„Kedvenc énekeseim” – 26. rész: Lakatos Ágnes
Ebben a csütörtökönként jelentkező sorozatban az itthon és külföldön élő magyar jazz énekesnőket kérem, meséljék el, eddig mely énekesek voltak rájuk a legnagyobb hatással! – A szerk.
Chicago Voices
Habár a kedvenc énekeseim képzeletbeli trónjáról nem kerülhet le Joni Mitchell, Carmen McRae, Sarah Vaughan, és az újabb generációból Samara Joy, vagy Esperanza Spalding, most mégis egészen más „merítésből” szeretnék olyan kiválóságokat bemutatni, akiket a magyar jazz hallgatóság bizonyosan nem ismer.
Ahogyan a világ más pontjain is sok olyan énekes van, akikről nem hallottunk, így Chicago-i jazz klubokban is volt szerencsém – három hónapig voltam ott Fulbright ösztöndíjjal- olyan fantasztikus énekes előadókat megismerni, akikről egyáltalán nem hallottam előzőleg.
Ebben a cikkben szeretnék közülük néhányat bemutatni, ezzel egy kis ablakot nyitva a Chicago-i jazz énekesek világára, ahol nagyon erősek a hagyományosabb mainstream jazz stílusok, a blues, gospel és a soul. Lehet, hogy nem leszek „trendi”, nincsenek páratlan ritmusok, és nehezen megfejthető akkordmenetek, és e kiváló énekesek nem élnek olyan gyakran a scat improvizációval, viszont olyan bátran variálnak hihetetlen ritmikai szabadsággal a szöveggel, hogy az számomra felér egy hangszerszerű virtuóz improvizációval.
1. Dee Alexander
Az egyik legnépszerűbb „helyi” énekesnőt a Jazz Showcase-ben hallhattam, ami Chicago leghíresebb és egyben legrégebbi jazz klubja -1947-től működik! – a Chicago Soul Jazz Collective vendégeként. Hatalmas hang, letaglózó előadásmód, hihetetlen tehetség minden műfajban, a gospeltől az R&B-ig, a bluestól a neo-soulig, de ahogy ő fogalmaz, a legtisztább formában a jazz előadásában éli meg önmagát.
Dee alakította meg az Evolution Ensemble-t is, amely egy vonós hangszerekből és ütőhangszerekből álló akusztikus együttes, és főleg saját kompozíciókat adnak elő. Az alábbi felvétel ezzel a formációval hallható. Közreműködik: Ernie Adams (percussion), Tomeka Reid (cello), James Sanders (violin), Janius Paul (contrabass).
Truth
https://www.youtube.com/watch?v=0mluNtcrRo8
Chicago másik híres jazz klubja a Winter’s Jazz Club, ahol főleg énekesek lépnek fel. Ott hallottam saját zenekarával Alyssa Allgood énekest, aki egyben zeneszerző, hangszerelő, pedagógus is. Alyssa inkább a modernebb hangvételnek a képviselője, a Downbeat Magazine "magabiztosnak és merésznek", a Chicago Tribune pedig "a kifinomult dalértelmezés mintaképe"-ként jellemzi.
Az alábbi felvételen olyan kiválóságokkal muzsikál, mint Geoffrey Keezer (p), John Patitucci (b), Kendrick Scott (dr), Greg Ward (sax).
Burton Lane-Alan Jay Lerner: On a Clear Day
https://www.youtube.com/watch?v=kwek4z1MOTs
Őt a hazai jazz közönség nagyon jól ismeri, hiszen sokszor adott már koncertet Magyarországon különböző formációkkal. Chicago-i születésű, sokat is szerepel szülővárosában, de sajnos nekem nem volt szerencsém ott élőben meghallgatni. Az alábbi linken egy korábbi, 2001-es felvétel hallható Orbert Davis trombitás zenekarának kíséretével. Tökéletes blues stílusgyakorlat diákoknak, tanároknak egyaránt.
Orbert Davis: Priority
Orbert Davis-Mark Ingram: Double Blues
https://www.youtube.com/watch?v=z7Wdjv2F_K0
A Chicago Jazzfest-en hallottam, ami egy ingyenes jazz fesztivál a Millenium Parkban hatalmas területen, ennek megfelelően rengeteg ember jött el meghallgatni a koncerteket. Tammy McCann nemzetközileg is elismert jazz énekesnő, erőteljes és érzelmekkel teli hangjával szinte történeteket mesél dalaiban, a klasszikus énektechnikát, gospelt ötvözi a jazzel, ezzel egy teljesen sajátos hangzást létrehozva. Az alábbi felvételen a Beatles „Blackbird”-je hallható, nekem ez az egyik legszebb feldolgozás, közreműködik: Fareed Haque (git), Samuel Jewell (dr), Tom Vaitsas (p).
Beatles: Blackbird
https://www.youtube.com/watch?v=dZq_A_8KVkE
Bár nem Chicago-i születésű, de őt is a Winter’s Jazz Clubban hallhattam, az egyik legismertebb jazz zongorista, Jeremy Kahn zenekarának kíséretével. Nagyon megörültem, amikor megláttam a nevét a fellépők között, mert az alábbi felvétel már nagyon régóta az egyik legjobb „Old Devil Moon” adaptáció számomra. Stallings érzelmi intelligenciájával szinte „belakja” a szöveget, és triójával: Michael Bluestein (p), Geoff Brennan (b), Babatunde Lea (dr), olyan swinget játszanak, amivel szinte repülni lehet.
Burton Lane: Old Devil Moon
https://www.youtube.com/watch?v=R5Mj4fCFp3o
Sajnos nem volt lehetőségem élőben meghallgatni ezt a kiváló - és valljuk be -, igen elegáns megjelenésű énekest, de a róla szóló kritikákból kiszűrhető, hogy nagyon nagy elismeréssel rendelkezik mind a közönség, mind a zenei kritikusok részéről. Pl.: "Félelmetes énekes, merész és szuggesztív... Marinaro az ország egyik legképzettebb és legígéretesebb jazz-swing énekesévé nőtte ki magát... az egyik legszebb énekhang a mai szakmában." Howard Reich, Chicago Tribune.
"Keményen swingel ...hatalmas baritonja egyszerre férfias és gyönyörű, Marinaro a jazz lényegét - a fantáziadús frazeálást, az apró kifejező gesztusokat és igen, a swinget - minden interpretációjába beleviszi." Neil Tesser.
Az alábbi felvételen a „Devil May Care” című standardet énekli Ben Paterson (p), Andy Brown (g), Joe Policastro (b) and Mikel Patrick Avery (dr) kíséretével.
Bob Dorough and Terrell Kirk: Devil My Care
https://www.youtube.com/watch?v=AclNraybV3c
A már emlegetett Orbert Davis vezeti a Chicago Jazz Philharmonic zenekart, ami talán a legnagyobb hatást tette rám. A „Collective Creativity” c. album zárószáma az alábbi blues feldolgozás, amiben Terisa Griffin énekel, aki zenész, dalszerző, producer is egyben. Terisa az egyik legkeresettebb énekesnő a Chicago-i régióban, a jazz mellett otthonosan mozog az R&B, soul, gospel műfajokban is. A briliáns énektechnika mellett a túlfűtött érzelmi előadás, ami inspiráló számomra.
Count Basie-Jimmy Rushing: Going to Chicago
https://www.youtube.com/watch?v=sTaRIJ__iH4
