A free jazz kiemelkedő alakjai - 71. rész: Tony Oxley
1960. december 12-e, New York City, A&R Stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a FREE JAZZ - A COLLECTIVE IMPROVISATION című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene évtizedekre visszatekintő történelmében. A minden hónap második hétfőjén megjelenő sorozat részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be. Hetvenegyedik rész: Tony Oxley.
Az angol dobos Tony Oxley 1938-ban, Sheffieldben született.
8 éves korától zongorázni kezdett autodidakta módon - aztán 17 esztendősen már dobolni tanult.
A dobosok közül Philly Joe Jones és Art Blakey volt rá nagy hatással.
28 évesen Londonba költözött, és a Ronnie Scott’s Jazz Club “házi” muzsikusa lett. Itt olyan neves zenészekkel játszott együtt, mint például: Stan Getz, Sonny Rollins, vagy Bill Evans.
1969-ben közreműködött John McLaughlin Extrapolation (Polydor) című lemezén.
Még ebben az évben zenekarával fellépett a Montreux Jazz Festival-on, ahol díjat nyertek a legjobb együttes, szólista és dobos kategóriákban is.
1970-ben megalapította - zenésztársaival együtt - az Incus Records nevű kiadót, amelynek egyik alkotása az Ichnos (RCA Victor, 1971) - öt Oxley kompozícióval.
Közreműködnek: Evan Parker - szoprán- és tenorszaxofon; Kenny Wheeler - trombita, szárnykürt; Paul Rutherford - harsona; Derek Bailey - elektromos gitár és Barry Guy - bőgő.
1975-ben jelent meg a Tony Oxley (Incus) című album, amelyen az előbb említett muzsikusok (is) szerepelnek két darabban - a dobos négy szólófelvétele mellett.
A hetvenes években az eddig még nem említett, ismertebb zenésztársak: John Surman (szaxofon) és Alan Skidmore (tenorszaxofon).
A nyolcvanas években kezdődött hosszú együttműködése az amerikai zongorista Cecil Taylor-ral, akivel több, mint tíz albumon játszott együtt.
(Az eddigi utolsó, posztumusz kiadványukról /Flashing Spirits (Burning Ambulance Music, 2025)/ a FREE JAZZ ALBUMS című sorozatunkban olvashatnak.)
Ugyanezen időszak további fontos zenésztársai: Peter Brötzmann és Anthony Braxton (fafúvós hangszerek), Norma Winstone (ének), Paolo Fresu (trombita, szárnykürt), John Taylor (zongora), Palle Mikkelborg (trombita), és Charlie Mariano (szaxofon) - mások mellett.
Később olyan neves muzsikustársai voltak még, mint például: Mick Goodrick (gitár), Palle Danielsson, Gary Peacock és William Parker (bőgő), Paul Bley és Alexander von Schlippenbach (zongora), Bill Dixon és Tomasz Stańko (trombita), Conny Bauer (harsona) - és a felsorolás nem is teljes.
Hosszú pályafutásának legtöbb ideig tartó együttműködése honfitársával, a gitáros Derek Bailey-vel történt.
Erre jó példa az 1997-ben kiadott Soho Suites (Incus) című album, amely 1977-ben és 1995-ben rögzített duófelvételeket tartalmaz.
Utolsó alkotásai a Discus kiadónál jelentek meg: az Unreleased 1974-2016 2022-ben, a The New World 2023-ban látott napvilágot. Utóbbi (szintén) duófelvétel Stefan Hölker ütőhangszeressel.
Tony Oxley a free jazz különleges figurája volt: fiatal korában katonai-, kabaré- (!) és tánczenekarokban is szerepelt, többnyire hatalmas dobkészleten játszott (ld. az első képet), később elektronikus ütőhangszereket is használt, absztrakt festményeket alkotott (közülük néhány lemezborítóit díszíti), 62 éves korában nősült.
85 esztendősen, 2023-ban hunyt el.
