JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

Oláh Krisztián Quartet feat. Trypl Horns lemezbemutató, díjátadó és interjú – „Mindig a klasszikus zene felől próbálom meghatározni a jazz munkásságom.”

Oláh Krisztián mindent összeköt zeneszerzői, előadóművészi, hangszerelői zsenialitásával – legyen az eltávolodás disszonanciája és szeretethangon megszólaló improvizáció, vagy évszázadok hagyományai és soha nem hallott hangtalálmányok.

olahkrisztian-00720j.jpg

Oláh Krisztián – zongora, zeneszerzés

Oláh Kálmán Jr. – szopránszaxofon

Orbán György – nagybőgő

Serei Dániel – dob

 TRYPL:

Trevor Mires – harsona

Ryan Quigley – trombita, szárnykürt

Paul Booth – tenorszaxofon, fuvola, altfuvola

Az Oláh Krisztián Quartet a harmadik lemezét – a „Music for 24/7”-t – mutatta be március 3-án. Már két héttel a koncert előtt elfogytak a jegyek a Magyar Zene Háza legnagyobb termébe. Az est díjátadóval és interjúval kezdődött, a kérdező Balogh Máté volt.

olahkrisztian-00492j.jpg

olahkrisztian-00525j.jpg

„Az Orszáczky Miklós-díjat olyan 30 év alatti zenészek számára alapították, akik kreativitásukkal, érdekességükkel, rátermettségükkel, stb. azt bizonyították, hogy érdemesek a figyelemre. Tavaly Oláh Krisztián is megpályázta ezt a díjat „Paraferno” című darabjával, mely az előző lemezén hallható. A Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöksége egyöntetűen úgy döntött, hogy Oláh Krisztián kapja.” – mondta az egyesület elnöke, Balogh Máté. Az alábbiakban a koncert előtt elhangzott interjúból idézek:

1. Műveidben megtalálhatók utalások az irodalomra, helyszínekre, intellektuális játékokra. Felmerül bennünk, hogy honnan jön az, hogy valaki minden művében másra reflektál? [Oláh Krisztiánt] soha nem hagyja nyugodni, hogy ne keressen egy új talált tárgyat, honnan jön ez?

Köszönöm szépen, ez elsősorban otthonról jön. A legkorábbi kis darabjaimat mindig édesapámnak mutattam meg. Az ő tanácsai, ötletei nagy hatással voltak rám. A szüleim abba az irányba tereltek, hogy mindig legyen valami újdonság, mindeközben viszont legyek formailag nagyon érthető és arányos.

2. Apukád munkájában és a tiédben is azt hallom, hogy nálatok nincsen erős stiláris határ. Nem úgy tekintetek a zeneszerzésre, hogy „mi a jazzel foglalkozunk”, hanem sokkal általános érvényűbb, szellemesebb dologgal foglalkoztok, amibe nem fér bele az, hogy skatulyákban gondolkozunk, ami a komoly zeneszerzőkre igaz. Másik interjúdban mondtad, hogy a pandémia alatt régi zeneszerzőkkel foglalkoztál. Ma is elhangzik egy mű, címe „In Memoriam”, Liszt-hatás van benne. Vannak nálad kategóriák?

Világéletemben klasszikus zeneszerző akartam lenni. Érdekes, én pont ellenkezőleg látom: Próbálom minden darabnál erősen meghatározni, hogy mik azok az inspirációk, amik leginkább hatottak rám. A pandémia alatt döntöttem el, hogy felvételizek a Zeneakadémiára zeneszerzés szakra. Közben rengeteg Bach, Mozart, Beethoven művet kezdtem el újra gyakorolni. Mindig a klasszikus zene felől próbálom meghatározni a jazz munkásságom.

3. Mondom magunknak, hogy Krisztián azon kevés emberek közé tartozik, akik egyszerre tanítanak és tanulnak a Zeneakadémián. Milyen nálad a kettősség a klasszikus és a jazz komponálásban?

Ránézve a partitúrákra azt hiszem, 50-50%-ban kell klasszikus és jazz-zenésznek is lenni. A megírt zenékben egy szigorúbb szisztémát kezdtem el követni, hogy a mezzopiano tényleg mezzopiano legyen például. Ugyanakkor, az improvizációknál elengedjük az egészet. Olyankor mindenkinek a jazz-zenész mivoltára van szükségünk.

4. Sorolható-e tendenciába, hogy milyen arányban van az improvizáció és a megírt részek az évek során?

Az első lemezben – ami az „At the Back of My Mind” – azt gondolom, hogy mindenkinek jazz-zenészként kellett funkcionálni. Viszonylag rövidebb témák voltak, az igazi formaképző dolog az improvizáció volt. A harmadik albumnál ez megfordult és nem az improvizáció milyensége határozta meg a szerkezetet, hanem egy előre kitalált forma, amiben kötőanyagként szerepelt az improvizáció.

5. Akkor a „Crescendo” című lemez a kettő között helyezkedik el?

Igen, ott találunk mindkettőre példát.

6. Tehát egyre inkább ragaszkodsz valamihez, ami előre rögzítve van?

Igen, és hogy ehhez képest hogy tudunk szabadok lenni az improvizált részekben.

7. Mikor kezdtetek el együtt dolgozni a Trypl Horns-al?

Külön-külön kezdtem el játszani Ryan Quigley-vel és Paul Booth-szal. Az a nagyon jó a jazzben, hogy el lehet utazni a világ másik pontjára és próba nélkül végig lehet játszani 2-3 koncertet és ezalatt teljesen meg lehet ismerni a másik zeneiségét és zenei gondolkodását. Tavaly szeptemberben mindhárman itt játszottak. Utána hajnalig örömzenéltünk, akkor fogalmaztuk meg, hogy kell valamilyen közös projektet csinálnunk. Nagy meglepetés számomra ez a konklúzió, hiszen a mostani zeneipar nem feltétlenül úgy működik, hogy a meghívott vendég is annyit tesz bele a produkcióba, mint a másik fél. Rengeteg ellenpéldát lehet mondani.

8. Ahogyan elképzelem, egy ilyen internacionális zenei munkában ugyanaz zajlik le, mint a lemezen. Már a címeken is látszik, pl: A „Gubbio Notturno” olasz cím, mégis Szerb Antalra utal. A te munkád arra emlékeztet, hogy a XX. század elején volt a konkrét mű, melynél nem egy témát, hanem egy valóságos valamit állítanak ki. Attól lesz személyes, ahogyan megteremti a környezetét.

Sokáig nehezen adtam címeket, mert annyira csak a hangok érdekeltek, hogy nem gondolkodtam absztrakt módon a zenei darabokról. Olyan címeket adtam, hogy 1, 2, 3, 4. Akkor kezdett el ez változni, mikor azt éreztem, hogy elfogytak a zenei ötleteim. Azt éreztem, hogy túl nagy az a halmaz, amiből válogatnom kell. Az inspiráció lehet néhány oldal Szerb Antal regényéből, egy nagyon rövid Liszt-darab, vagy egy New Orleans-i lüktetésre hasonlító dobgroove. Kiragadtam ezt a pici szeletet a nagy halmazból és elindult a saját útján. Ilyen módon elkezdett absztraktabbá válni a gondolkodásom.

Szellemes töltekezést és nagyon szellemes koncertet kívánok!

Köszönöm szépen!

 A koncert:

A „Chant of Orléans” határozott dobszóval indul, izgalmas, diszharmonikus felső szólamok. Orbán Györgytől lágy és egyszerre virtuóz nagybőgőszóló hoz feloldást. Trevor Mires harsona-improvizációja dinamikus és erőteljes. Oláh Kálmán Jr. szopránszaxofon-szólója érzékeny ellenpont. Mintha egy új mű indulna el Paul Booth altfuvola szólamával, melyet később szervesen kapcsolnak össze a művészek Gördülékeny, gazdagon ornamentált zongoraimrovizációt hallunk. Oláh Kálmán Jr. sebes körülírást játszik szopránszaxofonon. Merészen disszonáns hangáramlat mind a négy fúvósnál. Eltolt ütemsúlyok, csavar-csavar hátán, befejezés egy csúcsponton.

Az „In Memoriam” érzelmekkel telített visszaemlékezést szólaltatja meg. Oláh Kálmán Jr. és Paul Booth közös improvizációjában az összes színt megjelenítik, a hangok körülölelik egymást. Elégikus, mélyreható, mégis meleg, megkomponált rész az összes fúvósra.

Oláh Krisztián konferálás közben mondja: „A most elhangzott mű elején volt hallható egy rövid Liszt-darab. Októberben hunyt el Szakcsi Lakatos Béla, így ezt a kompozíciót, illetve az egész albumot az ő emlékének dedikáltam. Lisztet nagyon szerette Béla bácsi, sokat mesélt róla. Ezzel a megközelítéssel szerettem volna neki emléket állítani.”

Oláh Krisztián leírhatatlanul gyönyörűen gondolja tovább a „Gubbio Notturno” témáját zongoraimprovizációjában (is). Visszafogottan hullámzó diszharmóniák, majd békés támaszt ad harmónia-, ritmus- és dallamkör, mely fölött disszonáns, mégis követhető fúvósszólamok lebegnek. Oláh Kálmán Jr. improvizációja a képzelet vidámságát juttatja eszembe. Csillogó zongoratrilla közbeni érzékeny nagybőgőszóló Orbán Györgytől. Megható, megváltozott visszatérés. Hogy lehet ilyet írni? Egyszerre van jelen benne a sokszínűség és visszafogottság, kísérletezés és nyugalom.

„Premier alkalmával nem szeretnék spoilerezni. És mit jelent az, hogy spoilerezni? Leforgatjuk az InSight nevű sorozatunk második évadját, amiben a lemez kompozícióiról beszélek. 7 videó fog debütálni a következő 6-7 hétben.”

Serei Dániel energikus dobimprovizációja egy ponton megálláshoz visz, majd még több tűzzel visszavezet a témához. Oláh Krisztián fényesen, határtalan virtuozitással improvizál. Az egyidőben játszott dallamkör teljes értékű lenne önmagában is, majd vége az „Úrfi” című darabnak. Mondhatjuk, hogy egyszerre egy témával és improvizációval zárják le a művet.

„A következő darab már meghallgatható. Idén arra gondoltunk, hogy online nem egyben fog megjelenni a lemez, hanem hetente. Aki nagyon szeretné egyben meghallgatni, CD-n megteheti. Koncert után lesz egy szép asztalunk és dedikálunk. Az előző albumunk bakelit kiadása ma valamilyen csoda folytán megérkezett, úgyhogy ezt is meg lehet vásárolni és aki előrendelte, átveheti.”

Itt megrendelhető a „Crescendo” bakelitlemez: https://fundrazr.com/crescendovinyl?ref=sh_4AiWmd_ab_4MlQV6A9LRo4MlQV6A9LRo

Míg a „Cold” a lemezen fúvósközpontú, a koncerten a témát a zongorán van szerencsénk hallani. Ryan Quigley-vel és Paul Booth improvizációja gyors hangértékekben tüzesebbnél tüzesebb. Oláh Krisztián átveszi az érzést, olyan sebesen játszik, hogy kezével beszínezi a levegőt. Lendületes lezárás.

„Fantasztikusan éreztem itt magam. Szerintem ismerem a többieket annyira, hogy a nevükben is nyilatkozzam.”

Annyira lebegett a két zenekar, mint a közönség a koncerttől.

„Azt javaslom, hogy maradjunk kapcsolatban, aki még követi a közösségi oldalaimat, azt ajánlom, hogy tegye meg, ha szeretne a jövőben is koncertekre jönni. Illetve tájékozódni a legújabb újságokról.”

Itt találhatóak a zenei oldalai: https://linktr.ee/olahkrisztian?fbclid=IwAR1JK1d0q1OTs11yJJcvou3wgsRcJRfB1vrzPZUSO8nwhbIPfrzpaje-778

„Fantasztikus ezekkel a művészekkel együtt dolgozni! Tényleg ritka, hogy külföldi zenészekkel ilyen hamar megtaláljuk a közös hangot. Mindenképpen lesz folytatás.”

Szopránszaxofonon éneklően hangzik fel a „Tavaszi áldozat” nyitómotívuma. Erőteljesen kapcsolódik be a teljes zenekar Coltrane „Giant Steps”-ének lassított variációjával. Játékossá és monumentálissá alakul a mű. A szabad improvizáció minimalista módon indul, egyre növekszik. Elérnek a tökéletes disszonanciáig.

Oláh Krisztián itt elhangzó improvizációja objektíve is emberfeletti. Mert ilyet senki nem tud. És nem is kell elmennünk New Yorkba, hogy hallhassuk.

Trevor Mires harsonaszólója szárnyalóan virtuóz, energikus. A lezárás ismétlődik, improvizációval, hangszerváltásokkal bolondítva, boldogítva.

Kétszer is visszatapsoltuk őket. Többünknek felejthetetlen ez az est. A ráadás teljesen felszabadult örömzene. A hét zenész páratlan összhangban volt a koncert egészén átívelve. A teljes lemezen és koncerten összeolvadt a zenéjük, emellett egyéniségüket is hallhatjuk. Az „Amadeus” című filmben elhangzó kritika jut eszembe: „Túl sok a hangjegy." Semmi sem túlzás, mert a zenekar komplexitása gondolat- és érzelemébresztő. Nem kell érteni, csak felülni a hullámaira. A „Music for 24/7” rengeteg hallgatás után is hozzáad majd az élethez.

Itt tekinthető meg a 2022-es „Crescendo InSight” évad:

https://youtube.com/playlist?list=PLFiemYUcC8IB_hWlVkyoDMrCwBA_NqmSq

Fényképek: Hegyi Júlia Lily

3olahkrisztian-01096j.jpg

olahkrisztian-00775j.jpg

olahkrisztian-00798.jpg

olahkrisztian-00984.jpg

olahkrisztian-01190j.jpg

olahkrisztian-01232j.jpg

olahkrisztian-01294j-1.jpg

Vissza a hírekhez