Vidéki jazzarcok – Varga Csilla és Varga Endre (Balatonszemes-Hévíz)
Az alábbi beszélgetést balatonszemesi munkatársunknak, Fekete Csillának köszönhetjük! – A szerk.
Találkozások - „Jazz a szerelemgyerek”
Pár éve tévés munkám kapcsán szereztem tudomást arról, hogy bizonyos Varga Endre a hévízi Illyés Gyula Általános Iskola művészeti egységének vezetője. E név kapcsán régi jazzélmények tolultak föl bennem, hiszen még a jazztanszaki tanulmányaim alatt egy szabadkai születésű virtuóz fuvolista is gyakran megfordult vendégként azokban a zenekarokban is, melyekben énekeltem. Vajon véletlen a névazonosság? Ez egyből nem tisztázódott…
'24 nyarán épp a „JazzMa” számára készültem interjút készíteni a balatonszemesi szabadtéri pavilon színpadán felcsendülő Happy Dixieland Band koncert zenészeivel - jóval később derült ki, hogy épp Varga Endre az együttes alapítója.
Amikor a szervezőjükkel, Varga Csillával találkozva, ő rám csodálkozott, hogy én vagyok-e az, akivel anno kb. 25 éve a férje, Endre együtt zenélt. Én voltam az. A szervező feleség pedig nem sokkal e találkozásunk előtt kapta meg friss kinevezését a balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Ház igazgatói posztjára. A misztikus találkozásoknak ezzel még nincs vége.
’24 első adventi vasárnapján ismét Hévízen jártam és ellátogattam többek között a helyi református templom ünnepi koncertjére, melynek zenei vezetője a plakát szerint Varga Endre. Na, most kiderül az igazság - gondoltam, hiszen nem jazzt, hanem korabeli zenét játszó Musica Antiqua együttes lép föl a hirdetmény szerint.
Jelmezes fiatalok jelentek meg a színpadon, s mint kiderült a felvezetőből, a korábban a településen dolgozó Varga Csilla által szervezett Viva La Musica sorozat 100. részeként zenélnek a nagyérdeműnek….
Endre egyből megismert a nagyszerű klasszikus zenei koncert után, ahol sok sikeres, akár a „Virtuózok” tehetségkutató műsorba is beválogatott tanítványa is fellépett. Hogy mi szél is fújta őt oda, hogyan kanyargott az útja, erről későbbi találkozásunk alkalmával faggattam a helyi iskola tanárijában egy áttanított nap, zenekari próba és vizsgáztatás után. Endre kicsit fáradtnak tűnt, de a szeme csillogott, mikor életéről, a zenéről beszélt. Sokrétű zenei útja Szabadkáról indult, ahol 1963-ban született, s ott is járt zenei középiskolába.
„Alsófokú tanulmányaim alatt megfertőztek a swing-es, jazz-zenés vonallal” - mondta, majd folytatta.„Zeneiskola mellett jártam a művelődési házba is, ahol egy amatőr szórakoztató zenekar játszott egy kiváló szaxofonos vezetővel. Az egy más világ volt a zeneiskola szigorú felfogásához képest: ez szabadság volt a zenében, új hangzások, modern harmóniák. Innentől az egész életemet végigkísérte a jazz a klasszikus zene mellett.
Mikor Újvidékre kerültem a Zeneművészeti Főiskolára, meghívást kaptam a helyi jó hírnevű Argelán Jazzquartet-be, akikkel rendszeresen játszottunk az újvidéki jazznapokon, a jam session-öknek pedig házigazdái voltunk. Ekkor nagyon sok magyar együttest is megismertünk, például Dreschék, Grencsóék játszottak ott rendszeresen. Ezek a programok a ’80-as években az alternatív jazz jegyében szerveződtek, de mégis nagyon látogatottak voltak főleg az egyetemisták, a fiatalság körében. Mindeközben az ottani operában is kezdtem fuvolázni.
A jazzvonal Magyarországon folytatódott, amikor újvidéki barátaim beiratkoztak a jazztanszakra Budapesten, én pedig elnyertem ugyanott egy klasszikus zenei ösztöndíjat, később pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán posztgraduális stúdiumokat végeztem. Bejártam a jazztanszak zenekari óráira, s alakult is egy zenekarunk Realblue néven, mellyel sokat játszottunk a pesti klubokban. Közben kitört a háború Szerbiában, ágyútölteléknek pedig nem akartam visszamenni. A belgrádi ösztöndíjam közben pedig lejárt.”
„Már otthagytam az újvidéki munkahelyemet, úton volt az első gyermekünk, s ekkor csodával határos módon bekopogott egy ismerős hozzánk egy tapolcai zeneiskolai fuvolatanári állást felajánlva férjemnek.” - tette hozzá Csilla, akivel a balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Házban találkoztunk a nagy sikerű Valentin napi Group’n’Swing koncert előtt azért, hogy a jazz, életében betöltött szerepéről meséljen.
„A jazz Endrével lépett be az életembe, de már tinédzser koromtól kezdve mindig olyan társaságba sodort az élet, ahol funky, soul, jazz, rock műfajok voltak a menők, aztán mikor Újvidéken Endrével megismerkedtem, teljesen kinyílt ez a világ előttem. Beleszerettem a szabadságba, amit ez a zene jelent. Laikus vagyok, én nem zenélek, de ahogy láttam azt, ahogy egy zenész ki tud teljesedni ebben a műfajban, ebbe én beleszerettem.”
Endre folytatta életmeséjét: „Az első nagyobb jazzkoncertet én vittem Tapolcára a saját zenekarommal, melynek tagjai Laki Ákos szaxofonos, aki azóta Hollandiában él, Verebes Ernő zongorista, azóta Munkácsy-díjas festőművész, a szolnoki művésztelep vezetője, Tiba Sanyi dobos és Molnár Igor bőgős, basszusgitáros voltak. Játszottunk swing-et, bebop-ot, modern jazzt. Ez ott akkor újdonságnak számított, nagy sikerünk volt, a helyi tv archívumában őrzi a felvételeket. Sokakat inspirált a zenénk, később alakultak is jazz-zenekarok Tapolcán.
Idővel a keszthelyi zeneiskola tanára lettem, valamint a hévízi sikeres, már bejáratott közel ötven éves Musica Antiqua régi-zenei kamaraegyüttes vezetését is rám bízták 1997-ben, amit a mai napig viszek, de keresem az utódom. 2002 óta az Illyés Gyula Általános és Művészeti Iskola tanára, majd igazgató helyettese, illetve a művészeti intézményegység vezetője vagyok. Heti egyszer pedig a zalaegerszegi zeneiskolában is tanítok.”
Endre tanítványai között szép számmal akadnak, akik a nyomdokaiba léptek, s Európa kiváló egyetemein szereztek zeneművészi diplomát.
Csilla Hévízen kezdett dolgozni művelődésszervezőként. Mint mondja, akkor, ott teljesen más kulturális élet folyt, standard kisvárosi kínálattal: fúvós zenekarok, mazsorettek, néptánc, néha egy kis mulatós és operett. „Ahogy vezetőváltással kicsit nagyobb szabadságot kaptam, egyre jobban próbáltam belelopni a kínálatba a jazzt. Volt egy jazzpéntek sorozatom éveken át. Akkor abban a térségben Endre próbálta fellendíteni a jazzéletet, megalapította a keszthelyi jazzműhely formációt a helyi zenészekre alapozva, de kiterjesztve szélesebben is. Pályáztak a Magyar Jazz Szövetségnél rendezvényekre pl. a helyi színházba is. Majd tizenöt éve jött a balatongyöröki „Jazzfiesta”, ami megmozgatta a térségbeli zenészeket. Így honosodott meg apránként a jazz ott is.
A COVID-járvány nem kedvezett a kultúrának, a hévízi központot leépítették, huszonegy dolgozóból heten maradtak. A művelődésszervezést áttették a Tourinformba, így a húsz éve felhalmozott tapasztalatot inkább átvittem Zalaszentgrótra. A polgármester szabad kezet adott. A tevékenységemet térzene programmal kezdtem, ahol a harminc koncertből több mint a fele jazz, illetve világzene volt, nagy sikerrel. Majd a meglévő rendezvényekbe is becsempésztem a jazzt. Tudni kell, hogy milyen közeg milyen zenére befogadó, ezért próbáltam eleinte könnyedebb, de igényes jazzt beszervezni. Mai modern kifejezéssel érzékenyítés történt. Szakmailag mindig támaszkodtam Endrére és az ismeretségi körére.”
Fuvolaművészünk sokrétű zeneiségének bizonyítékaként számos zenei projekt, ötlet, rendezvény kitalálója, vezetője. Nem csak előadóként, de szervezőként is aktív. Hévízen is megtalálta, ill. megszervezte azokat a csatornákat, rendezvényeket és lehetőségeket, amelyek teret adtak a jazznek. Pl. Balatongyörökön civil kezdeményezésként megalapította a „Jazz Fiesta”-t, ami egy nyaranta megrendezésre kerülő, nagysikerű, közönségbarát, turistabarát minőségi élőzenei jazz koncert sorozat. A tematikus heti zenélések alkalmával - melyhez később az önkormányzat is csatlakozott - létrejött pl. latin, blues vagy éppen etno est is.
„Nyaranta inkább a jazz pörög” - fogalmazott Endre. „Borfesztiválok, saját projektek, pl. a Late Night Jazz Band, balatoni ihletésű, saját jazzy-popos számokkal, egyéni kreativitásnak helyt adó, „Éjjel a Balatonon” című CD-vel.” De Endre nevéhez fűződik még pl. a BB Jazzy Pop Duo, vagy a helyi zenetanárok örömzenélésének keretet adó Keszthelyi Jazz Műhely is, illetve a Balkan Moods egzotikus világzenei felállás, sok improvizálással. (Bakos Árpi ének, Vajdaság, Francia Dani tarbukás Veszprém, Reizer Kata billentyűs, Kém Sanyi bőgős). A zenei sorban megtaláljuk még a Keszthelyi Jazz Fröccs-öt, „A Hévíz, az élet forrása” című CD-t, vagy a Swing and Dance-t és jótékonysági koncerteket is. Van, amikor Endrénél a fuvola mellett a tenorszaxofon is előkerül alternatív hangszerként.
Évközben inkább a klasszikus zenei programok kerülnek terítékre, de több előadássorozat is napvilágot látott: pl. az „500 év zenéje”, vagy a klubhangulatú „Könnyen érthető jazz” egy-egy művésszel, videóval. Sor került a „Ritmus a világ” című bemutatóra is különböző, pl. balkáni, vagy latin stílusban, interaktív közös dobolással. „A 100 év jazz zenéje” két szabadtéri koncertet takar kis narrációval, a korai bluestól a modern jazzig.
A 2024-es év a Keszthelyen lakó házaspár mindkét tagjának szakmai elismerést hozott. Endre átvehette a Pelso Társaság civil közösség erkölcsi és szakmai kitüntetését, amely szerint személyisége a nyugat-balatoni térség zenei kultúrájának megkerülhetetlen mozgatórugója. Évente egy ember méltó e díjra: az, aki hitvallása szerint él és dolgozik, többek között a térség kultúrájáért a múlt ismerete, a jelen tisztessége, a jövő becsülete jegyében.
„Büszke vagyok arra, hogy tudtam olyat prezentálni mind a két műfajban, ami felkeltette az érdeklődést.”- vallja Endre, aki bármerre jár a világban, nyomában formációk, együttesek, koncertek, projektek, CD-k születnek. Zenei visszhangok a népművelés jegyében. „Megpróbáltam kulturális értéket, minőséget teremteni, amelyek a mai napig is élnek, erre is büszke lehetek”- tette hozzá Endre.
Csillát pedig tavaly februárban hívták Balatonszemesre megbízott igazgatónak szakmai előélete alapján. Több ajánlatot is kapott, de ő ezt választotta. „Megszerettem ezt a helyet. Itt tudtam új lapot nyitni, saját arculatra tudom formálni mind a zenei, mind a színházi részét. Teret tudok adni az olyan minőségi kultúrának, mint a jazz, ami számomra a szabadságot jelenti. Ez testesíti meg a zenében a kiteljesedést, amely azt üzeni: élni és élni hagyni. Mindenki figyel a másikra, egymásra, miközben harmóniát alkotnak. Az itt és most számít, megélik a pillanat varázsát, ami a jazzben hatványozottan ott van, már csak az improvizáció miatt is. Azt szeretem, amikor a zenész örül a színpadon, mosoly van az arcán. Ez mindig átragad a közönségre. Ha szívvel lélekkel játszik, az magával ragadja a hallgatóságot.”
Csilla tervei között szerepel ősztől egy jazz kívánság műsor Sárik Petivel. A program emészthető smooth jazzt, ill. standard-eket tartalmaz majd.
Mivel a helyi Posta Múzeum udvarát tavaly fölújították, amely korábban ún. „jazz udvar”- ként is működött, szeretné azt újraéleszteni. Ezen kívül a központban lévő zenepavilonban nyári jazz koncerteket is tervez.
Endre a beváltak tovább vitelét és fokozását, valamint további zenei projektek életre hívását tervezi. „Bizakodó vagyok, hogy továbbra is lesz lehetőség minőségi élőzenére” - zárta mondandóját.
Ez minden zenész álma…
