Blaser, Samuel: 18 Monologues Élastiques 2025. október 18., Hegedüs Zsuzsanna
Samuel Blaser - 18 Monologues Élastiques (Blaser Music)
2025. október 06.
Hogyan lettem pozan-függő? Erről kizárólag a svájci Samuel Blaser, a hihetetlenül kreatív és folytonosan új utakat kereső jazzharsonás-komponista-zenekarvezető tehet!
Kedves jazz kedvelő Olvasó! Egy enigmatikus hanganyag bemutatására vállalkozom.
Ha elindítja a 18 kompozíciót tartalmazó szóló harsona albumot, Ön meghökkenve mondhatja: Zsuzsanna megőrült.
https://samuelblaser.bandcamp.com/album/18-monologues-lastiques
De nem. Az album annyira merész, vadul elegáns, és könyörtelenül beszippantó hatású, hogy képtelenség lenne elhallgatnom azt a tényt, hogy Blaser ismét óriásit alkotott!
Avatatlan fül számára ezek nem dalok, hanem valami skálázás valahol. Mellé egyéb zajok- lépcsőn járás, elefánt ordításnak és emberi jajveszékelésnek tűnő hangok, csörömpölés, stb. hallatszanak. Az egész nem zenének hat. És mégis, a mű elementáris módon beszippantja az embert!
Monológnak tűnő párbeszéd zajlik Samuel Blaser misztikus harsona játéka által. Ráadásul a rendhagyó hanganyag hatására az ember kíváncsi lesz! Titkokat sejt! Vajon hogyan keletkezhetett ez az album? Miről akar ez szólni? A Hallgató figyelme lankadatlanná válik! Észreveszi a számokban a finomságokat: hol körbevesz a zene, hol valahonnan hátulról fut be a hallás rendszerébe, hol pedig ránk csapnak a „nóták”. Nehéz, szép és különleges alkotás ez! A lélek tapogatódzva keresi benne saját magát!
Blaser egy olyan világba vezet el bennünket, ahol észrevehetjük: mi magunk hányszor vagyunk úgy önnön magunkkal, hogy magunkban beszélünk? Ön, vajon kedves Olvasó, be meri vallani, hogy néha kérdez - sőt válaszol is önmagának? Hogy netán igazat ad önmagának ilyenkor, vagy ledorongolja magát?
Ezen a hanganyagon, ahogy írtam: a fúvós mintha párbeszédet folytatna önmagával. Azután feltűnik számunkra, hogy hol innen, hol onnan szól a dallam; hogy néha mintha 2 harsona szólna, és közben még valaki énekelne is! Ugyanakkor különböző stílusok is megjelennek: blues, kortárs, néha csak egy, vagy két hang váltakozása, végül klasszikus zene. Ugyanúgy, mint amikor magunkban beszélgetünk, s néha „többen is jelentkeznek” a szólásra. Mintha több énünkkel akarnánk megtanácskozni a dolgokat.
Samuel harsona megszólaltatása is egészen elképesztő! Lenyűgöző zenei kísérlet a maga figyelemfelkeltő, különleges hanghatásaival: dorombolás, sziszegés, Blaser mély levegővételei, sőt énekel is miközben a harsonán játszik, néha szaxofon (!) fúvókát alkalmaz a pozanon - ezek a megoldások virtuóz elmére vallanak!
Ami ezután feltűnik számunkra: az a MOZGÁS! Döbbenet! Hogy a harsonás nem álló, fix helyzetben van, hanem járkálva zenél! Hiszen mi magunk is, mikor élünk, létezünk és gondolkozunk: mozgunk szabadon a térben, haladunk az életünkben! Micsoda zseniális párhuzam! Az a legszebb az egész hanganyagban, hogy hihetetlenül dinamikus. Hogy a helyszín különböző akusztikai tereiben - előcsarnok, nagy auditórium, WC - történő harsonázás milyen önkifejezően mutatja be az emberi gondolatokat! A kompozíciók annyira szabadon fejezik ki az élet aspektusait, hogy az album hallgatása kizárólagosságot kér. Ez nem háttérzene a nyáresti cuki vacsikhoz, autós kirándulásokhoz. Blaser meghív bennünket a hang és tér tényleges életrekeltésében!
És most már szeretném az alkotás folyamatát bemutatni! Mert, ha a kedves Olvasó veszi a bátorságot, hogy messze túllépjen a megszokott zeneiségen, hogy meghaladja saját korlátait, akkor kíváncsi lesz arra, hogyan is jött létre ez a lenyűgöző alkotás.
Samuel társa ebben a teremtő folyamatban Martin Ruch, aki hangmérnök és hangtechnikus szaktudásának legjavát intuitív módon állítja Blaser zeneművének létrehozásába. Martin maga is mutatott rejtett audiókincseket - például egy szinkronstúdió padlózatába rejtett kavicsos utat, melyet Samuel azonnal fel is használt az egyik műben: lépései dobként adnak aláfestést! Ruch mikrofonjával állandóan együttmozog a pozanossal, néha körülötte „táncolva”, néha pedig a zenehang után szaladva rögzítette az egyes számokat.
Maga a felvétel szó szerint felfedező úttá vált Martin és Samuel számára, egy elhagyatott stúdiókomplexumban.
Lerántom a leplet, pedig igazi kihívás megfejteni azt, hogy hol és hogyan történt minden. A helyszín a régi Kelet-Berlin. A nagyrészt elhagyatott Funkhaus Nalepastraße folyosóin és stúdióiban barangolva rögzített zeneművet hallunk. A jelenleg műemlékvédelem alatt álló épületegyüttes 1956 és 1990 között az NDK rádió- és televíziótársaságának székhelye volt. Egy hidegháborús ereklye, amely egykor a világ legnagyobb rádióműsor-készítő stúdiója volt, ami nem az egykor csúcstechnológiás létesítményei, hanem zenei és politikai szellemei miatt inspirálta a Blaser-t. A számok hallgatása így nemcsak gondolat, de szellemidéző minőséget is képviselnek számunkra.
Ha felkeltettem a kedves Olvasó kedvét először feltétlenül hallgassa meg az albumot és csak utána tekintse meg az általam itt ajánlott lenyűgöző werk videót!
https://www.youtube.com/watch?v=PfUcObwuBLA
Blaser és harsonájának innovatív megszólalása rabul ejti a jazz rajongót.
„Ez egy lemez harsonafetisisztáknak és hangmániásoknak” – állítja Blaser.
Figyelem! Tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlott!
1. Appearance
2. Missing Marc Suetterlyn
3. Grand 8
4. L’antichambre
5. Rotor Bursts
6. 78 instead of 45
7. Le grand numéro
8. Spotska
9. The Blues Is Green
10. Grumbling Man
11. Vinko
12. Le dialogue schizophrénique
13. Six huit sur sept
14. La promesse de l’aube
15. Glissandi
16. DyManics
17. Torture Room
18. Waedamah
Közreműködik: Samuel Blaser – harsona (Martin Ruch művészeti vezetésével készült).
Hangmérnök: Martin Ruch.
Helyszín: Funkhaus Nalepastrasse, Berlin.
Keverés: Martin Ruch.
Helyszín: ControlRoom, Berlin.
Mastering: Martin Ruch.
