Lemezek a hatvanas-hetvenes évekből - 23. rész: George Coleman - Amsterdam After Dark
Ez a sorozat kéthetente keddenként mutat be egy-egy albumot az 1960-70-es évekből. Ismert, vagy elfelejtett - népszerű, vagy alig elfogadott - neves, vagy kevésbé sztárolt muzsikusok alkotásairól olvashatnak. Huszonharmadik rész: George Coleman - Amsterdam After Dark.
A huszonharmadik részben az 1979-ben megjelent Amsterdam After Dark című alkotásról olvashatnak, amelyet a holland Timeless Records gondozott.
A vinyl kiadásokat először 1983-ban az audió kazetta (Jugoton), majd 1989-ben a CD változat (új borítóval!) követte - a három formátum összesen 14 verzióban látott napvilágot.
A közreműködő muzsikusok:
George Coleman (1935) - tenorszaxofon,
Hilton Ruiz (1952-2006) - zongora,
Sam Jones (1924-1981) - bőgő,
Billy Higgins (1936-2001) - dob.
Az elhangzó darabok címei és időtartama:
A oldal:
1. Amsterdam After Dark (8:29)
2. New Arrivel (7:21)
3. Lo-Joe (5:00)
B oldal:
1. Autumn in New York (10:16)
2. Apache Dance (7:49)
3. Blondie’s Waltz (5:50)
Néhány nap múlva lesz 89 esztendős az amerikai szaxofonos George Coleman, aki az 1978-as (New York-i!) felvétel idején 43 éves volt - és a quartet tagjait nézve már csak ő van közöttünk.
A négy GC kompozíció mellett egy-egy H. Ruiz (“New Arrivel”) és Vernon Duke (“Autumn in New York”) szerzemény hangzik el.
Az Amsterdam After Dark rögzítése előtt GC olyan neves muzsikusok zenekarában játszott, mint például: Ray Charles, B. B. King, Max Roach, Jimmy Smith, Miles Davis, vagy Charles Mingus.
George Coleman erős egyéniség - mégis sideman-ként több felvétele jelent meg, mint a saját neve alatt. Ez utóbbiak érdekessége: az eddigi nem egészen húsz önálló lemezét több, mint tíz különböző kiadó gondozta.
A korabeli kritikák jónak ítélték az Amsterdam After Dark-ot, de maximális pontszámot senkitől sem kapott.
