Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 25. rész: Szakcsi Lakatos Béla + ifj. Szakcsi Lakatos Béla – Szakcsi Lakatos Róbert

A januárban indult új sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.

Szakcsi Lakatos Bélát (1943-2022) először 1968-ban a Víg Matrózban láttam-hallottam a Pege Quartettel. Aztán 1970-ben, mikor hazajöttek a Montreux Jazz Festival-ról a MOM-ban. Épp eltávon voltam a katonaságtól. Aztán 1975-től –mikor már a Magyar Rádiónak dolgoztam- fokozatosan összebarátkoztunk. A gyerekek, Béci és Robika akkor még kisfiúk voltak. Szakcsit számtalanszor felléptettem a Jazz a Márványteremben sorozatomban, a Zsámbék Jazz Openen és a Debreceni Jazz Napokon is. 2022 szeptemberében telefonon beszélgettünk, mondtam neki, hogy 2023 nyarán a 80. születésnapja alkalmából nagy koncertet szervezek neki a debreceni Nagyerdőben. Nagyon örült neki. De aztán az élet közbeszólt.

A riportkérdéseimre, Szakcsi Jr. 1 napon belül válaszolt!

Utána azonban kellemetlen helyzetbe kerültem, mert a fiatalabb Szakcsi fiú, Robi elmesélte, hogy lelkiválságban van, és most nem tud a kérdéseimre válaszolni. Akceptáltam a helyzetet, és mivel az összes kérdésemre tudom a választ, válaszolhattam is volna helyette. Végül elvetettem ezt az ötletet, így csak a neki küldött kérdéseket olvashatják, a válaszokat nem.

Béla+Robi: Mivel Apukátok is zongorista volt, így nektek is természetes volt, hogy zongoristák lesztek?

Béla: Én úgy gondolom, igen. Mással én nem próbálkoztam. Bár nagyon sokat hallgattam fúvósokat. Lehet, hogy meg kellett volna próbálni.
Béla: Hány évesen kezdtél zongorázni?
Hat évesen kezdtem el zongorázni.
Béla: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a zongoratanáraid?
A Mártírok útjára jártam és Berkes Emi néni volt a tanárom, aki testvére Berkes Balázsnak. Aztán Vitárius Imrénénél.
Béla: Mikor fordult figyelmed a jazz felé?
Elég korán. 10 éves koromban már találtam otthon olyan zenét, ami tetszett.
Béla: Kik voltak az első jazz zenészek, akikkel játszottál?
Pecek Lakatos Géza, Kőszegi Imre, Ablakos Lakatos Dezső, Tony Lakatos
Béla: Mikor alakítottad az első önálló zenekarodat? 
1990-ben talán…
Robi: Hány évesen kezdtél zongorázni?
Robi: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a zongoratanáraid?
Robi: Mikor fordult figyelmed a jazz felé?
Robi: Kik voltak az első jazz zenészek, akikkel játszottál?
Robi: Mikor alakítottad az első önálló zenekarodat?
Béla-Robi: Emlékeztek arra, hogy létrehoztam 1994-ben a Szakcsi Generation Bandet, amiben Apukátokkal és unokatestvéretekkel, Oláh Kálmánnal játszottatok együtt? Az első koncerteteket a Magyar Rádió 6. stúdiójában rendeztem 1994 decemberében. Arról milyen emlékeitek vannak?
Béla: Igen, persze emlékszem. Azt nagyon jó koncertsorozat követte, amit Kiss Zoli szervezett országszerte! A rádióban aznap este teltház volt és nagyon jó fogadtatás, sok zenész is eljött. Én a Pecekkel az Egri Jancsival és az akkoriban haza költözött Tűzkő Csabával játszottam. Jó érzés visszagondolni arra a napra.
Béla-Robi: És arra emlékeztek-e, hogy a MaJazz havilap, aminek én voltam a főszerkesztője, 1996-ban nagy cikket jelentetett meg a Szakcsi családról?
Béla: Igen, emlékszem. Meg is van az összes újság nekem, tőled örököltem.
Robi: Mikor és hogy kerültél ki Svájcba?
Robi: És arra emlékszel-e, hogy amikor elindult a Klasszikus és Jazz sorozatom a Bartók Rádióban, akkor a széria első adásába 1997 augusztusában Téged hívtalak meg?
Robi: És arra emlékszel, hogy 2002-ben a dob versenyre Téged kértelek fel zongoristának a kísérő zenekarba?
Robi: És azt tudtad, hogy Jack DeJohnette-nek annyira tetszett a zongorázásod, hogy mindenképpen Veled akart játszani? Ami még aznap este-éjjel meg is valósult...
Robi: És arról hallottál-e, hogy a gálaest utáni reggel a feleségem, Gabi és én vittük ki a reptérre Jack-et, és ott felszállás előtt mondta, hogy szeretne a Szakcsi Family-vel egy lemezt. Ami aztán az osztrák lemezkiadói tulajdonos linksége miatt csak 2005-ben jelent meg a BMC-nél.
Béla: Azon a lemezen Te is játszol. Neked milyen emlékeid vannak arról?
Fantasztikus volt, mint egy álom… nem is hittem el. De sajnos azon a lemezen jóval a tudásom alatt teljesítettem, mert egyszerűen nem tudtam mit kezdeni azzal a gondolattal, hogy most mit játsszak a Keith Jarrett után, ezt meg is mondtam Jack-nek.
Robi: És Neked?
Béla-Robi: Ennek lett folytatása is. Arra hogyan emlékeztek?
Béla: Az is örök élmény nekem, fantasztikus volt a Jazz Baltica-n. Az összes nagy zenésszel találkoztam, mint pl. Hank Jones, George Mráz, Chick Corea, Roy Haynes, Don Friedman, Joe Lovano, stb…
Béla: Jack DeJohnette-en és John Patitucci-n kívül még mely amerikaiakkal játszottál?
Béla: Játszottam egy pár amerikai zenésszel, ami nagyon megtisztelő, de ma már nekem nem olyan fontos, hogy trófeákat gyűjtsek. Aki jazzt akar játszani és meg akar igazán tanulni, annak New Yorkba kell költözni. Fontosabb nekem, hogy úgy tudjak játszani, ahogy én tudok, és nem úgy, hogy hasonlítok az amerikaiakra. Ami ennél is fontosabb, hogy hatással legyen a játékom a közönségre és megérezzék, hogy mit akarok mondani.
Robi: És Te?
Béla: Összeszámoltad már, hogy hányszor léptettelek fel a Márványteremben, Zsámbékon és Debrecenben?

Huuuu, nem számoltam, régen volt. De nagyon hálás vagyok neked a sok lehetőségért!  Csak azt kívánom a fiatal generációnak is, hogy legyen egy next M. Róbert!
Robi: Ugyanezt kérdezem tőled is.
Béla: Eddig hány külföldi országban és városban léptél fel?
London, Párizs, Isztambul, Berlin, München, stb…
Robi: Eddig Magyarországon kívül hol léptél fel?
Béla: Hány lemezed jelent meg eddig?
Nem számoltam, legutóbb egy szóló lemezen jelent meg szeptemberben.
Robi: És Neked? Vagy úgy is kérdehetem, hány lemezen játszottál eddig?
Béla: Tanítasz?
Sajnos már nem, pedig szerettem tanítani. Sokat fejlődtem én is tőle, mert beleástam magam nyakig, csak úgy lehet, mással akkor nem is foglalkoztam. Tíz évig a Snétberger Tehetség Központban, és az Egressy Béni jazz konzervatóriumban. Jelenleg sajnos nincs munkám, mert nincs diplomám, így nehéz, és nem látom túl fényesnek a jövőmet, ebben az egyre nehezebb világban.
Robi: És Te?
Béla-Robi: Mikor játszottatok egy színpadon először Apukátokkal?
Béla: Huuu, nem emlékszem. Talán a Generation Band koncertjein.
Béla-Robi: Mivel Apukátok 2022. október 2-án meghalt, arra lennék kíváncsi, hogyan őrzitek az emlékét?
Béla: Mindennap gondolok rá, nehéz dolog. Szervezek dolgokat, ami vele kapcsolatos, pl. az Egyesület, meg lesz egy Nemzetközi Jazz zongoraverseny jövőre, ezen dolgozom most.
De ezek másodlagos dolgok, a hiányát nem oldják meg.
Béla: Mikor és hol lépsz fel legközelebb?
December 2-án a Református rendezvényen, december 6-án Sopronban szólóban, és december 10-én a BJC-ben a trióval, ahol lesz egy fiatal vendégünk is.

Béla: Esetleg valamit kifelejtettem megkérdezni?

Igazából Babos Gyula és Katona Klári zenekaraiban dolgoztam!
Még annyit, hogy mostanában majdnem minden koncertemre hívok egy fiatal vendéget, legutóbb Nagy Noémit, előtte Claudia Rachel Castagnot, aki a Renaissance nevű formációm tagja is. Szeretem az énekeseket, mert nagyon intim és kényes dolog, hiszen a testükben van a hangszerük.
Sokat dolgoztam Winand Gábor barátommal is, akit nem is kell méltatni, mert a legfantasztikusabb ének művész volt!