Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 50. rész: Kézdy Luca + Szesztay Dávid + Szesztay Lili Virág + Szesztay Zorka

A 2025 januárjában indult sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.

Luca: Volt előzménye a zenélésnek a győri Kézdy családban?

Igen, édesanyám zongoratanár volt, az ő apukája pedig mérnök, de kedvtelésből szaxofonozott, és egy beat zenekarban is játszott.

Luca: Rögtön a hegedű volt az első hangszered?

Igen, az első hangszerem a hegedű volt, egy gyerekeknek szóló hangszerbemutató koncert alkalmával választottam ki.

Luca: Eleinte milyen tanulmányokat folytattál?

Klasszikus hegedűt tanultam Lovik Zsuzsa és Fertőszegi Ernőné tanárnőktől, mellette szolfézst Schpiegel Mariannától, amit imádtam, valamint először kötelező, majd B tagozaton zongorát Princzinger Julia tanárnőtől. Mindezt a győri Liszt Ferenc Zeneiskolában

Luca: Mikor kerültél Budapestre?

1999-ben érettségi után.

Luca: Mikor kezdtél érdeklődni a jazz iránt?

Tizenhárom évesen, amikor egy olaszországi nyaralás alkalmával először hallottam Al Jarreau „Glow” című lemezét.

Luca: Kikkel játszottál először jazzt?

Ezt nehéz megmondani, mert, ahogy Budapestre kerültem, szinte egyből alakítottunk egy saját triót két bölcsész egyetemi társammal, Oravecz Péterrel, aki gitározott és Kovács Ferenccel, aki derbukán játszott. A zenekar neve Ornamens trió volt. Szerintem már ebben a kis formációban is voltak jazzből vett elemek, főleg sok improvizáció, és egész sokat játszottunk így különböző helyeken. Emiatt gondoltam, hogy szeretnék jazz hegedülést tanulni, hogy gyorsabban tudjak fejlődni, és mert nagyon érdekeltek az improvizálás szabályai, rendszere.

Luca: Mond az neked valamit, hogy 2006?

Hát persze ☺ Ekkor lettem Közönség-díjas az általad szervezett Bartók Rádiós jazzhegedű versenyen, valójában ez egy nagy lépés volt a pályám elindításához. Emlékszem mennyire izgultam az elődöntő előtti este, éreztem, hogy sok fog múlni a szereplésemen.

Luca: Mikor ismerkedtél meg Szesztay Dáviddal?

Az ezt megelőző években, talán 2002, 2003 táján.

Luca: Mikor alakítottad meg a Santa Divert?

Dáviddal 2006-ban alapítottuk a zenekart, ami idén húsz éves ☺ komoly út van mögöttünk és boldog vagyok, hogy van egy ilyen stabil pont az életemben.

Luca: Eddig hány SD lemez jelent meg?

Öt album összesen, emellett van egy válogatás vinylünk, valamint vinylen is kijött az ötödik lemezünk. Nagyon aktuális a kérdés, merthogy ebben a hónapban, november 27-én jelenik meg a Santa Diver hatodik, jubileumi, születésnapi lemeze, a „DRIVE”. Nagyon jó lett a felvétel, a Fonóban lesz a lemezbemutató december 4-én természetesen Mikuláskor.

Luca: És hány szólólemezed van?

Kettő, a „Home” és az „Unseen Landscapes”. Az első egy stúdiólemez, a második élő stúdiófelvétel. Már készül a harmadik lemezem anyaga, sőt már nagyjából körvonalazódott.

Luca:  A Santa Diveren kívül is van jazz formáció, amiben játszol?

Szerencsére nagyon sok zenésszel és zenekarral játszhattam eddig. A Free Style Chamber Orchestra-val nemrég volt egy nagyon izgalmas Müpás koncertünk, ahol az én egyik számomat is játszottuk. Valamint rendszeresen játszom a Tomor Barnabás Projekttel. Van egy nemzetközi formáció, az Insulae, két francia és egy olasz zenésszel,  valamint mindig vannak alkalmi jazz formációk, amikben részt veszek.

Dávid: Volt előzménye a Szesztay családban a zenélésnek?

A közvetlen családi közegemben nem volt előttem ilyen jellegű minta. A Szesztay család a nagymamám ágán rokonságban áll a Szokolay családdal, de nekem ez gyerekként nem jelentett mást, mint egy családi történetet, személyes tapasztalatom nem volt róla. Azt még tudtam, hogy a nagynéném férje basszusgitáros volt a 70-es években a Wastaps együttesben, tőle kaptam az első elektromos orgonámat.

Dávid: Milyen zeneiskolákba jártál?

Nem jártam zeneiskolába. Magánúton tanultam egy rövid ideig zongorázni 13 éves koromban, de ez kevés volt ahhoz, hogy a középiskola-választáskor, vagy akár a felsőoktatásba lépés előtt felmerülhessen a zeneiskola. 14 évesen kezdtem el gitározni, innentől fogva a zene egyre inkább szerves részévé vált az életemnek, de nem intézményes keretek között. Autodidakta módon fejlesztettem magam, a basszusgitár harmadikként érkezett a képbe, közvetlenül azelőtt, hogy Lucával megalakítottuk a Santa Divert. Csak később kezdtem el ezen a hangszeren is tudatosan képezni magam.

Dávid: Mikor kezdtél érdeklődni a jazz iránt?

A zenei evolúcióm úgy nézett ki, hogy kb. 13-tól 15 éves koromig szinte csak Queen-t hallgattam. Ezt követően fedeztem fel az alternatív zenei szcénát. Ez a kilencvenes évek közepe volt, amikor nagyon virágzott ez az irányzat, főként az MTV-nek köszönhetően. Ezt követően nyílt meg a fülem a jazz felé. Egy kedves ismerősömtől kaptam pár Keith Jarrett-élőkoncert-kazettát, persze a kölni koncert is köztük volt. Talán ez volt az első, jazzhez közeli, valódi mélyreható élményem. Nem is értettem elsőre, hogy ez voltaképpen milyen zene. Aztán valahogy összefonódott a hallgatói tapasztalás és az, hogy zenélő emberként belecsöppentem egy jazzközeli zenét játszó bandába, mint billentyűs. Ezt követően komolyabban is elkezdett érdekelni ez a műfaj. Akkoriban jelent meg Eric Truffaz „Bending New Corners” című albuma, ami nagy hatással volt ránk. Ugyanígy az Esbjörn Svensson Trio zenéje is, ami már a Santa Diver alkotói folyamatára is némileg hatással volt, vagy inspirálta azt.

Dávid: Kikkel játszottál először jazzt?

Ez a formáció a Kamu volt. Alapvetően Sabák Péter basszusgitárossal írtuk a számokat. Egyikünk sem volt képzett jazz zenész, de valahogy a közös munka során ez fakadt belőlünk: a jazz volt a közös metszet kettőnk zeneiségében.

Dávid: A Santa Diveren kívül is van jazz formáció, amiben játszol?

Jelenleg nincsen.

Luca+Dávid: Mikor vettétek észre, hogy Lili Virág nevű lányotok tehetséges?

Luca: Hát én már egész pici korában, amikor ült a nyakamon és sétáltunk a reptéren és olyan gyönyörű kristálytiszta hangon énekelte a Marosszéki kerekerdőt, hogy mindenki elolvadt, aki látta, hallotta, és persze én is.  ☺

Dávid: Egészen kiskorától egyértelmű volt, hogy a zene, az éneklés természetesen árad belőle. Nekem nem volt ilyen meghatározó pillanat, inkább azt láttam, hogy egyre inkább meghatározó részévé válik az életének. És ez mostanra persze már annyira meghatározó, hogy minden nap hallhatom, ahogy gyakorol, énekel, zongorázik, vagy hegedül. De rendszeresen lenyúlja a gitárjaimat, legyen az basszusgitár, vagy hathúros, és azokon is játszik, felvételeket készít.

Lili Virág: A zongora volt az első hangszered?

A hegedű volt az első hangszerem. 6 évesen kezdtem a tanulmányaimat a Járdányi Pál Zeneiskolában és idén tavasszal záróvizsgáztam. Ugyanakkor kicsiként sokat improvizálgattam a pianínónkon csak úgy, a magam szórakoztatására és előszeretettel felvettem, ha találtam valamit, ami tetszett. Később a basszusgitározás is elkezdett foglalkoztatni. A gitár pedig dalírásnál sokszor előkerül, de szinte csak fül alapján.
Lili Virág: Milyen zeneiskolákba jártál/jársz és ott kik voltak a zongoratanáraid?

Komolyabban zongorázni a gimi alatt kezdtem el, Galambos Zoltánhoz jártam, aki nagyon jó alapokat adott legfőképp jazzelméletből. Most a Bartók konziban Oláh Krisztián és Pozsár Máté tanítanak.
Lili Virág: Mikor kezdtél érdeklődni a jazz iránt?

Kicsiként sokat hallottam a szüleimet együtt játszani, akkor annyit tudtam, hogy ez jazz, és hogy semmilyen más zenéhez nem hasonlított a fejemben, nagyon tetszett. Később, 14-15 éves koromban kezdtem hallgatni leginkább kortárs jazzt. Ami leginkább megfogott benne, hogy mennyire gazdag zenei világokat lehet létrehozni a műfaj eszközeivel

Lili Virág: Kikkel játszottál először jazzt?

Igazából most élem ezt meg, idén kezdtem a Bartók Konzi érettségi utáni képzését, úgyhogy az osztálytársaimmal játszhatok együtt. Új és szuper élmény, mert eddig majdnem mindig csak egyedül zongoráztam.
Lili Virág: Van már saját zenekarod?

Tervben van saját zenekar, dal ötletem sok van, úgyhogy előbb-utóbb szeretnék belekezdeni.

Luca-Dávid: Mikor fedeztétek fel, hogy Zorka is tehetséges?

Zorka még csak két-három éves volt, amikor leült az elektromos zongorához és elmélyülten játszott vele. Le is van fényképezve, irtó cuki, ahogy a nagy fülhallgatóval a fején játszik. Lehetett már akkor látni a pici kezein, hogy milyen érzékenyen érinti meg a billentyűket.

Zorka: Erre Te hogy emlékszel vissza?

Háát, amikor három éves voltam  ;))) erre nem emlékszem.

Amikor kicsi voltam, és a szüleim mondták, hogy milyen ügyes vagyok, vagy másnak mesélték ezt és én hallottam, akkor gondoltam, hogy lehet hogy igazuk van.

Zorka: Anyukád, Apukád és nővéred is jazzt játszik, hogy-hogy te komolyzenei tanulmányokat folytatsz?

Mer,t hogy az alap zongora képzés csak klasszikus lehet, és én is ezt kezdtem el, bennem sosem jött el a vágy, hogy jazz-re váltsak és ez a klasszikus irány megfelelt.

Zorka: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik tanítottak zongorára?

A Járdányi Pál Zeneiskolába jártam, ahol az első tanárom Nyírő Gábor volt, és a második pedig Gál Gabriella volt, aki felkészített a konzis felvételire, ahol Belák Erzsébet lett a főtárgy tanárom.

Zorka: Mikor végzel a Szent István konziban?

Jövőre.

Zorka: Utána mit tervezel? Magyarul, mi szeretnél lenni?

A mostani tervek szerinte a  MOME-ra keszülök, tehát nem tervezek végül zenei pályát, és azon belül az illusztráció és az animáció érdekel.

Luca: Teveztek családi jazz koncertet?

Lehet, hogy majd egyszer így négyen is játszunk együtt, bár mostanában ritkán találkozunk. Régebben Karácsonykor mindig alakítottunk egy családi zenekart. Az utóbbi évben, én együtt dolgozom Lilivel a Grecsó fivérek produkciójában, a Várkert Bazárban volt több ilyen közös esténk az évben. Lilit helyettesíteni hívtam tavaly december végén, mert akivel addig duóztam, nem ért rá más elfoglaltsága miatt -  és ez lett belőle. Életem legnagyobb élménye volt, amikor először együtt játszottunk ezen a teltházas összművészeti estén.