JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2019. október 14.
Jazzeste a Fonóban2019. október 14.
Harcsa Veronika is calling2019. október 10.
JazzUp – Kovács Tamás2019. október 10.
JazzUp – Kovács Tamás2019. október 10.
SZEZONNYITÓ HAZAI PÁLYÁN2019. október 08.
Memphis... Budapest2019. október 08.
Temesi Berci: III2019. október 08.
Játék – 2019 október2019. október 06.
Elek István Quartet in BJC2019. október 06.
REMÉNY2019. október 04.
Rava, Enrico: Roma2019. október 04.
Keserédes2019. október 02.
BARÁTOK KÖZÖTT2019. szeptember 28.
Az év fiatal jazz-zenésze V.2019. szeptember 14.

Lemezpolc kritika:
Mehldau, Brad - Mehliana – Taming the Dragon

Mehldau, Brad: Mehliana – Taming the Dragon 2014. március 12., Tálas Áron

mehldau-guiliana-mehliana.jpg

Mehliana – Taming the Dragon (Nonesuch – MTon)


Brad Mehldau és Mark Guiliana. Valószínűleg mindkét név ismerősen cseng, Mehldau-t Joshua Redman 94‘-es kvartettjéből,  meg persze a saját triójából, Mark Guiliana-t pedig főként Avishai Cohen zenekarából ismerhetjük.
Noha Mark Guiliana-nak van egy elektronikus-szerű zenét játszó zenekara (Mark Guliliana’s Beat Music), ami a electro-beat-en, drum’n‘ bass-en alapul, ez a duó mégis kuriózumot nyújt hangzás terén (is.)
Mehldau hozza ugyanis a basszusokat, a harmóniákat is és a dallamokat is egyszerre, mindezt úgy, hogy sokszor fel se tűnik. Megy jobb kézzel egy akkordmenet ritmizálva – kvázi ostinato – bal kézzel pedig jön egy basszusfigura, majd keresztbenyúl és játszik egy dallamot fent, majd felnyúl a szintihez és egy tartott hangot leüt...vagy bent tart egy akkordot a szintin, a Fenderen és a Moogon pedig unisonoban játszik két kézzel...ez a technikai megvalósítás „része“, de ez meghatározó szerepet játszik a hangzásban. És ugye a dob megmozdulásaira is figyel, reagál hihetetlen, hogy az emberi agy mikre képes. Nagy örömömre pianínón is játszik Mehldau, de a magot mégis a delayezett Fender Rhodes, a Moog Little Phatty (basszus) és egy Dave Smith szinti alkotják. A szőnyeghangszíneket sokszor fenntartásokkal fogadom, de a soundok gondosan kiválasztottak, nagyon jól és arányosan szólnak.

Mark Guiliana nagyon jó választás volt, ahogy Mehldau fogalmazott egy interjúban: „Mikor elkezdtünk játszani, nem gondolkoztunk azon, kit kellene hívni basszusozni, tudtuk, hogy így fogunk dolgozni.“ (szabad fordítás) Dobjátéka abszolút groove-orientált, rendkívül bonyolult ritmusképleteket tud belecsempészni egy végtelenül egyszerű groove-ba, mégis elsődlegesnek a kíséret lüktetését tartja szem előtt.
A real-time összjáték és a harmóniák, ritmusok miatt jóval több ez a lemez mégis, mint egy elektronikus lemez, amelybe „beleraktak néhány jazzakkordot“. Véleményem szerint ez az egyik legeredetibb és legkoncepciózusabb lemez lesz idén.


Vissza a lemezhez