Kármán Sándor újabb megdicsőülése, avagy a Peter Erskine-nel felturbózott Szabó Dániel Trió a ceglédi városháza dísztermében
Kb. három hete felhívott a ceglédi Dobmúzeum igazgatója, Kármán Sanyi és titokzatos hangon annyit kérdezett: „Június 25-én ráérsz lejönni a Gabival hozzánk?”. Mondom: „Miért, mi lesz 25-én?”. Erre ő: „Egy zártkörű rendezvény, amelyre csak a barátaimat hívom meg…”. Erre én: „Megtisztelsz”. Erre ő: „Nem is kérded, hogy ki fog fellépni?”. Erre én: „Majdcsak megmondod…”. Erre ő: „A Szabó Dani a Peter Erskine-nel”. Erre én: „Ott a helyünk!”. Aztán 2 hete felhívott Juhász Sándor (Juhász Marci dobos apukája), hogy a Sanyi őt bízta meg a „pesti különítmény” összetoborzására. Nekem hány meghívó kell, mert zártkörű rendezvényről van szó, ahova csak meghívóval lehet bemenni. Mondtam, me and my lovely wife Gabriella az kettő + Csányi Attila + Ráduly Misi, magyarul négy! Mondta rendben, s kedden délután egy „futár” el is hozta a meghívókat a lakásomra.
Oszt tegnap el is indultunk fél hat felé Cegléd irányába, akkor még nem sejtettük, hogy egy igazi kalandtúra lesz a vége… Feleségem, mint illedelmes magyar állampolgár, meg is vette egy benzinkútnál a sztrádajegyet, vagy mit… Aztán valahogy az 5-ös országútra keveredtünk (mint utóbb kiderült Ferihegynél fel kellett volna hajtanunk a 4-es sztrádára…), de Dabason (NB III) megtudtuk egy helyi lakostól: „Ha itt balra elfordulnak, akkor Újhartyánnál (Megye I) felmehetnek a sztrádára.”. Vidáman nevetgélve, anekdotázva haladtunk. Aztán a sztrádán ki volt téve egy tábla jobbra nyíllal: Cegléd. (Ez valószínű a kóbor apácák megtévesztésére történt…) Oszt ezen a mellékúton megkerültük a fél magyar rónát, az ismerd meg hazádat mozgalom keretében. Így viszont olyan falvakon haladhattunk keresztül, mint például Csemő (Járási bajnokság). Bevallom, hogy még sosem hallottam erről a falucskáról, pedig az iskolában mindig ötös voltam földrajzból… Így aztán a 7-kor kezdődő koncertre 20 perc késéssel megérkeztünk. Eddig a kalandtúra…
A Városháza Díszterme zsúfolásig megtelt (mint utóbb megtudtam 160 ember ült a székeken). A helyibeli muzsikusok közül látni véltem Kármán Sándor dobost (az esemény főszervezőjét), Dr. Lénárd Béla basszusgitárost és egy másik ceglédi dobost, Banai Szilárdot. A „pesti jazzművészek” nevében megjelent Micheller Myrtill énekesnő (később kiderült, hogy miért…), Pintér Tibor gitáros, László Attila, Wolf Péter (bizony ám, tavalyelőtt végzett az LFZE Jazztanszékének masterképzésén!), Bordás József, Juhász Márton, Galbács István dobosok és Szendi Gábor ütőhangszeres. Remélem, mindenkit felismertem…
No de ejtsünk szót a koncertről is! Ez tulajdonképpen a Los Angeles-i Szabó Dániel Trió (Szabó Dániel – zongora, Edwin Livingston – bőgő, Peter Erskine – dob) „A Song from There” című új CD-jének lemezbemutató koncertje volt. No meg, mint megtudtuk Kármán Sanyi szünet előtti konferálásából, jó barátja, Peter Erskine 60. születésnapja. (Igaz, PE 1954. június 5-én született…) Myrtill felállt az első sorból és a la Marylin Monroe – John Fitzgerald Kennedy, búgó hangon elénekelte a „Happy Birthday to You” kezdetű slágergyanús nótát. Közben betolták a nagy dobostortát is! Erskine-en látszott, kicsit meglepődött, de profiként egyből felmérte a helyzetet és „csízelt egyet” a felállva tapsoló közönségnek. (Azt már csak én teszem hozzá, Szabó Dani most hétfőn lett 39 éves, de erről egy szó sem esett…)
A szünetben kint az előtérben 160 darab dobostorta várta a vendégeket és pezsgő. Mivel én nem iszom, Ráduly Misi magához vette az én pezsgőmet is, in return én megettem az ő dobostortáját! A lépcsőn állva Csányi Attila megszólított egy jelentős teleobjektívval rendelkező fotós hölgyet, hogy adna-e a JazzMa.hu-nak egy-két képet. Mint kiderült, Juhász Marci anyukájának barátnőjét, Pálinkás Évát tisztelhetjük személyében!
Fotó: Csányi Attila
Szeretem szóval tartani a hallgatóságot... Balról jobbra: Juhász Marci anyukája, Juhász Marci apukája, my lovely wife Gabriella, Ráduly Misi és my pocak
A zenéről szólva. Nagyon-nagyon jó volt. (Ha Csányi Attila nem szólna rám állandóan, akkor azt írnám: „FG”! Így viszont, csak azt merem írni: „ef-dzsí”.) Engem ez nem lepett meg, mert Peter Erskine-t amerikai LP-ket hallgatva (Maynard Ferguson, majd Weather Report) már 1975 óta ismerem. (Pár évvel ezelőtt, mikor a Ceglédi Dobos és Ütős Gálán PE fellépett a Budapest Jazz Orchestra-val, a koncert előtt 33 olyan CD-t dedikáltattam vele, amin ő játszik…) Mikor is Dani megszületett… A Dani meg nálam a Márványteremben nyerte 1998-ban élete első jelentős jazzversenyét, a Füsti Balogh Gábor Jazz Zongora Tehetségkutatót. Tehát mindkettőjük képességével tökéletes tisztában voltam. Viszont a számomra tök ismeretlen afro american bőgős, Edwin Livingston reveláció volt. Egyrészt nagyon melodikusan játszott, alázattal kísért, nem tolakodott az előtérbe, szinte Daninak kellett neki biccentenie, hogy most jön az ő szólója… És vonóval olyan tisztán szólalt meg, hogy az csuda!
Dani amerikai színvonalon játszott. Remélem, sikerül neki az áttörés a „west coast”-on! És ezt nemcsak azért mondom, mert a hangverseny után adott nekem egy példányt az „A Song from There”-ből, amit emígyen dedikált: „Robinak köszönettel! Szabó Dániel” (Csak tudnám, mit köszönget ez itt nekem…)
Ismételten bravó Kármán Sanyi!
Peter Erskine a koncert után a hálás közönségnek elmondta, becsüljék meg ezt az embert, mert Cegléd ugyan szép kisváros, de a „world map”-re Sanyi Dobmúzeuma okán került fel. Aki már itt járt az elmúlt 20 évben egyenesen a „dobosok Mekkájának” nevezi a neten! Majd megölelte és két baráti puszit adott a láthatóan meghatódott Sanyinak.
Pálinkás Éva fotói:
Csányi Attila fotói:
A koncert végén Szabó Dani még egyszer bemutatja triója tagjait
A hostessek az ajándékcsomagokkal, Sanyi virágcsokorral
