JazzMa - Hírek - A jazzdobolás kiemelkedő alakjai – 15. rész: Graham Lear (Berdisz Tamás sorozata)

A jazzdobolás kiemelkedő alakjai – 15. rész: Graham Lear (Berdisz Tamás sorozata)

2023. március 20., Berdisz Tamás

Kedves olvasóim! A számomra kedves, meghatározó dobosaimat bemutató sorozatom következő részében bátorkodom egy széles körben talán kevéssé ismert dobosról írni.

A mai fejezet főhőse: Graham Lear (1949) angliai születésű, kanadai dobos. Hogy miért esett rá a választásom? Nos, a 70’-es évek vége felé, 9-10 éves korom körül kezdtem érdeklődni azok után a zenék után, amiket apu szokott otthon hallgatni. Valamiért engem is megfogtak szinte azonnal ezek a zenék, nem kellett hozzájuk “használati utasítás”, hogy ez, vagy az a lemez miért jó. Ma már tudom, hogy a zene szeretete mellett talán ezt a zenei ízlést is megörököltem tőle. Így került a látókörömbe többek között James Brown, Elvis Presley, Bob Marley, az ABBA, a Beatles, Bill Haley, Louis Prima, a Maynard Ferguson Big Band, Lionel Hampton, Oscar Peterson, Jimmy Smith, és a mai cikkem apropója: Carlos Santana és vele együtt azt hiszem latin zene iránti szerelem is.

Az első Santana lemez, amit hallottam, a “Moonflower” című dupla album volt. 1976-os lemez, meglepően modern hangzással, egyből rákattantam az ütősökre, de első sorban a dobosra, Graham Lear-re.

Akkor még nem tudtam volna megfogalmazni, mi-miért tetszik, de ma már egészen pontosan le tudom írni azokat a paramétereket, amik fontosak számomra egy zenében, egy dobosban és ezeknek az elvárásoknak Lear pontosan megfelelt: alázatos, de technikás, pontos, jó dob sound, ízléses, stílusos játék többféle stílusban is.

Ezen a lemezen vegyesen szerepeltek stúdióban rögzített és élő koncert felvételek is. Az egyik koncert track egy dobszólóba forduló dal volt, ami azonnal elvarázsolt. Nem volt unalmas, bár nem rövid a szóló, mai fejemmel értékelve remek felépítésű, izgalmas latin-rock dobszóló volt. Fel tudom idézni szinte minden hangját a mai napig. Emlékszem, pár évvel később, amikor elkezdtem dobolni, rengetegszer játszottam együtt ezzel a lemezzel, szinte az összes dalt betéve tudtam és tudom a mai napig. Hányszor ábrándoztam arról, hogy megy a koncert és én ott ülök a dobok mögött és kiráz a hideg, amikor a közönség ujjongását hallom egy-egy dal indulásakor…

Na, azt hiszem, kinosztalgiáztam magam, jöjjenek a száraz adatok:

Graham Lear angol származású, kanadai dobos. 1949-ben született. 8 évesen a Police Band tanulója, itt játszik zenekarban is legelőször.

Pályafutását 13 évesen az Ontario-i szimfonikus zenekarban folytatja. Klasszikus képzettsége hallatszik a mindig tiszta játékán. A klasszikus képzés mellett olyan neves dobosoktól tanulhatott, mint Terry Clarke, Ralph Humphrey, Bernard Purdie, Duduka DaFonseca. Később a Groove School of Music tanulója.

1974-ben Los Angeles-be költözik, ahol két évig dolgozik együtt Gino Vanelli énekes zenekarában.

Innen “vadászta le” Bill Graham, Carlos Santana managere Lear-t, aki a „Moonflower” című lemezzel debütált Santana-nál és egészen 1987-ig játszott vele, számos sikeres lemezén közreműködve. Kiváló arányt tartva Santana ritmusszekciójában, a latin és a rock zene határán remekül egyensúlyozva.

Érdekesség, hogy Santana “Swing of Delight” albumán kőkemény jazz-rockot dobol egy igen neves előadó gárda társaságában!

A ’80-as évek végén visszatér Gino Vanelli-hez, a REO Speedwagon és a SAGA zenekarokkal ad ki lemezeket, mindeközben dolgozik Henry Mancini és David Foster produkcióiban. Paul Anka “Rock Swing” project-jével turnézik világszerte.

A Modern Drummer magazin is foglalkozik munkásságával.

A 2000-es években talán kicsit kevesebbet láthatjuk, saját triójával jazz-es zenéket játszik, de ez már korántsem olyan horderejű dolog, mint az előző 30 évének munkássága.

Sajnos kevés a jó minőségű videófelvétel van, amivel méltóképp illusztrálhatnám játékát, de ott vannak a lemezek, ahol élvezhetjük a remek dobolást.

Néhány lemez, amiket érdemes meghallgatni:

Moonflower, Inner Secrets, Marathon, Zebop, Shango and Viva (Santana); Swing of Delight, Havana Moon and Blues for Salvador (Carlos Santana); The Gist of the Gemini, Powerful People, Storm at Sunup, Yonder Tree, and Slow Love (Gino Vannelli); Second Decade (REO Speedwagon); Instinct (Tom Grant).