JazzMa

Friss Hírek

RUSZTIKUS SZOMBAT2018. augusztus 13.
Végezetül2018. augusztus 06.
Debrecen – Coda2018. augusztus 06.
Szombat esti bebop2018. augusztus 06.
Szombaton is bor és jazz2018. augusztus 05.
Mindenki másképp csinálja2018. augusztus 04.
DEBRECEN FELÉ, FÉLÚTON 2018. augusztus 04.
Viharos kezdés2018. augusztus 03.
Első nap, utolsó koncert2018. augusztus 03.
BEVÁLTOTT NYEREMÉNY2018. augusztus 03.
EGRI A NÉGYZETEN2018. augusztus 01.
QUINCY JONES 852018. július 23.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Lemezpolc kritika:
Vas Bence - Organic Impressions

Vas Bence: Organic Impressions 2017. december 04., Horváth László

organism-organic-impressions.jpg

Organism & Big Band – Organic Impressions (MusicFashion)


Vas Bence, a kiváló orgonista újra lemezt adott ki Organism nevű zenekarával, ezúttal azonban egy big band is a segítségükre volt a kiváló hangzás és zenei anyag létrehozásában. Amikor az első lemezük, a „Praise the Notes” felkerült a JazzMa.hu virtuális lemezpolcára, arról is nekem volt szerencsém írni. Mint önjelölt Hammond-rajongó, talán nem véletlenül esett most is rám a választás.

Vas Bence korábban is a hátán vitte a zenekart, és javarészt az ő ötletei, zenei világa bontakozott ki előttünk, amikor az Organism zenekart hallgattuk, akár koncerten, akár a már említett lemezen. Itt azonban véleményem szerint nagy szintet lépett, és ez viszonylag ritka, két lemez között ilyen változás. Míg az első albumuk a Hammond orgona populárisabb, inkább a blues felé hajló területeit járta be, addig itt a big band adta különleges hangzásvilág, a darabok hossza, felépítése a klasszikus jazz és a komolyzene irányába közelít. Korábban dalokat játszottak, most zenei darabokat játszanak. A lemezborítón a hozzájuk megadott rövid jellemzések is a klasszikus zenei felépítésre hajaznak (pl. a 3. rész: Rubato – Interlude – Hymn – Reprise of Chasin’ – Coda). Ennek megfelelően nyilvánvalóan a célközönség is változik, és akiket az első lemez bevezetett a jazz (és a jazzorgona) világába, azok most be vannak dobva a műfaj mélyebb vizeibe, de talán ezt nem bánják annyira.

A big band fúvós szekciója Fekete-Kovács Kornél vezénylete mellett nagyon szépen kíséri a zenekart, a második részben egy remek szólót is hallhatunk tenorszaxofonon, Ávéd Jánostól. A fúvósok éles hangzása mellé nekem jobban tetszik a lágyabb, tompább Hammond hangzás, amivel Bence sokszor él is. Az Organism, mint zenekar, talán kicsit kevesebb szerepet kap, inkább az első darabban tűnnek fel, ami még jobban emlékeztet a korábbi zenei világra. Emiatt lehet akár hiányérzet is az emberekben, de véleményem szerint ez egy ilyen koncepció, a trió hangzása kicsit háttérbe szorul, vagy akár úgy is mondhatjuk, kibővül. Mindenesetre Möntör Máté (gitár) és Szabó Sipos Ágoston (dob) hozzák a kötelezőt, és jól is játszanak, csupán a reflektorfény ezúttal nem rajtuk pihen elejétől a végéig.

Nekem tetszik ez az irány, amikor megkaptam a CD-t, nem tudtam, mire számíthatok, de hasonlót képzeltem el. Bence ezúttal a hangszeres tudása mellett zeneszerzői képességeit is megcsillogtatta, és véleményem szerint van is neki bőven. Mivel az első két lemezük más-más zenei irányvonalat követ, kíváncsian várom, hogy innen hova tovább: vajon egy arany középút lesz a jövő, vagy esetleg további kísérletezések irányába haladnak? Ezt alighanem csak a következő lemez megjelenésénél tudhatjuk meg, addig viszont hallgassuk ezt élvezettel…



Vissza a lemezhez