Barátságos utazók Bécsből Budapestre - A Wolfgang Muthspiel Trio a MüPá-ban
Az osztrák gitáros "Friendly Travelers" című, 2006-os nagyszerű lemezére utal a cím. Mint a legtöbb jazz-zenész ő is sokat van úton - most éppen a Larry Grenadier (bőgő) - Jeff Ballard (dob) ritmusszekció kíséretében. Szombaton még Bécsben, a Porgy & Bess Jazz & Music Club-ban léptek fel (ld.: Dr. Szabó Csaba írását - vagy leginkább a képeket) -, tegnap meg már itt, a Művészetek Palotájában, a Fesztivál Színházban. Első "élő találkozásom" a kíváló muzsikussal.
Wolfgang Muthspiel (1965. március 2. - Judenburg, Ausztria) éppen csak elmúlt ötven éves - és már közel ötven lemezen játszott, vagy közreműködött.
Tanulmányait Graz-ban kezdte, majd a New England Conservatory és a Berklee Collage of Music következett. Zenésztársai közül kiemelendő: Dave Liebman, Peter Erskine, Paul Motian, Bob Berg, Gary Peacock, Gary Burton és John Patitucci - többek között. Sokak véleménye szerint: alulértékelt zenész, aki sokkal több figyelmet érdemelne. Mások Pat Metheny-hez hasonlítják. Egy biztos: a "sztárolás" elkerülte, pedig a tudása alapján tényleg a legjobbakhoz mérhető - és ezt szeptember 12-én este tapasztalhattuk is.
Nem hallgattak a jazz kedvelők Dr. Szabó Csabára - vagy nem olvasták az írását a JazzMa.hu-n: félház fogadta a zenészeket. Pedig szenzációs koncertet hallhattunk - hogy rögtön az elején eláruljam! Nem volt látványos, különleges, egyedülálló - hanem csak egyszerűen nagyon jó (az ilyen lehet főszerkesztőnk szerint: "FG"! ) Mind a hárman tisztán, kevés hanggal, technikailag tökéletesen, egymást figyelve, "szép csendesen" játszottak.
Persze: nekik már nem kell bizonyítani (újra és újra), mert a legfelső "körhöz" tartoznak. Lehet, hogy ez is nyugalmat ad; nincs kapkodás, teljesítménykényszer. Csak a zene.
A bevezető Joni Mitchell (közép tempójú) kompozíció után Muthspiel szerzemény jött: "Bossa for Michael Brecker". Ezt követte a legújabb CD, a "Driftwood" (ECM, 2014) több darabja; először egy akusztikus gitáros, gyönyörű, hosszú ballada - csodálatos hangzás (sok jó pont a hangmérnöknek!) és kívételes összhang. Aki nem volt ott, annak nehéz elmondani: olyan szépen szólt az egész, amire igaz a közhely: "ezt reggelig is elhallgatnám"! Aztán egy kicsit "visszaestünk" a földre: Muthspiel a pedálokkal manipulált. Hogy erre mi szükség volt - nem tudom, de tüléltük... (Van, aki azt mondja: ilyenkor egy jó kis zárlat lenne a megoldás...) És még ebből is jó szám kerekedett - nagyrészt a kíséretnek köszönhetően.
Alig vettük észre: eltelt az idő; már csak a két ráadás jöhetett - ha többen vagyunk, nagyobb lett volna a siker.
Muthspiel nekem bizonyított: ott a helye a legnagyobbak között. Nem "virtuózkodott", minden hangja a helyén volt. Metheny jutott eszembe többször, de jó értelemben, a magas színvonal szempontjából. Mert, hogy Muthspiel is oda tartozik - szerintem. Külön kiemelném akusztikus gitár játékát: amikor pengető nélkül játszott - az tetszett igazán.
Larry Grenadier-t tavaly láttam utoljára a BJC-ben: akkor is magasztaltam, most is elsőrangú volt. Nem ismételgetném a már elsütött jelzőket - ő ma (szerintem) a világ egyik legjobb bőgőse.
Jeff Ballard meglepett. Amikor a felállást néztem, sajnáltam, hogy nem Brian Blade lesz a dobos, mint a legutóbbi CD-n. Aztán a koncerten Ballard olyanokat "művelt", hogy csak ámultunk. Az ő érdeme is, hogy nagyon egyben volt az "egész"! Sok cintányért "használ" - azt nagyon szeretem - és visszafogott is tud lenni.
Mit lehetne még kiemelni? Talán, hogy - végre - úgy szólt "minden", ahogy kell! De miért voltunk ilyen kevesen???
