Jász András: Lulu a moziban 2013. július 23., Albert Zoltán

Jász András Kulfúrfunk - Lulu a moziban

Megkérdőjelezhetetlenül megérkezett a nyár és a szerkesztőségbe megérkezett a kultúrfunkhangulat, ezért nagy örömmel jelentem be Jász András lemezét.

A lendület hamar elkapja az olvasót, a kezdésben a "Tavirózsák támadását" hallgatom, ami fiatalos energiáival jól definiálja a lemez további részét is, a dinamikus groove-ok, a precíz zongorajáték és a vidám, élettel teli szaxofonjáték dominál végig. A folytatásban megismerkedhetünk a "Kultúrfunk"-kal, mely "kicsit jazz-es, kicsit blues-os", de még inkább R'n'B-s és lezser, a szó jó értelmében.

Majd poposabb vizekre evezünk, a "Paradise" a tengerentúli hangulatot hozza, melyet megerősít András kiváló szólója, majd a "Meglepetés" részesei leszünk, hiszen egy újabb zenei aspektussal ismerkedünk meg, a szabadon szárnyaló, némileg balladisztikus, egyben karakteres tenor-altszaxofon duó az utazás hangulatát hozza magával. A címadó dal (Lulu a moziban) egy dinamikus, funk alapú szerzemény, ami nem meglepő, hiszen Pély Barna a vendég, az ének-szaxofon unisono pedig igen erősre sikerült.

Az előbb az utazós hangulatok kerültek szóba, a "Hazafelé" kiválóan szimbolizál, a blues-os, Hammond-orgonás hangszerelés a nagybőgővel teljes, és ha blues, akkor ismét a tengerentúl, egy vokális szerzemény következik (Together), majd a az amerikai híradóból "kiugró", groove-olós "Kafferbivaly". "A halak hajnala" Szabó Tamás kiváló dobjátékával indul, majd egy smooth jazz-es témában bontakozik ki a dal, a zárás pedig két, újabb világot mutat be: a "Django éjszakák" Csemer Boglárka vendégszereplésével francia ízt hoz, az "Autósüldözés" pedig egy izgalmas – vélhetően filmzenés ihletésű - lezárás a 70-es évek zenéjének megidézésével.

Igen sokszínű, fiatalos lemezt hallgattam, melynek kifejezetten örülök, csak így tovább, éljen a Kultúrfunk!