JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2021. szeptember 19.
Ronee (Hervoly Renáta): Wake2021. szeptember 19.
Chameleon Jazz Band Acoustic2021. szeptember 18.
Bágyi Balázs: Satie in Jazz2021. szeptember 17.
A Jazzrael Spanyolországban2021. szeptember 12.
Cyrille, Andrew: The News2021. szeptember 10.
Varga Dániel: Solar Crisis2021. szeptember 09.
Victor Wooten (1964)2021. szeptember 06.

Lemezpolc kritika:
Krall, Diana - Turn Up the Quiet

Krall, Diana: Turn Up the Quiet 2017. május 25., Gáspár Károly

diana-krall-turn-up-the-quiet.jpg

Diana Krall - Turn Up the Quiet (Verve/Universal Hungary)


„Új műsor a liftekben”

A dallamos nevű és kissé japános hangzású Nanaimo-ban látta meg a napvilágot 1964-ben Diana Krall. A nagyszerű kanadai zongorista, énekes, zeneszerző hölgy már 15 évesen szülővárosa éttermeiben „vendéglátózott”. Az egyik helyi „restaurant”-ban figyelt fel rá a legendás bőgős, Ray Brown és a nem kevésbé kitűnő dobos, Jeff Hamilton. Annyira megtetszett nekik Diana játéka, hogy rábeszélték, költözzön Los Angeles-be, és tanuljon Jimmy Rowles-tól. (Rowles fantasztikus pianista volt, ráadásul nevéhez fűződik a jazztörténet egyik legjobb kompozíciója, a „The Peacocks”!)

Na, így is lett! A jó tippeknek azonban ezzel nem lett vége, hiszen az egyik órán azt mondta Rowles mester tehetséges tanítványának, hogy ne „csak” zongizzon, énekeljen is. Diana megfogadta a tanácsot, és azóta sem ül oda a hangszerhez úgy, hogy ne legyen odakészítve a mikrofon, „dalolás ügyileg”.

Az ezt követő időszak már a „fairy tale” kategóriába tartozik, hiszen Krall hihetetlen népszerűségre tett szert az egész világon! Sikerének titka abban állhat, hogy a Nat King Cole fémjelezte vonulatot hozta vissza a köztudatba, épp annyira megújítva, „modernítve”, amennyire szükséges volt. Zenéje az ínyenceknek is örömet okoz (egy ideig), és a jazz iránt különösebben nem érdeklődő réteg lelki békéjét sem borítja fel. Sőt, ha ellátogatnak koncertjére, másnap elmesélhetik „a klubban”, hogy ők bizony igazi jazz hangversenyen jártak...

Hát kérem, a Verve kiadó jóvoltából itt az új Diana Krall album, a „Turn Up the Quiet”. 11 dalt hallhatunk a korongon. A művésznő most sem bízta a véletlenre, úgyhogy kizárólag olyan dalokat válogatott be a repertoárba, melyeket a főorvos két beteg, és az autószerelő két dugattyú között egyaránt fütyörészik. A legismertebbek közül a „Night and Day”-t (Cole Porter), a „Sway”-t (Luis Demetrio, Pablo Beltrán Ruiz), vagy a „No Moon at All”-t (Redd Evans) említeném.

Aki novumot keres Krall kapcsán, ki kell ábrándítanom. A jól bevált recept alapján készült a lemez. Tuti, bejáratott slágerek, „excellent” muzsikusok, a „sound” -majd minden „track”-ben- feldobva szimfonikus zenekarral. Jut eszembe, a hangszereléseket egy másik kiváló zongoristára bízta a „zkv”, nem másra, mint -többek között a Charlie Haden Quartet West-ből ismerhető- Alan Broadbent-re, aki nem először bizonyítja, hogy arranzsőrként (van ilyen szó...?) szintén „dzsanesz utca”.

Ahogy már említettem, most sem akárkik Diana partnerei! A teljesség igénye nélkül néhányuk: Russel Malone (gitár), Christian McBride (bőgő), Jeff Hamilton (dob).

Egy ritkábban „igénybe vett” instrumentum, a hegedű is feltűnik néhány számban, mégpedig Stuart Duncan révén. Jól illeszkedik az anyag hangulatába a „violin”, főleg azért, mert Duncan „képben van”, milyen vonalon kell haladnia, hogy ízléses maradjon közreműködése. Ettől függetlenül engem picit idegesített...

A „Turn Up the Quiet”-tel az a gondom, hogy túlságosan felerősíti azt a bizonyos csendet. Hiába hozza a formáját Krall, hiába a rengeteg jobbnál-jobb zenész, hiába a szép „arrange”-ok, háttérben marad a zene, és szinte csak elegáns éttermekben, öt csillagos hotelek bárjaiban, és -valljuk be őszintén- „csili-vili”, tükrös liftekben tudom elképzelni „background music”-ként...

(Az amerikaiak ízlésigénye kicsit alacsonyabb, mint Karcsié, hisz ez a CD most szombaton, 2017. május 27-én egyből a New York-i Jazzlista 1. helyén fog nyitni! – A szerk.)


Diana Krall: Turn Up the Quiet (Verve (2017)

1. Like Someone in Love

Diana Krall – ének, zongora

Russel Malone – gitár

Christian McBride – bőgő

2. Isn’t it Romantic

Diana Krall – ének, zongora

Stefon Harris – vibrafon

Anthony Wilson – gitár

John Clayton Jr. – bőgő

Jeff Hamilton – dob

Alan Broadbent – hangszerelés

3. L-O-V-E

Diana Krall – ének, zongora

Anthony Wilson – gitár

John Clayton Jr. – bőgő

Jeff Hamilton – dob

4. Night and Day

Diana Krall – ének, zongora

Anthony Wilson – gitár

John Clayton Jr. – bőgő

Jeff Hamilton – dob

Alan Broadbent – hangszerelés

5. I’m Confessin’ (That I Love You)

Diana Krall – ének, zongora

Stuart Duncan – hegedű

Marc Ribot – gitár

Tony Garnier – bőgő

Karriem Riggins – dob

6. Moonglow

Diana Krall – ének, zongora

Stuart Duncan – hegedű

Marc Ribot – gitár

Tony Garnier – bőgő

Karriem Riggins – dob

7. Blue Skies

Diana Krall – ének, zongora

Russel Malone – gitár

Christian McBride – bőgő

8. Sway

Diana Krall – ének, zongora

Anthony Wilson – gitár

John Clayton Jr. – bőgő

Jeff Hamilton – dob

Alan Broadbent – hangszerelés

9. No Moon at All

Diana Krall – ének, zongora

John Clayton Jr. – bőgő

10. Dream

Diana Krall – ének, zongora

Russel Malone – gitár

Christian McBride – bőgő

Alan Broadbent – hangszerelés

11. I’ll See You in My Dreams

Diana Krall – ének, zongora

Stuart Duncan – hegedű

Marc Ribot – gitár

Tony Garnier – bőgő

Karriem Riggins – dob


Vissza a lemezhez