Ravazdi parasztszalon - Jazz portrék – 1. rész – Felvezető riport Hartyándi Jenővel
Győri barátom évtizedek óta sikeresen munkálkodik a környék jazzéletének életben tartásán. Kitartásáért és újabb ötleteiért megemelem előtte nem létező kalapomat!
1) Mikor és kinek, vagy minek a hatására kezdtél jazzel foglalkozni?
Ez egy réges-régi történet, eredete még a XX. század második harmadáig nyúlik vissza. A legelejére már magam sem emlékezem pontosan, de valahogy úgy kezdődött, hogy a hetvenes évek eleje táján felfedeztem magamnak a progresszív rock zenét, mint rendes lázadásra, "mást akarás"-ra hajlamos fiatal. A nyugati határszél közelébe élő fiatalként hamar megtanultuk, hogy az országban máshol nem fogható osztrák rádió és televízió olyan zenei tartalmakat is sugároz, amelyek nálunk akkor még nem voltak hallhatók. Olyan bandák izgattak fel, mint a Jethro Tull, majd a Colosseum, amelyben már megjelent a szaxofon, de talán a mára méltatlanul elfeledett If együttes volt, amely hatására a jazz felé sodródtam. Amikor több évtized múltán kezembe került egy If CD és ismét meghallgattam zenéjüket, azért egy kis csalódás volt bennem, mert én egy súgó-búgó, recsegő, rádióból felvett, agyonjátszott magnószalagról ismertem őket és az a közel hallgathatatlan minőség égett belém. A másik szál biztosan az volt, hogy a mi fiatal korunkban (hetvenes évek) az underground irányba indult fiatalok körében közcélúan elterjedt volt (mobil és internet nélkül is), hogy Lengyelországban sokkal szabadabb, radikálisabb dolgok érhetők el művészetileg, mint nálunk és az ott elérhető izgalmak között előkelő helyen állt a blues és a jazz. Természetesen élőben. A varsói Jazz Jamboree híre úgy terjengett a levegőben, hogy valójában akkor még azt sem tudtunk, hogy mit is kaphatunk ott, ha egyszer sikerül oda eljutni. A hetvenes évek közepén, a középiskola vége felé ez sikerült is, félig stoppal. Pénzünk persze alig volt, ezért is fontos elem volt az utazás előszervezésénél, hogy minél olcsóbban jussunk el Lengyelországba. Az a hír járta akkortájt, hogy Csehszlovákiában - akkor még egy ország volt - nem lehet stoppolni, ezért Krakkóig, vagy Katowicéig muszáj volt vonatozni (autója akkor még senkinek nem volt!). De Lengyelországban már teljesen lazán lehet stoppolni, mert ott megszokott ez, bár fizetnek érte a sofőrnek. Ellenben a magyaroktól nem fogadnak el pénzt, mert ott nagyon komoly hagyománya van a lengyel-magyar barátságnak, amivel így mi is megismerkedtünk, mert nálunk ez nem volt annyira közismert. Rengeteg megesett történetet mesélhetnék eme számunkra addig ismeretlen erős pozitív diszkriminációval kapcsolatban, de most nem ez a témánk. Mindenesetre jól esett számunkra. Aztán hamarosan Pesten lettem főiskolás és egy Gdanskban szerzett magyar stoppos barátság révén szinte azonnal belekeveredtem a fővárosi jazzéletbe, mert a már sajnos elhunyt Zomborácz Tibor barátom, akivel sok mindent csináltunk később együtt jazz ügyben (pl. Jazz Studium folyóirat), már előttem járt a jazz megismerésében és felfedezésében. Nemcsak rendszeres koncertlátogatók lettünk, hanem elkezdtünk járni Szigeti Péter Erkel utcai "lakás jazzklub"-jába. És elég gyorsan jazz fanatikussá váltunk és szinte szivacs módjára szívtunk magunkba mindent, ami a jazzel kapcsolatosan akkor elérhető volt. És az eléggé sovány volt. Gonda János és Pernye András jazzkönyvein kívül nagyon nehezen lehetett hozzáférni külföldi jazzirodalomhoz az akkor még erősen zárt Magyarországon. Gondoltam érdemes leírni ezeket a körülményeket, amik csak arra az időszakra voltak érvényesek, és velünk, átélőkkel lassan eltűnik az emléke is. Tovább nem szaporítva a szót, 1976-ban visszatérve Győrbe, társaimmal megalapítottuk az első Győri Jazzklubot. Így már akkor a fanatikus jazzkedvelő pozícióból átkerültem a jazz közvetítők sorába, ahol számos hullámvölgyet és hullámhegyet megérve napjainkig próbálkozom a jazz honi terjesztésével. Amit - csak vázlatszerűen - a következő főbb állomások jellemeztek: 70-80-as évek - vidéki jazzklub-hálózat egyik hangadó figurája, 1982-1983 - legendás Győri Nemzetközi Jazzkoncert-sorozat főszervezője, amelyek az első (majd elfojtott) független magyar nemzetközi jazzszervezések voltak, világhírességekkel (Anthony Braxton, Roscoe Mitchell, George Lewis, Rova Saxophone Quartet, stb.), 1991-2019-ig a Mediawave fesztivál főszervezője, amelyben hangsúlyos nemzetközi jazzprogram volt jelen állandóan.
2) Mikor és hol kezdted a Ravazdi paraszt szalonodat?
A Ravazdi parasztszalont 2022 február elején kezdtem el vinni. Tulajdonképpen azért, mert mikor a Mediawave Fesztiválból önnyugdíjaztam magam, átadva a szervezést a fiatalabbaknak, bennem hiány képződött és ezt a formát találtam ki arra, hogy felszínen tartsak kisrégiónkban engem érdeklő kulturális és környezettudatos témákat. Köztük hangsúlyosan a jazzt. És már egyre nehezebben mozdulok ki otthonról, ezért magamhoz, ravazdi tanyámra szerveztem eme beszélgetős esteket, amelyeket 2-3 kamerával rögzítünk, mert a másik hobbim a filmezés és azon belül a közösségek gyűjtése.
3) Egyáltalán hogyan találtál rá erre a helyszínre?
A helyszín már vagy 40 éve adott. Egy akkor fillérekért megvásárolt tömésház és pajtája volt az alap adottság, amelyet lassan felújítottunk, majd a szomszéd hasonló régi házat is megvásárolva és a kettő közé egy koncertpajtát építve alakult ki a mai állapot. És itt a harmadik hobbi, hogy 60 éves koromban elvégeztem egy ács szakmunkás iskolát és pár egy ember által nem elvégezhető munkarészen kívül, pajtámat egyedül építettem. Nyáron a pajtában, télen a tisztaszobában zajlanak a beszélgetések, koncertek. Egész életemben küzdöttem azzal, hogy mindig más tulajdonán szerveztem koncerteket, rendezvényeket, amelyekkel sok gond és alkalmazkodás volt a rákfenéje. Magammal ritkábban veszek össze! A parasztszalon kifejezés pedig onnan jött, hogy régen a szalon volt az ilyen típusú, kisközösségi értelmiségi programok egyik elnevezése, de számomra kissé elitista elnevezés, ami számomra nem tetsző hangulat, ezért próbáltam "lelágyítani" a paraszt kifejezéssel.
4) Milyen napokon és milyen sűrűséggel vannak ezek a rendezvényeid?
Február óta heti rendszerességgel, szerdánként jövünk össze. Nyáron, augusztusban sikerült csak majdnem egy hónapos szünetet tartani, így 2022-ben 44 alkalom valósult meg. De egyáltalán nem jelentett és jelent nehézséget a rendszeres program megszervezése. Amikor e riportot adom (december vége), már március végéig betelt a naptár és még kb. 30 megszólított embertől várok konkrét időpontot. A heti rendszerességen kívül időnként más időpontokban is vannak programjaink, mint pl. a Mediawave Fesztivál néhány eseményének is helyet adtunk 2022-ben, vagy volt egy 3 hétvégés "terasz" programunk összművészeti hangoltsággal. 2023-ban pedig tovább sűrül a program, mert pajtánk része lett a "Pajtakult" mozgalomnak.
5) Az eredeti koncepcióban is benne voltak a zenész portré beszélgetéseid?
A portré beszélgetések a leghangsúlyosabb részei a kezdetektől a koncepciónak, a kezdeti időszakban azért csináltam jazzklub programokat, mert ezzel töltöttem ki "lyukakat" és ezeket magam is meg tudtam csinálni, visszatérve, visszahozva a 70-es évek győri jazzklubjának hangulatát. Számomra is nagy kaland volt, hogy ma tudnak-e működni így a dolgok. Az első alkalomra azt hittem, senki nem jön el, de vagy tízen összeverődtünk. Akkor még kicsit izgultam, mert elszoktam az ilyen előadásos műfajtól, de aztán lassan belejöttem. Bár nem lettek ezek egyenletes színvonalúakat, de igyekeztem, hogy pl. számomra egyáltalán nem izgalmas jazzműfajokról (pl. swing) értelmes gondolatokat tudjak közvetíteni az érkezők felé.
6) És mit szólnál hozzá, ha az eddigi eseményekből elindítanék egy sorozatot, ami péntekenként jelentkezne? És mit szólnál, ha az lenne a címe: Ravazdi parasztszalon - Jazz portrék?
Nagyon örülnék neki. A koncepció része, hogy a felvételeket saját archívumunkon, de egy youtube csatornán keresztül is terjesszük. Öröm, hogy a jazz rész a MaJazz-en keresztül koncentráltabban is eljuthat a potenciális érdeklődőkhöz.
7) Remélem, nem vagy babonás? Mert az indulás péntek 13 lesz...
Ezzel nem veszed el a kedvemet, mert 13-án születtem és számomra ez egy szerencseszám.
