Gárdonyi László: Signature Time 2011. június 09., Dr. Gregorits János
Gárdonyi László alias Laszlo Gardony, our man in America, (Graham Greene után szabadon) míves albumot tett le az asztalra, amelynek elkészítésében három kitűnő partner segített neki: Yoron Israel, John Lockwood és Stan Strickland. Az albumhoz kapcsolódó bevezető írásában Gárdonyi arra hívja fel figyelmünket, hogy a mai konzumtársadalomból lassan eltűnik minden természetesség, ezért az amerikai zenének az lenne az elsőrendű feladata, hogy visszatérjen a gyökereihez, Afrikához. Ez a „visszatérési program” az album számos pontján fel is bukkan, de csak mértékkel, ami nem is baj. Egyes számokban ugyan kifejezetten dominálnak a soul/gospel elemek, de nem akarnak mindent felülírni, így a zene változatos, tele van a szó szoros értelmében finom megoldásokkal. Köztük akkordikus meglepetésekkel is, mint például a „Lullaby of Birdland”-ben, ami az öreg swinges csatalovat ugyancsak megtáltosítja. Ugyanilyen mutáción megy át a keze alatt két Beatles-standard is, a „Lady Madonna” és az „Eleanor Rigby”. Az afro-amerikai gyökerű repetitív elemekhez és az ezeknek megfelelő egyszerűbb harmonizáláshoz ilyenkor jól illik az a szintén egyszerűbb, de egyben agresszívebb dobolás, amit Yoron Israel tarsolyából előhúz. (Máskor meg, ha kell, szerényen visszahúzódik a sarokba.) Persze ami az „egyszerűbb harmonizálás”-t illeti, az még mindig elég bonyolult ahhoz, hogy Horger Antal-féle „középiskolás fokon” ne lehessen csak úgy utánozni. Meglepetés a „Spirit Dance” című darab, amiben a kitűnő tenorszaxofonos/énekes Stan Strickland egyfajta sámán-éneket szólaltat meg, nagyon jól! (Ide kívánkozik, hogy Gonda János már több mint harminc évvel ezelőtt elindult ebbe az irányba, „Sámánének” című albumával!) A band tagjai mind Gárdonyival egy hullámhosszon lévő, kipróbált muzsikusok. A dobos (és ezen a lemezen némi vibrafonozást is produkáló) Yoron Israel, az amerikai élvonal majd minden tagjával játszott, a Sonny Rollins Sextet-ben töltött idejére nálunk is biztosan sokan emlékeznek még. John Lockwood a basszista, szintén tanár a Berklee School of Music-ban, akárcsak Gárdonyi, bőgőzését nagyon élveztem. Az album zenei anyaga egészében akusztikus contemporary jazznek nevezhető, amelyben erősen lüktet a groove, elejétől a végéig. Jó élmény volt.
