Világsztárok Magyarországon – A Dave Holland Quintet a 16. Mediawave-en (Győr- 2006. április 30.)
2026. március 08., Hartyándi Jenő
Közel 5 évi szünet után újraindítom a Világsztárok Magyarországon sorozatot! – A szerk.
Kérted, hogy írjak valamit a 2006-os Dave Holland koncertről, aminek érdekes következményei lettek.
A koncert az április végi, immár 16. Mediawave Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál keretében valósult meg Győrben. A koncert “ természetesen” nagyon jól sikerült, nagy volt a lelkesedés a közönség részéről és a muzsikusok is hozták az elvárt első vonalas jazzmuzsikát.
(Személyesen ekkorra már sokadszorra láttam különböző saját formációkban, külföldi jazzfesztiválon Holland-et és nagyon tetszett benne, hogy mindig egyfajta kompromisszummentes - értem ez alatt: nem a közönség kegyeit kereső, azaz nem olcsó népszerűségre törekvő - zenét játszottak.)
Ezért is örültem meg és csaptam le rá, amikor egy menedzsment turnéban ajánlotta.
Talán célszerű pár gondolatot megosztani veled az akkori - 20 évvel ezelőtti - magyar és Európa jazzvilágról és a Mediawave benne elfoglalt helyéről, mielőtt ezek végleg feledésbe merülnek. Kezdjük azzal, hogy a Mediawave-et az átlag magyar jazzkedvelő nem sorolta a jazzfesztiválok sorába, mert nem szerepelt a nevében a jazz szó, pedig az 1991-ben, a rendszerváltás szelében elindított - a nagy többség által filmfesztiválnak tartott - rendezvényben a kezdetektől benne volt a jazz és sosem csak a film melletti színezékként, mellékprogramként, mint más filmfesztiváloknál. Ennek oka az volt, hogy az induló szervező csapat egyik fele volt az 1982-83-as Győri Nemzetközi Jazzkoncert-sorozat egykori szervezője, amit Anthony Braxton, Roscoe Mitchell, George Lewis, a Rova Saxophone Quartet, valamit Szabados György és mások neve fémjelzett. Azaz az akkori amerikai és magyar kreatív jazz abszolút élvonalát hoztuk a szocialista, vasfüggönyös Magyarországra. Ezek voltak a szocializmusban megvalósuló első független szervezésű koncertek, hiszen addig csak a Magyar Rádió (Kiss Imre) és pár állami cég szervez(het)ett ilyeneket.
Mindezt azért voltam kénytelen megjegyezni, mert mi tényleg igazi vidéki, az ország és a hatalmi struktúra állapotával teljesen nem tisztában lévő, de jószándékú és naív, fanatikus jazzkedvelő amatőrök voltunk és szerintem ez vitte át akkor a dolgot. Aztán észbe kaptak és lehetetlenné tettek bennünket. De bármennyire amatőrök voltunk, e liezon ellenére elég sok tapasztalat és a nyugati jazzkapcsolat gyűlt fel bennünk és mikor a rendszerváltással kinyílt előttünk a világ és elindítottuk a Mediawave Fesztivált és átestünk az első 10 év útkeresésén, gyakorlatszerzésén, ismét elhatalmasodott rajtunk a jazz irányultság kiemelése. Persze volt emellett minden más, de előéletünk folytán ez lett a legkoncepcionálisabb zenei szálunk. Az ezredfordulótól, amikor már rangos fesztiválnak kezdtünk számítani itthon is - külföldön gyorsabban ment, ott nem hatott a vidékiség átka -, egyben nőtt a támogatottságunk is. Ezért tudtunk, mertünk ismét meghívni egyre híresebb jazzmuzsikusokat, persze olyanokat, akik az általunk képviselt jazzirányzatokat reprezentálták.
Mire 2006-ban Dave Holland ideért, előtte azért már 1991-től olyanok jártak nálunk, mint Dave Murray többször, többféle formációval, James Blood Ulmer (2x), John Zorn Electric Masada, Dave Douglas, Hamid Drake, de a klasszikusok közül Stan Getz, Steve Lacy, Dewey Redman, Pharoah Sanders, Fred Anderson, akik most hírtelen eszembe jutnak. És mellettük - nem koncepció nélkül - az egyre erősödő skandináv és európai jazz első vonala. Nem mellékesen ekkor már az EJN (Europe Jazz Network), az európai jazzfesztiválokat és nagy klubokat összefogó szervezet rendes és elismert tagjai voltunk. Olyannyira, hogy szakmai konferenciákat szerveztünk a szervezetnek Budapesten és az Őrségben is. Minden információ és személyes kapcsolat, nemzetközi támogatás rendelkezésünkre állt a jazz friss mozgásairól, azok eléréséről, amivel rendesen éltünk is. Azaz nagyon jól álltunk nemzetközi téren, csak Magyarországon halad nehézkesen az ismertté válásunk a Pest központúság miatt.
És vissza kanyarodva a Dave Holland koncert elején említett speciális hatásához.
Az történt, hogy az együttes ma már szintén világsztár szaxofonosa, Chris Potter, akkor és ott beleszerelmesedett zenei munkatársnőnkbe, aki az EJN-ben is képviselt bennünket és Neked is készített rádióműsorokat. Azért járt ezután oly sokat Magyarországra Chris és el is vette feleségül Nagy Ildikót, mélyítve a magyar-amerikai jazzbarátságot.
