KÉT ARCÚ JAZZRAEL
A tikkasztó hőség, a világsztárokat felléptető fesztiválok csábítása ellenére is maradt elég zenére szomjas jazzrajongó, hogy megtöltse a jazz egyik méltán megkedvelt fellegvárát. Szombaton a Golán-fennsíkon sem lehetett nagyobb forróság, mint a pesti aszfalton. Felüdülést jelentett az Opus Jazz Club hűs oázisa, ahol a Jazzrael együttes is egy sztárvendéggel csalogatta a fővárosban rekedteket.
A szerencsére sokszínű hazai jazz kínálat 2006-ban új színfolttal gazdagodott. Az addig főként a latin zene világában kalandozó billentyűs, Jáger Bandi fülébe egyre jobban belemásztak a tradicionális szefárd zsidó dallamok. A sikeres, és általa kitaposott ösvényről letérve alig pislákoló fények felé vette az irányt. Elismert zenészeket maga köré verbuválva, megalakította a Jazzrael együttest. Lassan 10 év távlatából visszatekintve, ezen az úton haladva is egyre fényesebb sikereket mondhat magáénak. Legutóbb tavaly decemberben számoltam be a Jazzma.hu oldalán koncertjükről. Éppen ideje volt már, hogy újra szétnézzek az együttes háza táján.
Sportnyelven szólva két különböző félidőt láthattunk, de a játék képe hasonlóan színvonalas volt, és az irammal is meg lehettünk elégedve. A Jazzrael a szokott összeállításban lépett pályára, tehát a csapatkapitány zongorista és billentyűs Jáger Bandi mellett, a szaxofonnál Csejtey Ákost, bőgőn és basszusgitáron Horváth Pluto Józsefet, a doboknál Bordás Józsefet köszönthettük, és természetesen Bíró Nóra énekelt. A győztes csapaton ne változtass elve Bandiéknál is érvényes, a neveket elnézve, ebbe az összeállításba nem kell belenyúlni. A rutinos, összeszokott együttes játéka nem hozott meglepetést, a tőlük ismert jól begyakorolt és magabiztosan kivitelezett játékot hozták. A szefárd zsidó zenei hagyományok mellett, a térség más zenéi is beépültek repertoárjukba, így az arab, és annak összefonódása spanyol, francia, afrikai zenei formákkal, a rai elemei is felismerhetőek darabjaikban. Jazz alapokból indulva, a hagyományokat őrző népzene továbbgondolását hallhattuk tőlük. A jazz minden megmozdulásukban tetten érhető volt, az ősi dallamokat mai improvizációk tarkították. A példás csapatmunka és összjáték mellett sokszor tapsolhattunk remek egyéni megoldásoknak, ezekből mindenki tartott egy kis bemutatót örömömre. Csejtey és Bordás nem váltottak hangszert, de Pluto és Jáger igen. A bőgő és a zongora többször cserélődött elektromos hangszerekre, basszusra és billentyűsre.
Szünetben az öltözőben csere történt, így a második félidőre a beígért vendégjátékos, egy igazi nemzetközi klasszis, Szőke Nikoletta lépett pályára a fiúkkal. Beállásával alaposan megváltozott a játék képe. Az akusztikus hangszerek kerültek előtérbe. A világzenés kalandozások után a mainstream, azaz a jazz fővonalából kaptunk ízelítőt. Niki ezúttal a mindig jól beváló örökzöldek mellett mást is bemutatott. A „Summertime” és Sting-től a „Shape of My Heart” hangulatot bemelegítő eléneklése után Pat Metheny „Always and Forever” szüleinek írt számát adta elő a gitáros „Secret Story” című 1992-ben megjelent albumáról. A lírai dal a Balázs Elemér Group, amelynek Hajdu Klára kiválása kapcsán Niki tagja lett, műsorában is állandóan szerepel. Ezzel a formációval is felkerülhetett volna az eredeti Metheny lemezre, olyan szépen adták elő. A sok nagynevű amerikai szerző művei közé egy saját szám is bekerült, Jáger Bandi 2007-ben, a „Sky Light” albumán is hallható „Heaven Sound”. Akárcsak az előző Metheny szerzemény, ez is a második félidő kiemelkedő eseményei közé sorolandó. Niki az „Overjoyed” (Stevie Wonder) ismert dallamaival búcsúzott, az utolsó számra visszaadta a mikrofont Bíró Nórának, akivel újra a szefárd zene világa tért vissza.
A végén a meghajlásra teljes létszámban felsorakoztak, így köszönve meg a közönség lelkes tapsát. A sportnál maradva, legközelebb talán lehetne gondolkodni egy két ékes felállásban, elöl Nóra és Niki együtt, egy olyan sor előtt, mint Bandi, Pluto, Józsi, és a szélen Ákos…Legalább egy meccsre!
