JazzMa

Friss Hírek

DESEŐ CSABA 80!2019. február 15.
Katché, Manu: The Scope2019. február 15.
CSÜTÖRTÖKI FÉSZEK JAM2019. február 12.
Pátkai Rozina: Taladim2019. február 12.
BEVÁLTOTT ÍGÉRET2019. február 08.
Lovano, Joe: Trio Tapestry2019. február 08.
3. Belvárosi Jazzverseny2019. február 07.
ÚJ SOROZAT INDULT2019. február 04.
Kovács Linda: Sunflower2019. február 04.
Játék – 2019. február2019. február 03.
ARCCAL A FÉM FELÉ2019. február 01.
Jazz-Január Svájcban2019. január 30.

Hírek

NÉZTEM, MINT A MOZIBAN

A Jazzrael zenekar csütörtökön először léphetett fel a Budapest Jazz Club színpadára. Az Opus után ezt a fellegvárat is bevették, ami komoly sikernek könyvelhető el az együttes csaknem tízéves múltra visszatekintő történetében. Vendégük ezúttal is Szőke Niki volt.

A júliusi kánikulában az Opus klubban láttam őket legutóbb, most a novemberi hidegben a BJC-ben találkozhattam újra velük. Sok változásról nem számolhatok be, de ezt akár örömhírként is leírhatom. Nem távozott senki a zenekarból, nem veszett össze egyikük sem a másikkal, ugyanaz a jó hangulatú, összetartó csapat maradt a Jazzrael, ahogy megismertem őket. Tehát Bíró Nóra énekelt, a zenekarvezető zongorista és billentyűs Jáger Bandi mellett, a szaxofonnál Csejtey Ákost, bőgőn és basszusgitáron Horváth Pluto Józsefet, a doboknál Bordás Józsefet köszönthette a közönség. Bíró Nóra bevezetőjében elmesélte, hogy utoljára akkor volt itt, amikor ez a hely még moziként működött. Ez bizony több mint hét éve lehetett, akkor zárt be a Duna mozi, melyet az utolsó éveiben Odeon filmszínháznak neveztek át. Nóra a régi mozi emlékeinek hatására most egy filmet próbált beindítani képzeletünkben. A helyhez köthető mozi élményeim nekem is vannak, így örömmel csatlakoztam ehhez a képzeletbeli utazáshoz. A zene segítségével megelevenedtek a szefárd zene születésének és előfordulásainak főbb helyszíneihez, Izrael földjétől az Ibériai-félszigetig. Egy „filmszakadás” idejére hirtelen a felidézett napsütötte tájak közben hazai földre érkeztünk, Nóra a nagymamájától kapott könyvből olvasott fel zenei kíséret közben egy rövid életbölcseletet, de aztán tovább pergett a film. Jáger Bandi bizonyos időközönként áthangszereli a régebbi dalokat, így azok nagy részét most új hangzásban, benyomásom szerint az előző koncertekhez képest még inkább a jazz elemeket hangsúlyozva játszották.

A második részben a szefárd ritmusok amerikai örökzöldekre cserélődtek. Nóra a nézőtérre ülve figyelhette a további eseményeket. Szőke Niki vette át a mikrofont, elsőként George Gershwin szerzeménye, a „Summertime” hangzott el. Nem gondoltam volna, hogy még lehet újat adni ehhez a sokak által feldolgozott, mindenki által ismert alapműhöz. Ahogy Niki fogalmazta, nem az „altatódalos” változatot adták elő, az ő feldolgozásukra valóban nem lehetett álomba ringatózni. Sokkal inkább a következő, Pat Metheny „Always and Forever” szüleinek írt lírai számára, majd tovább ringatva, a nagynevű amerikai szerzők műveit egy saját szám követte, a Jáger Bandi írta „Heaven Sound”. A mennyei hangok után a földön ébredtünk, Niki az „Overjoyed” (Stevie Wonder) ismert dallamaival búcsúzott, Bandiék pedig eljátszottak még egy instrumentális darabot, a lelkes közönség tapsával kísérve.


j-01.JPG


j-02.jpg


j-03.jpg


j-04.jpg


j-05.jpg


j-06.jpg


j-07.jpg


j-08.jpg


j-09.jpg


j-10.JPG


j-11.JPG


j-12.JPG

Vissza a hírekhez