mint akár csak ha végig olvasnánk azt a névsort, amely azokat a művészeket-dobosokat sorolja fel, akik a keze nyomát viselik magukon, akik az Ő emlékét hordozzák büszkén.
Néhány név közülük (a wikipédia szerint én is belefértem a névsorba..): Laux József, Solti János, Pálmai Zoltán, Németh Gábor, Herpai Sándor, Dorozsmai Péter, Donászy Tibor, Fekete Gábor, Ruttka Ferenc, Leslie Mandoki, Szabó Ferenc, Varga Gábor, Bánki Péter, Vincze Tamás, Fonyódi Péter, Gombos László, Baló István, Debreczeni Csaba, Pásztory Zoltán, Szende Gábor, Szendi Gábor, Szendrei István, Soós Salz Ervin, Rosenberg Tamás, Brunner Győző, Kreutz László, Csurgai Attila, Hauer Rudi, Bánsági Károly, Weszely János, Király Tamás, Kaszás Péter, Dobinszki Zoltán, Rozsonits Tamás, Pfaff László, Boegán Péter, Balázs Elemér, Major Balázs, Szőke Károly, Kárpáti Zoltán, Balog Elemér, Borza Attila, Kárpáti László, Geröly Tamás Sándor, Patai Attila, Schmidt András, Gönczy Gábor, Szili Ernő, Csomós Ferenc, Sándor László, Csizmadia László, Csóré János, Helényi Béla, Kovács Gergely, Skrinyár Imre, Beck Mihály, Torbik Zoltán, Eötvös Gábor, Berdisz Tamás, Farkas Zoltán, Veres Gyula, Szendőfi Péter, Tiba Sándor, Kertész Ákos, és persze még sokan mások.
KOVÁCS GYULA (1927-1992)
Igen, a “bolond” Kovácsról fog szólni ez a fejezet. Így hívták őt a háta mögött, furcsa megnyilvánulásai, gesztusai, fura-érdekes egyénisége, hangszeréhez fűződő szinte bensőséges viszonya miatt.
Gyulához engem is, mint minden tőle tanuló akár ma már profi, vagy épp lelkes amatőr zenekedvelő dobost számos emlék, történet köt. Szerintem napokig lehetne anekdotázni, de most inkább szakmai szemmel szeretném bemutatni ezt a sikeres, mégis sikertelen, vidám, ám összességében mégis szomorú életutat.
Gyula 1927. december 26-án született, idén lenne 95 éves, közeleg az évforduló, ezért is aktuális most ez a cikk.
Hangszeres zsenialitását mi sem mutatja meg jobban, mint az, hogy mindösszesen a 3 (három!) év hivatalos dobtanuláson kívül, amit Roubal Rezső növendékeként töltött el 1945-48 között, magát autodidakta módon képezve jutott él a kor nagyjainak technikai tudásszintjére. Példaképei Buddy Rich, Joe Morello, Shelly Manne:, Gene Krupa (és persze még sokan mások) voltak, akiktől “youtube” híján az akkori éjjeli rádiós jazzműsorokat (BBC, Szabad Európa, Amerika hangja - Wilis Conover) hallgatva fülelte le a dobfigurákat, agyalta ki a különböző rudimental kézrendeket, azok logikáját, és képezte ki magát Európában szinte egyedülálló technikai szintet elérve a hangszeren.
A háború után szinte minden jelentős hazai vezető élvonalbeli művésszel játszott.
Csak néhány név közülük: Martiny Lajos, Tabányi Mihály, Pege Aladár, Szabó Gábor, Gonda János, Kruza Richárd, Vukán György, Kovács Andor, Váradi György, Kratochwill Jenő, Deseő Csaba, Kőrössy János, Gallusz György, Radics Gábor, Zágon Iván, Fogarasi János, Szele Tibor, Pitó Tibor, Tóth „Menyus” Menyhért, Vig György, Vécsey Ernő, Boros József, Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula, Csík Gusztáv, és még sokan mások…
Nemzetközi turnékon Kelet- és Nyugat-Németországban, a Szovjetunióban, Lengyelországban, jazzfesztiválokon: Bledben, Prágában, Bilzenben, Berlinben játszott hazai és nemzetközi formációk tagjaként egyaránt. A nyugat-németországi turné után a Melody Maker angol zenei szaklap az Európai dobosok ranglistájának második helyén jegyzi(!). Nyugat-Németországban válogathatott a szerződések között; Max Greger, Kurt Edelhagen, Karel Vlach, és sokan mások hívták, de ő sem a Martiny zenekartól, sem a hazájától nem volt hajlandó megválni.
Ebben később valamelyik “jószándékú” bőgős zenésztársa is besegített, amiért Gyula útlevelét hangos politikai megnyilvánulásai miatt elvették, elzárva, megfosztva őt a későbbi külföldi szereplésektől, szakmai elismerések lehetőségétől.
Nekünk, növendékeknek sohasem panaszkodott ugyan, de azt gondolom, ez a keserűség folyamatosan dolgozott benne és részben ez vezethetett sajnos korai halálához is.
1969-töl a Gonda János vezette Bartók Béla Jazz Konzervatórium egyik alapító tanára volt 1992 februárjában bekövetkezett haláláig.
Kovács Gyula minden növendéknek személyre szabott tananyagot adott óráról-órára. Jellegzetes kézírása, színes filctollal, nagy alapossággal megrajzolt kottafejei, “Szigorúan titkos és védett” feliratú kottafüzetei sokunk számára értékes emlék marad.
Dobiskolája több ezer oldal magántanulmányon alapszik:
Ahogy említettem is a cikk elején, miközben saját magát képezte a kedvenc dobosait hallgatva, a rudimental ritmusok dobszerelésen való játékának logikájából, vagy akár hangzásuk alapján kikövetkeztetett sok, minden dobos számára ma is igen nagy fontossággal bíró kézrendet, amelyek melodikus variációit később kidolgozva, ezzel számos hasznos eszközt, lehetőséget adott a növendékek számára a szólisztikus játékban, vagy akár a kíséretekben is.
Mindig dallamos, polyritmikus gyakorlatai tükrözték kedvenc dobosainak ritmus-gondolkodását, bevezetést adva szólisztikus játékuk titkaiba.
Az általa kifejlesztett gyakorlatsorok, ritmusvariációk tematikáit megtalálhatjuk a manapság már itthon is hozzáférhetővé vált amerikai dobkottában is. (Pl. Ted Reed” Syncopation”, Charley Wilcoxon “Wrist and Finger controll”, G.L. Stone ”Stick Controll”)
A mainstream swing volt elsősorban az ő zenéje, de gyakran esett szó óráin az akkori (1990’) aktuális dobolásról, Steve Gadd, Al Foster, Dawe Weckl, stb… játékáról. Gyakran mondta ezt: “Tudom, mit játszotok, de nekem már nem áll rá a kezem, én a swingben élek.”
Számtalan rádió és lemezfelvételen szerepel a Martiny zenekarral, saját együttessel: Kovács Gyula Ensemble, Modern Jazz Antológia sorozat, Kovács Andorral, a Modern Jazz Trióval (Bled), a Csiky-Kovács-Pege Trióval, a Zágon Iván, Tabányi, Filu, zenekarokkal, a fővárosi Tánczenekarral, a Pege Aladár Quintettel, a Deseő Quintettel, a Gonda Sextettel, a Gonda-Kruza Grouppal, a Deák Big Banddal.
A 80’-as években Kőszegi Imrével és Jávori Vilmossal megalakították a “Dobshow” elnevezésű produkciót, ahol a három dobos kérdezz-felelek játékkal, közös improvizációkkal szórakoztatta a közönséget.
Ebben az időszakban “igazán értékes” zenekarai már nem voltak Gyulának. Főként a “Mr Dob” formációval adott koncerteket, de ez már sajnos messze elmaradt a 60’-as és a 70’-es évekbeli sikeres hazai és nemzetközi produkcióitól.
Ahogy az énekes madár sem tudja kalickában dalolva leélni az életét, Gyula sem tudta a széles publikumnak megmutatni tudását, tehetségét. Egy művészt a közönség elismerése éltet, inspirál. Gyulától ezt jórész megvonták azzal, hogy elzárták a külföldi koncertek, fesztiválok esetleg lemezek lehetőségétől.
Én 1989-1992 között egyik utolsó tanítványaként jártam hozzá, akkor még nem felfogva, milyen kincseket kaptunk tőle minden órán akár az együtt dobolás során, akár csak egy-egy mondata által..
A módszer, ahogy a növendékeivel foglalkozott, ledöntötte a falat tanár és diák között, ami sajnos sok helyen gátat is jelenthet a fejlődés során. Fiatal kollégái voltunk, akiket igyekezett a legtöbb fontos információval ellátni. Természetesen volt olyan közöttünk, akinek nem jelentett Gyula és az ő stílusa követendő példát, de ez így van rendjén, nem ugyanúgy működünk…
Évek óta dolgozom kedves barátaimmal, Pálmai Zoltánnal és Weszely Jánossal a zuglói Pálmai Dobiskolában, ahol is igyekszünk Gyula emlékét megidézve, személyét példaképünknek tartva Őt, úgy próbáljuk átadni tapasztalatainkat, tudásunkat növendékeinknek, ahogy azt Ő tette velünk és tenné ezt, ha ma is itt lenne közöttünk.
Kovács Gyula életében szinte semmilyen hivatalos szakmai elismerésben nem részesült. Emlékét rengeteg elismert dobos, még több volt növendéke, valamint egy a Murányi utcában tavaly felállított emléktábla őrzi.
A svájci Paiste cég támogatta hangszerekkel, ő volt az első hivatalos endorser a dobos szakmában hazánkban.
Legendás hangszerét, az ezüstszínű Asba dobot a Ceglédi Dobmúzem őrzi.
Sajnos alig maradt róla videó felvétel, aki szeretne, a youtube-on talál néhány, sajnos nem túl jó minőségű felvételt, de a hangfelvételei méltóképp őrzik emlékét.
Dobgyakorlatainak gyűjteményét évekkel ezelőtt Nesztor Iván gondozásában, volt tanítványai támogatásával sikerült megjelentetni. Jelenleg is kapható a Tam Tam dobcentrumban.
Vitárius Gyula könyvet írt Gyuláról, ami még életében, 1989-ben jelent meg. (Nekem is van egy Gyula által, nekem dedikált példányom..) Talán antikváriumokban fellelhető…
Azt hiszem, minden volt Kovács Gyula növendéke őriz valahol egy általa teleírt kottafüzetet egy anekdotát, vagy valamilyen személyes emléket… Ki a polcán, ki a szívében.
https://youtu.be/UV8UQuaYGhY (Kőszegi Imre Kovács Gyuláról)
https://youtu.be/gatEbU4PI8o (Kovács Andor - gitár, Kovács Gyula - dob)
https://youtu.be/h5pNa9HIWNc (Dobfantázia)
https://youtu.be/QNX9QoHHkjc (Dobshow)
https://youtu.be/oW47H8R3m40 (TV show)
https://youtu.be/AFgy7aNqYvA (Deák Big Band TV műsor)
