Búcsúzunk: Pleszkán Frigyes

Pleszkán Frigyes emlékére

2011. február 5-én váratlanul, tragikus hirtelenséggel meghalt a magyar jazzművészet egyik legvirtuózabb zongoristája, Pleszkán Frigyes. Július 1-én lett volna 52 éves.

A zenekedvelő közönség egy része még mindig csodagyerekként tartotta számon, sokan egy garabonciás diákot láttak benne. Olyan garabonciást, aki különleges képességekkel rendelkező vándor, vagy inkább vándordiák, aki bár már kortalan, még mindig őrzi az egykori csodagyerek minden irigylésre méltó tulajdonságát, tehetségét, gyors észjárását, tréfakedvelő természetét.

1959. július 1-én született Csornán. Klasszikus zongoratanulmányait  8 évesen kezdete Péterffy Mária irányításával Monoron és egyidejűleg  jazzt is tanult, mégpedig édesapjától, aki maga is jazz zongorista és egyben szigorú tanár volt, aki komponált is és akinek a szerzeményeiből néhányat bemutatott már az 1950-es  években a Magyar Rádió.

Pleszkán Frigyes 5 év zongoratanulás után került a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola Jazztanszakára 1973-ban. Mivel nem volt még 14 éves, vendéghallgatóként nyert felvételt, „rendkívüli tehetség”-ként. Tekintve, hogy a Jazztanszak csak 1965-ben alakult, könnyen lehet, hogy ezt a hangzatos címet elsőként itt, az ő számára kreálták. Gonda János növendéke volt, majd Szakcsi Lakatos Béla is tanította. Az 1976-os év hozta el számára a nemzetközi bemutatkozást és megmérettetést. A finnországi Poriban lépett fel, ahol ismét csodagyerekként mutatták be és felfigyelt rá a nemzetközi szakkritika. A következő 1977-es év, másfajta sikert hozott. Megnyerte a Ki mit tud? TV vetélkedő szólózongora kategóriáját. Ez egy csapásra biztosította számára az országos ismertséget és népszerűséget.
1978 nemcsak a 19 éves Pleszkán Frigyes, hanem a magyar jazz szempontjából is figyelemreméltó eseményt tartogatott. Az Európai- és a Lengyel Jazzszövetség évek óta nagy érdeklődéssel kísért Kalisz-i nemzetközi jazz zongoraversenyén az első négy helyből hármat fiatal magyar jazz zongoristák nyertek meg. Az első díjat Füsti Balogh Gábor, a másodikat Pleszkán Frigyes, a negyediket Gárdonyi László. Közülük mára már csak Gárdonyi László él, ő is a világ másik végén. A világ egyik legismertebb jazz oktatási intézményének, a bostoni Berklee College of Music-nek 1987 óta jazz zongora tanára, újabban a 2000-es évek közepe óta tanszék vezető helyettese. Emellett aktív előadóművész és komponista. A lengyelországi Kalisz jazz zongorista versenyei folytatódtak évente, 1989-ben Oláh Kálmán nyerte a verseny I. díját. A verseny, a kelet- és közép-európai rendszerváltások után pedig nemzetközi jazz zongora fesztivállá terebélyesedett.

Pleszkán Frigyes érdeklődése egész pályafutása alatt elsősorban a jazz felé irányult, de időnként kirándult a legkülönfélébb zenei területekre is. 1978-tól több mint 1 évig a Láma együttes tagja volt, együtt szerepelt Gerendás Péterrel és alkalmanként kísérte Bontovics Katit és Soltész Rezsőt is. Ezek közé a kirándulások közé tartozik az az 1992-es kecskeméti felvétel, amelyen Oláh Emőd és Bontovics Kati énekel, a dobos pedig Kőszegi Imre. A kirándulás egy másik stílus irányába is folytatódott. 1995-ben és 1996-ban a hódmezővásárhelyi Blaskó Dixieland vendégszólistája, eredménye pedig a Casablanca című közös CD és az 1996-os Salgótarjáni Nemzetközi Dixieland Fesztivál egyik koncertfelvételének részlete. 1995-ből való, a Bluseum Zenei Műhely albuma, ahol a gitáros Halper László, a nagybőgős Hárs Viktor és a dobos Balogh Attila ill. Jeszenszky György a partnerei. Készült hangfelvétele a klarinétos-szaxofonos Finok Zoltánnal és nem is olyan régen, 2008-ban a Gyárfás trióval
együtt kísérték Joe Murányit, Louis Armstrong utolsó All Stars együttesének magyar származású klarinétosát.
A szólófellépések mellett szívesen és rendszeresen játszott 1977 óta a nagybőgős Gayer Ferenccel és legtöbbször Jávori Vilmos dobossal. Az elmúlt évek alatt szinte az összes hazai jazzmuzsikussal szerepelt, főként dobosokkal, nagybőgősökkel, gitárosokkal.
Az 1980-as években számos szólókoncertet adott főként az egykori Nyugat-Németország nagyobb városaiban: Nürnbergben, Leverkusenben és Bayreuthban.

Már a finnországi Poriban történt bemutatkozása előtt is a magyar Oscar Peterson-ként tartották számon. Ha erről kérdezték, a legkülönbözőbb válaszokat lehetett tőle hallani. Volt, amikor tiltakozott és elmondta, hogy mennyi irányban nyitott, kedvence pl. Ramsey Lewis is és egy sor modern mester. Egyben a rhythm and blues és más irányzatok is foglalkoztatják, érdekli a klasszikus- és népzene. Máskor ugyanerre a kérdésre elmondta, hogy ha csak 10 %-ban lenne igaz a Peterson-hoz való hasonlósága, az már akkor is megtisztelő lenne számára. Hasonló, egymásnak ellentmondó válaszokat hallhatott, aki a rendkívüli zongoratechnikája felől érdeklődött. Már évek óta Svájcban játszott, amikor megkérdezték, mennyit gyakorol, hogy ennyi, állandóan új technikai bravúrral tud szolgálni szinte minden alkalommal. A válasz az volt, semennyit nem gyakorol, legfeljebb fejben, nincs is otthon zongorája. Aztán néhány év múlva a közvetlen környezetéből is megerősítették: van zongorája és életeleme a rendkívül intenzív gyakorlás, a cél, hogy technikailag is fejlődjön, amelyre a kezdetektől, még édesapja szoktatta. Vagy kényszerítette? Életeleme volt a fellépés is, szeretett szerepelni. Hajlandó volt egy fárasztó koncert után tovább maradni és a rajongóknak megmutatni néhány olyan dolgot, amely után érdeklődtek.

A Peterson világából való kitekintés kézzelfogható példája az az 1986-ban megjelent hosszan játszó hanglemez (LP), amely a Magyar Hanglemzgyártó Vállalat KRÉM márkaneve alatt jelent meg és a Keyboard Music címet kapta. Itt mellékeljük a hanglemez hátsó borítóját, amelyből egy kísérletező műhely ismerhető meg. Gonda János és Pleszkán Frigyes billentyűs hangszereken, Kruza Richárd (aki kiváló zongorista is) vibrafonon játszik és saját kompozíciókat mutatnak be. A ritmusszekció tagjai: Berkes Balázs, Darvas Attila, Lakatos Pecek Géza és Zsoldos Béla. Az úgynevezett bakelit nagylemez kiadása, a rendszerváltás előtt állami monopólium volt, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kiadási szempontjai pedig máig sem elég világosak. Az azonban biztos, egy önálló nagylemezen szerepelni az 1990-es évek előtt nagy tekintélyt és megbecsülést jelentett, nemcsak a zenekarvezetőnek, hanem valamennyi szereplőnek is. A hanglemezgyártás mellett országos kereskedelmi hálózat is kiépült, amelyek segítségével, ha nem is kereskedés, de többnyire zökkenőmentes elosztás működött. Ennek megfelelően a hanglemezből, ha már megjelent, a hálózat minden pontjára, akár a kis településekre is jutott. Az értékesítés szervezése természetesen az exportra is kiterjedt, gondoljunk csak a KGST, és benne a Szovjetunió felvevő kapacitására, amely tízezres példányszámokat is jelentett.

Saját nevén 1995-ben jelent meg az első CD albuma „Fingerprints” címmel. Ezen 3 szólódarab mellett trió szerepel: a nagybőgős Parádi József és a dobos Jávori Vilmos közreműködésével. Az utolsó 3 Pleszkán szerzemény kíséretében a Gyárfás triót hallhatjuk, ahol a basszusgitáros Czakó Péter, a dobos Jeszenszky György. Egy paksi Blues Fesztivál antológia részlet után, 1996-ban jelent meg második saját lemeze, a „Second Step”, kizárólag saját szerzeményekkel. Ez is 3 szóló zongoradarabot tartalmaz, majd trió következik, ahol Hárs Viktor nagybőgőzik és Sramkó János dobol. „Pearls in Boogie Shell” a következő Pleszkán szólólemez címe, amely a Magyar Rádió Stúdiójában készült 1997-ben. Ezt követte a végül csak 1999-ben megjelentetett „Magic Hands”. 1997-ben a gitáros Gyárfás István és a nagybőgős Hárs Viktor közreműködésével standard-eket rögzítettek, ezt a következő évben felvett 3 szólóban előadott saját szerzeménnyel egészítette ki. 2003-ban jelentették meg a „The Points” című CD-t, ami tulajdonképpen nagy példaképe, Oscar Peterson előtti tisztelgés. Itt nem csak zongorázik, hanem basszus szintetizátoron is játszik, dobos partnerei, Jávori Vilmos és Jeszenszky György. A 2000-es évek közepétől három lemeznyi anyagot vett fel egykori jazzkonzibeli társával, a dobos Csóré Jánossal. Ezek azonban mind a mai napig nem kerültek kiadásra.

Pleszkán Frigyes koncertjeinek és fesztiválfellépéseinek teljes listáját valószínűleg már senki sem fogja összeállítani. Voltak emlékezetes szereplései Debrecenben, Székesfehérváron, Pakson, Salgótarjánban, Budapesten számtalan helyen és alkalommal. Sokan emlékeznek az egykor nagyon híres Kati bár jazzprogramjaira, vagy a 2005-ös Sziget Fesztiválra. 1990 óta Svájcban zongorázott többnyire szállodákban és az évek során, a legmegbecsültebb művészek közé tudott emelkedni. Luzern-en kívül más városokban is koncertezett. Az elmúlt évek egyik emlékezetes fellépése 2009-ben Salzburgban volt, ahol a Bécsi Filharmonikusok kíséretével hangversenyezett. Gyakran látogatott haza és ilyenkor mindig valamilyen újdonsággal jelentkezett.

Fontosak a Magyar Rádióban elhangzott hangversenyei. A Klasszikus és jazz című sorozatban négy alkalommal szerepelt Pleszkán Frigyes (ebből 2 szóló zongoraest, egy zongora-nagybőgő est Gayer Ferenccel és egy nagybőgő-klarinét-szaxofon est Gayer Ferenccel és Finok Zoltánnal). A Magyar Rádió Jazz a Márványtermében sorozatában tíz koncertje volt 1995 és 2008 között. A közreműködők között legtöbbször a nagybőgős Gayer Ferenc és a dobos Jávori Vilmos játszott a triójában, de fellépett vele a nagybőgős Hárs Viktor és Parádi József, a dobos Jeszenszky György és Csóré János, a hegedűs Jávori Dávid, az énekes Jellinek Emil és a trombitás Fekete István.
A Zsámbék Jazz Open Fesztiválra háromszor kapott meghívást. 2001-ben a Pleszkán Trióban Gayer Ferenc és Jávori Vilmos játszott, 2004-ben önálló zongoraestet adott, 2005-ben pedig duóban lépett fel a dobos Csóré Jánossal. Miért fontosak az előbb felsorolt rádiós koncertek? Mert mindegyikről professzionális hangfelvétel készült, amelyek megtalálhatók a Magyar Rádió archívumában.

És most, amikor búcsúzunk Pleszkán Frigyestől, meg kell állapítani, hogy a szeretetreméltó mesebeli garabonciáshoz hasonlóan tud még meglepetést okozni, hiszen készen áll és a Magyar Televízióban bemutatásra vár Péterffy András róla szóló 70 perces dokumentumfilmje, a Jazzember. És mégegy hír: elkészült és hamarosan megjelenik a Pleszkán Trió klasszikus szerzők darabjainak jazzfeldolgozásait tartalmazó CD-je, a nagybőgős Gayer Ferenc és a dobos Horváth Zoltán közreműködésével.

(A fotók Gayer Ferenc  gyűjteményéből valók)

Pleszkán Frigyestől tisztelői és rajongói 2011. március 9-én, szerdán 11 óra 15 perckor vehetnek végső búcsút a köbányai Újköztemetőben.

Budapest, 2011. február 25.