A jazztörténet kiemelkedő klarinétosai – 13. rész: Rolf Kühn (Joe Fritz sorozata)
Az 1929-ben született Rolf Kühn Lipcse-Lindenauban nőtt fel, és 1937-től tanult zongorázni. Fiatalon megismerkedett a zeneelmélettel és a zeneszerzéssel is. 1941-ben Hans Berninger tanította, aki akkoriban a lipcsei Gewandhaus Zenekar vezető klarinétosa volt.
Mivel úgynevezett félzsidóként nem járhatott zenei főiskolára, titokban magántanárok oktatták. Jutta Hipp révén ismerte meg először a jazzt, amikor lejátszotta neki Benny Goodman egy lemezét a szülei házában.
16 évesen az opera balettiskolájában zongorázott.
1946-ban, 17 évesen Kühn szaxofon- és klarinétművész lett a Mitteldeutscher Rundfunk újonnan alapított lipcsei állomásán. Szólistaként Kurt Henkels vezényletével játszott a Lipcsei Rádió Tánczenekarában, a szovjet zóna vezető bigbandjében, a sztártrombitás Horst „Hackl” Fischerrel és saját zenekarának dobosával, majd vezetőjével, Fips Fleischerrel együtt.
Rövid ideig Eugen Henkel mellett Kühn a berlini RIAS Tánczenekar vezető szaxofonosa lett 1950-ben. 1954-ben Kühn először elnyerte a „Legjobb klarinétművész” díjat egy európai jazzversenyen, és a következő két évben megvédhette ezt a díjat.
1956-ban Kühn Amerikába költözött, és New York-ban lépett fel Caterina Valente társaságában. Ott találkozott a Columbia Records producerével, John Hammond-dal is, aki lehetővé tette a törekvő fiatal művész számára, hogy saját neve alatt rögzítse első lemezét. Saját zenekart állított össze neki, akikkel többek között a New York-i Birdland-ben, a Chicago-i Blue Note-ban, és a Newport Jazz Festival-on is hallhatták.
1958-tól 1962-ig Kühn Benny Goodman zenekarában, Buddy DeFranco utódjaként pedig Tommy Dorsey szólóklarinétosaként másfél évig játszott.
1962-ben Rolf Kühn visszatért Németországba (NSZK!), ahol azonnal a hamburgi NDR televíziós zenekar igazgatója lett.
Kühn zenekarvezetői munkája mellett szólistaként is fellépett Albert Mangelsdorff-fal és másokkal a „German Allstars”-ban, akikkel egy kiterjedt dél-amerikai turnét is megtett. Ugyanakkor az 1960-as évektől számos lemezt adott ki zenekarvezetőként és szólista vendégként is, olyan neves kiadóknál, mint a Polydor, a Vanguard Records, a Brunswick Records, az Amiga, az Intercord, az Impulse! Records, és persze az MPS.
Az 1966 óta Nyugat-Németországban élt Rolf Kühn testvére, a 14 évvel fiatalabb zongoraművész, Joachim Kühn, aki korábban Lipcsében élt, bátyja Bécsbe hívásával kiengedtette az NDK-ból. A fivérek onnentól újra és újra együtt szerepeltek (először Joachim Ernst Berendt, majd Klaus Lorenzen producer gondozása alatt).
Az 1960-as évek óta Rolf Kühn zenei spektruma nemcsak a klasszikus jazzt, hanem a free jazzt és a jazz-rockot is magában foglalta. Azóta Kühn egyre inkább a zeneszerzés és a karmesteri munka felé fordult, és átvette a különböző színházak zenei irányítását, köztük a Berlin Theater des Westens-t.
A 60-as évek végétől egyre gyakrabban komponált olyan filmekhez, mint a „The Yellow House on Pinnasberg, Perrak”, „A Soho halálbosszúja”, és a „Dr. M Strikes”, valamint olyan legendás televíziós sorozatokhoz, mint a „PS”, a „Tatort”, és a „Derrick”, de alkalmanként könyvtári kiadóknak is felvett zenéket, mint például a Selected Sound.
Felesége Judy Winter német színésznő volt.
A Kühn testvérek a legkiemelkedőbb és legsikeresebb német jazz-zenészek közé tartoztak, azonban az elmúlt 40 év során elnyert díjak meglehetősen kis száma, mint például a 2011-es Jazz Echo Prize és a 2018-as German Jazz Trophy életművükért, ellentétben áll a publikációk nagy számával, amelyeken megjelentek. Michael Rüsenberg kritikus még azt is mondja, hogy ő „a német jazz Philip Rothja”, mert egyetlen említésre méltó díjat sem kapott.
2008-ban Rolf Kühn megalapította a Rolf Kühn & Tri-O együttest Christian Lillingerrel, Ronny Graupe-val és Johannes Finkkel. Ezután országszerte fellépett ezzel a zenekarral és folytatta az új albumok kiadását.
Kühn még csaknem 90 éves korában is elmondta, hogy még mindig napi két órát gyakorolt a hangszerét.
Kühn 2022 augusztusában halt meg Berlinben. Utoljára 2022. június 4-én lépett fel a hamburgi Elbphilharmonie-ban az Elbjazz Fesztivál keretében. Testvére, Joachim posztumusz megkapta a 2023-as German Jazz Prize-t életművéért
