Lemezek a hatvanas-hetvenes évekből - 81. rész: Lee Morgan - The Sidewinder

Ez a sorozat (ezután) négyhetente mutat be egy-egy albumot az 1960-70-es évekből. Ismert, vagy akkor még névtelen - népszerű, vagy alig elfogadott - híres, vagy kevésbé sztárolt muzsikusok alkotásairól olvashatnak. Nyolcvanegyedik rész: Lee Morgan - The Sidewinder.

A nyolcvanegyedik részben az 1964-ben megjelent The Sidewinder című lemez kerül sorra, amelyet az amerikai Blue Note Records gondozott.

Az album összesen 155 (!!!) változatban látott napvilágot - a vinyleket követően az audiókazetta először 1978-ban, a CD (a “Totem Pole” című szám alternatív felvételével kiegészítve) 1983-ban - mindkettő Japánban.

Két későbbi lemezborító képe:

Az elhangzó darabok címei és időtartama:

A oldal:

1. The Sidewinder (10:25)

2. Totem Pole (10:11)

B oldal:

1. Gary’s Notebook (6:03)

2. Boy, What a Night (7:30)

3. Hocus-Pocus (6:21)

A közreműködő muzsikusok:

Lee Morgan - trombita,

Joe Henderson - tenorszaxofon,

Barry Harris - zongora,

Bob Cranshaw - bőgő,

Billy Higgins - dob.

Az amerikai trombitás Lee Morgan (1938-1972) közel harminc önálló Blue Note albuma közül a legsikeresebb a The Sidewinder.

A lemez rögzítésekor 25 éves volt Morgan - zenésztársai közül a legidősebb a 34 esztendős zongorista Barry Harris volt - ma már egyikük sincs közöttünk.

Az öt Morgan kompozíció felvétele 1963. december 21-én, egyetlen nap alatt (!) készült a legendás Van Gelder Stúdióban.

A Sidewinder megdöntötte a Blue Note addigi eladási rekordját - minden idők legkelendőbb lemeze lett a kiadónál! Négy nap alatt elfogyott a kezdetben megjelentetett 4000 példány, a Billboard magazin albumok listáján (fél év múlva) felkerült a 25. helyre.

A címadó dal - Morgan legismertebb szerzeménye - standard-dé vált, kislemezként is megjelent, és felkerült a pop dalok közé (!) a Billboard Hot 100-as listájára.

A korabeli kritikusok véleménye is egyértelmű.