Beyond
„Beyond” címmel hirdette meg Tóth Viktor azt a különleges koncert-előadását, amelyet a Fonóban hallgathattak meg az érdeklődők 2023. május 25-én.
Túl a szavakon – Aki találkozott már valaha Viktorral, biztosan tudja, hogy vannak számára Nagyon Fontos Ügyek, amelyekről fantasztikus lelkesedéssel beszél, minden létező fórumon. Ezen az estén is ezek a témák kerültek elő, de nem csak szavakban, vagy hangokban, hanem ezúttal képekben is. És még minden másban is, ami abban a térben és időben jelen lehetett.
Az első összekötő szövegben elmondta Viktor, hogy mindig, mindenben a szépséget keresi. A felvetett témákban aztán tényleg valahogy mindig megjelent a szépség, legyen szó akár a természetről, a spiritualitásról, vagy a zenéről. Láttunk tiszavirág-rajzást, legelő marhákat és alfödi lovasokat, kiegészítve az improvizációkkal, kompozíciókkal. A ráadásszámokban képek nélkül láttatta velünk az egy éjszaka alatt őszbe fordult gyimesi tájat, a kísérteties hangú pávákat, madarakat, békákat. És akkor is a természet csodálatos mivolta került előtérbe ezen számok keletkezési körülményeiről szólva, ha mellékesen megtudhattuk azt is, hogy a COVID okozta kényszerpihenő adott lehetőséget arra a nyugodt, elmélyült megfigyelésre, amelyben ezek a rácsodálkozások megtörténhettek.
A koncert zenei anyagát két óriás előtti tisztelgés keretezte: az első blokk Charlie Parker-é, az utolsó John Coltran-é volt. Az előbbi mesterre elsősorban a műfaj megújításában játszott szerepe miatt emlékezett, míg a másodiknál a spiritualitás jazzbe való bevonását emelte ki Viktor. A koncert talán egyik csúcspontja ekkor hangzott el, az afrikai törzsi zene és a jazzimprovizáció ötvözéséből létrejövő számmal.
A hangverseny zenei kereteit is meglehetősen feszegette Viktor előadása: játszott akusztikusan és erősítve, teljesen szólóban és élőzenekari alappal, természeti zörejekkel, a térben mozogva, vagy egy bárszéken ülve… Technikai eszközök is nagy számban segítették a koncertet: Viktor két laptopot és egy kis keverőt használt, de ezen felül még egy külső hangtechnikus is kezelt egy nagy pultot – tökéletesen követve az előadó szándékait.
És hogy min voltunk még „túl”? A koncertet hallgatva eszünkbe se jutott elemezni az előadást. Nem gyűjtöttünk jelzőket, mint hogy virtuóz, vagy kifejező, mert nem olyan volt, hanem az. Ehhez pedig nincs szükség megfogalmazni, hogy a technikailag nehéz részek briliáns előadása, vagy a játék hangszínekben gazdagsága hozta létre a hatást – csak hagytuk magunkat sodorni a zenével.
A koncert formalitásán is „túl” voltunk… Nem a színpadon, hanem a közönség között zajlott az előadás, illetve a hallgatóság sem a szokásos módon foglalt helyet, hanem ilyen-olyan székeken, vagy akár babzsákokon. Ez a családias hangulat, illetve a koncert folyása is adta, hogy nehezen kezdődtek el a tapsok – valahogy senki nem akarta megtörni a folyamatot, vagy éppen a csendet. Jóllehet, mindenki szerette a zenét, nem kívánkozott a zajos ünneplés. Ahogyan a kisgyermek is szájtátva hallgatja a mesét, együtt örül, vagy izgul a főhősökkel, ugyanígy éltünk mi is a történetekben, impressziókban.
Hála ezért Viktor ötletes koncepciójának és annak a hitének, amely áradt minden hangjából, megnyilvánulásából.
