Trio Kontraszt: A dionüszoszi hangszikráktól az elmúlás csöndjéig 2017. november 25., Dr. Nagy Sándor

Trio Kontraszt - A dionüszoszi hangszikráktól az elmúlás csöndjéig (BMC Records)

Az egyetlen Grencsó és még egy közös kompozíció mellett Tickmayer szerzeményeire improvizálnak hárman a tavaly készült felvételen.
A sokat mondó cím mély gondolatokat takar - a muzsikusok nyolc, többnyire hosszú tételben fejtik ki mondanivalójukat. A Trió Kontraszt free jazz-t játszó társulás - ez most sincs másképp. Megijedni tilos - emészthető a zene, némi nyitottság azért nem árt...
A szaggatott "Elakadozós" után a lírai "Quasi da lontano" megnyugtatja a kedélyeket. A húzós "De Ira" feszültséget kelt - Grencsó hosszabb (tenor-)szólójával, Tickmayer "útkereső" zongora improvizációjával. A végén megnyugvással - újra Grencsóval: fuvola játéka csodás.
Az "Emlékirat" összetett felépítése, lendülete (Grencsó szoprán-remeklésével) a lemez egyik csúcsa. Nehéz hallgatnivaló, de aki energiát szán rá - eljuthat a zene misztikus birodalmába. (Hú, ez szép! - de igaz is?)
A "Sirató" méltóságteljes, gyönyörű darab, címéhez méltó, ritmusával, hangszerelésével mégsem a teljes letisztulást szolgálja.
Az újabb, gyorsabb téma zaklatott kezdet után lelassul - az ilyen váltások jellemzőek a CD-re egyébként is.
Két rövid tétel zárja a nagyszerű lemezt - a szabad zene ünnepe ez, akkor is, ha így túl patetikusnak hangzik.
Jean-Paul Sartre "A szavak" című könyvében olvastam: "...íróra több feladat is várhat, mint a gyönyörködtetés..." - itt és most nagyon aktuálisnak érzem a gondolatot! Persze, zenészre "lefordítva"!
Kell ehhez hozzáfűzni valamit?

1. Elakadozós
2. Quasi da lontano
3. De Ira
4. Emlékirat
5. Sirató
6. Passamezzo ongaro per trio
7. Zénón apória
8. Szépséged fátyol mögött

Kovács Tickmayer István - zongora, preparált zongora, harmónium, billentyűs hangszerek
Grencsó István - tenor- és szopránszaxofon, basszusklarinét, fuvola
Miklós Szilveszter - dob, ütőhangszerek