Kikkel beszéltem? – 13. rész: Dave Samuels (1995. szeptember 7-8-9. – Yellow Stúdió – Pollack tér)
Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!
Mivel Dave Samuels (1948-2019) repülőjegyét és szállodáját kifizették a Billiárd ½ 10 tulajdonosai, így az amerikai világsztár már 3-4 nappal előbb iderepült és Vasvári Paliék kihasználva a lehetőséget, Aranyos Karcsinak köszönhetően (Kleinheincz Gábor „dotációjával” megtámogatva!) az In Line felvett egy lemezanyagot Samuels-szel a Yellow Studio-ban. Amit aztán rábeszélésemre Szűts Laci barátom, a Sony Hungary akkori főnöke megjelentetett CD-n.
A felvétel előtt a stúdióban Vasvári Pali imígyen mutatott be Dave-nek: „Robi a legfontosabb ember a magyar jazzéletben, ő a Magyar Rádió jazz főszerkesztője!”
Ez különösebben nem izgatta fel Samuels-t, csak annyit mondott: „Welcome Robert”. Erre jöttem én: „Paul is the funniest guy in the Hungarian jazz!”.
Aztán elkezdődött a felvétel, én mindennek szem- és fültanúja voltam, hisz a Honvéd Együttes akkori igazgatója, Aranyos Károly és Pali is külön-külön meghívott a felvételre.
Ez két nappal a fesztivál előtt történt. A srácok nagyon izgatottak voltak, mert ilyen nagy amerikai sztárral még nem játszottak előtte. Dave nagyon barátságos és segítőkész volt, semmi sztár allűr. Az első felvétel közben (ami Samuels „Two Pals” című szerzeménye volt) leintette a zenekart, odafordult Palihoz és azt mondta neki: „Ne játssz ilyen sok hangot! A kevesebb több! Take it easy, man!” A többiek kissé megszeppenve „néztek ki a fejükből”, de Pali egyből megértette, és szokatlanul gyorsan, 2 nap alatt felvették a lemezanyagot.
Igaz az első nap, két szám után ebédszünetet tartottak. Én is lementem velük a büfébe. Látniuk kellett volna Dave Samuels rémült arcát, ahogy meglátta a lepusztult szocreál honvédségi kantint…
További két felvétel még aznap kora délután elkészült, így az Atlantisz Yamaha főnöknői (ők hozatták a hamburgi raktárból a Yamaha vibrafont és marimbát Dave Samuels-nek), Boros Edit és Isabella Fädler meghívta a zenészeket, valamint me and my lovely wife Gabriella egy akkoriban felkapott (azóta megszűnt…) városmajori étterembe. (Véletlen nekünk pont Dave Samuels mellett jutott hely a nagy asztal körül. Nagyon kedvesen beszélgetett velünk jazzről és hétköznapi dolgokról is!)
A következő nap is jó hangulatban zajlott a stúdióban.
Szeptember 9-én hétágra sütött a nap a szinte teljesen megtelt Pollack téren, ami szerintem 300-400 jazzrajongót jelentett.
Mivel Pali és Csepregi Gyuszi is jó humorú emberek voltak, így a zenekar közös kompozíciójával (Same Ending) kezdték a koncertet. Amit a poén kedvéért közel negyedórán keresztül játszottak.
Majd jött Dave Samuels kompozíciója, a „Two Cities” egy hatalmas marimba-szólóval. Ez a szám „mindössze” 12 perc 19 másodpercig tartott. Kb. 12’30”-kor a taps közben behallatszott egy feketerigó füttye/éneke a Múzeum kertből…
Ezután jött egy újabb In Line szám, a „Man with Gun” Vasvári Pali bravúros basszusgitár-szólójával. Úgy tűnik, hogy a fiúk 1995. szeptember 9-én 12 percre voltak kalibrálva, hisz ez a szám 12’24” volt…
Befejezésül ismét egy In Line szerzemény került előadásra „Cien kilos de Papa”, amit Csepregi úgy konferált: „Száz kiló krumpli”. Dave játszott egy alig háromperces bevezetőt…a mindössze 11’16”-es szám elé.
Hát ez történt 28 évvel ezelőtt a Pollack téren.
