Akiket mi (me and my lovely wife Gabriella) hívtunk meg Magyarországra – 4a. rész: John Patitucci – II. fejezet

A CD-Bárból siettünk a Magyar Rádió Márványtermébe, mert John-nak ki kellett sorsolni, hogy a döntőbe jutottak milyen sorrendben adják elő programjukat.

A Vajda Sándor Jazz Bőgő Tehetségkutató Versenyre emlékeim szerint 22-en jelentkeztek, de a „szőrős szívű” zsűri (elnök: Egri János, alelnök: Barcza Horváth József, tagok: Jávori Vilmos, Kathy Horváth Lajos, Borbély Mihály, Szabó Dániel) csak 14 versenyzőt engedett tovább az elődöntőkbe. A kiírás szerint csak 5 versenyző jutott volna be a döntőbe, mivel azonban a pontozásnál az ötödik és a hatodik azonos pontszámot kapott, így a zsűri végül is 6 versenyzőt juttatott be a döntőbe.

Patitucci ilyen sorrendben húzta ki a neveket: Orbán György, Darvas Gyula (Bécs), Pecek Lakatos Krisztián, Horváth „Plutó” József, Kovács Zoltán, Radics József.

Délután 5-kor kezdődött a Vajda Sándor Jazz Bőgő Tehetségkutató Verseny döntője. A versenyzőknek 2 témát kellett interpretálniuk. A kötelező darab Miles Davis „So What” című szerzeménye volt, a másik pedig egy szabadon választott kompozíció.

Valamennyi versenyzőt Cseke Gábor (1971) - zongora és Mohay András (1978-2014) dob kísérte.

Elsőként Orbán György (1978) lépett színre. Gyurika akkor már 1 éve Szakcsi Lakatos Béla triójának tagja volt. Szabadon választott darabja Oliver Nelson-tól a „Butch & Butch” volt.

Másodiknak egy határon túli magyar következett. Julius Darvas (ejtsd: júliusz dárfász), azaz Darvas Gyula (1976) az NSZK-beli Koblenz-ben született, majd Ausztria fővárosába költöztek. A Bécsi Zeneakadémia klasszikus nagybőgő szakán szerzett diplomát. A verseny idején már évek óta az ottani Operaház (Staatsoper) zenekarában nagybőgőzőtt. Gyula szabadon választott darabja Sonny Rollins „Oleo”-ja volt.

Harmadikként a mindössze 13 és fél éves Pecek Lakatos Krisztián (1989) jött be a Márványterembe. Róla tudni kell, hogy a legendás magyar jazzdobos, Lakatos Pecek Géza unokaöccse volt. Krisztián akkor még olyan kisfiú volt, hogy a közönség szinte drukkolt, hogy elérje bőgője nyakát. Az ő szabadon választottja Arthur Schwartz örökzöldje, a „You and the Night and the Music” volt.

Negyedikként Horváth „Plutó” Jözsef (1980) jött (látott, de itt nem győzött). Ő szabadon választottként Joshua Redman szerzeményét, a „Straight Ahead”-et játszotta.

Ötödikként Kovács Zoltán (1978) következett. Plutó mellett ő volt a másik, aki a basszusgitár döntőbe is bejutott! Itt a bőgő döntőben George Frajos „I Hear Rhapsody”-ja volt a szabadon választottja.

A bőgő döntő utolsó versenyzője Radics József (1975) volt. Az ő szabadon választottja Wayne Shorter „Yes or No”-ja volt.

Ezután a zsűri –John Patitucci-val együtt- visszavonult pontozni a Márványterem melletti VIP szobába. Sokat nem kellett gondolkodni, hisz a teljesítmények alapján teljesen egyértemű volt a pontozás végeredménye. A zsűri visszaült a helyére, majd még mielőtt megkezdődött az eredményhirdetés, Pocsai Kriszta angol nyelven meginterjúvolta a zsűri amerikai díszelnökét. Patitucci elmondta, hogy nagyon magas színvonalú volt a döntő, és hogy neki reveláció volt a 13 éves kisfiú. Egyszerűen ezt nem hiszi el, hogy ennyi idősen már így lehet bőgőzni. Ez azért már sejtetett valamit…

Aztán a pontszámok szerint visszafelé behívta a helyezetteket.

Először Radics Józsit (ő egy 10 darabos CD csomagot kapott), azután jött Kovács Zoltán (aki szintén megkapta a maga 10 CD-jét, és ugyan csak ötödik lett, de ő kapta a Közönség-díjat, ami a szegedi „ládagyár” öthúros bőgője volt.

Negyedik Plutó lett, aki csak egy 10 darabos CD csomagot kapott. Rajta látszott, hogy nagyon csalódott (a díjkiosztó után Patitucci vigasztalta!).

Harmadik helyezést ért el Julius Darvas (Darvas Gyula), aki a 10-es CD-csomag mellé meghívást kapott a nyári Zsámbék Jazz Open-re, plusz 100.000 forint pénzdíjat a Bartók Rádiótól, egyébként ő lett A legjobb határon túli magyar is!

Második lett Orbán György, aki megkapta a neki járó 10-es CD-csomagot, meghívást a Zsámbék Jazz Open-re és 150.000 forintot a Bartók Rádiótól. (Gyurika sem volt boldog!)

A végére maradt Pecek Lakatos Krisztián, s amikor ezt bejelentette Kriszta –nem viccelek- „standing ovation” volt. Krisztián átvette a 10-es CD-csomagot, meghívást a Zsámbék Jazz Open-re és a Márványterembe, 200.000 forintot a Bartók Rádiótól, plusz az első helyezettnek járó CD készítési lehetőségről szóló oklevelet Halász Ivántól, a HTSART tulajdonosától.

Ja, és majd elfelejtettem, a Darius Music felajánlása, egy XIX. századi német mesterbőgő volt

De sokat nem lehetett örvendezni, mert 19 órakor jött a basszusgitár döntő!