A Bartók konzi jazz tanszakának tanárai (2017-2018) – Juhász Gábor (gitár)
Egyszer pár évvel ezelőtt már kísérleteztem azzal, hogy interjúsorozat keretében bemutassam Önöknek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékének tanárait. Mit ne mondjak, nem volt könnyű… A vasárnaponként jelentkező új sorozatunkban a Bartók konzi jazztanárai remélem, kicsit rugalmasabbak lesznek… Tizedikként Juhász Gábornak szegezem a kérdéseket.
1) Mióta tanítasz a Bartók konziban?
2006-ban került át a Postás zeneiskola tanári karának egy része és az akkori konzis tanítványok a Bartók konziba. Ennek a pontos menetéről Lakatos Ági sokkal többet tud mondani. Ő vezényelte le az egész költözést, intézményi változást, ami nagyon jól sikerült, pedig sok nehézség volt akkoriban. Hálás vagyok neki ezért. Máig ő vezeti a jazz tanszakunkat a konziban, mindenki megelégedésére. A Postás zeneiskolába Babos Gyula és Gonda János ajánlására kerültem 1990-ben. Akkoriban Fehér Miki költözött ki Finnországba, és Folk Iván is elhagyta az iskolát. Egy gyülekezetben lett lelkipásztor. Valójában az ő megüresedett helyükre kerültem. Nagyon büszke voltam, hogy a főtárgytanárom, egyik nagy példaképem és a jazztanszak akkori vezetője, a hazai jazzoktatás létrehozója ajánlottak be erre a munkára annak idején. Folk Ivánnal is beszéltem, aki korábban felkészített a konzis évekre, az ő támogatása is jólesett. Aztán volt egy időszak, amikor a Tin Tin kvartettel sokat játszottunk word music-ot, vagy ahogy akkoriban hívták, etno jazzt. Indiai zenét, klasszikust és kortárs dolgokat gyakoroltam, és ezért egy időre abbahagytam a tanítást a Postásban, de '96 körül visszavettek szerencsére. Azóta igyekszem helytállni. A dolog szépsége, hogy másodszorra Gyárfás Pista ajánlott be az állásba, aminek külön örültem. Pista nagyszerű jazz gitáros, és remek ember.
2) Milyen szisztéma alapján válogatod ki a jelentkezőket?
Nem annyira bonyolult kiválasztani a jelentkezők közül a legrátermettebbeket, mint gondolnánk. Első lépésben mindig kiderül, hogy ki kerülhet be nyilvánvalóan és bizony az is, hogy kinél volt tévedés a jelentkezés. A kollégáimmal mindig megvitatjuk a szempontokat. Nekem az a legfontosabb, hogy érezzem a jazz szeretetét a jelentkezőben, hiszen kellemetlen dolog olyan dolgot tanulni, amit nem nagyon kedvel az ember. A hiányosságok közül szinte minden pótolható, és ezért vagyunk, de ha például valaki egyáltalán nem olvas kottát, az komoly akadály lehet. Ott feltételezhető, hogy nem is szeretne megtanulni kottát olvasni, ami a mai zenei, iskolai viszonyok között elképzelhetetlen. Mondom ezt úgy, hogy a nagy példaképeim közül néhányan nem olvastak kottát, például Wes Montgomery, vagy Chet Baker. Mennyire különleges fintora a sorsnak, hogy sokunk pont az ő szólóinak a leírásával, olvasásával tanultunk meg kottát olvasni, írni.
3) Amikor elkezdted, akkor kaptál tankönyvet, hogy hogyan oktasd a középfokú jazzgitárosokat, vagy volt egy saját tanterved?
Első lépésben használtam és használom azokat az iskolákat, amiket az én mestereim ajánlottak. Babos Gyuszi a Joe Pass kottákból, Charlie Parker szóló transzkripciókból tanított, és a saját transzkripciók írására gyakorlására buzdított. (Ez azt jelenti, hogy leírjuk valakinek a szólóját, majd együtt játsszuk a felvétellel nagyon sokszor, amíg nem megy egészen pontosan.) Ezek a gyakorlatok, kották máig tökéletesen működnek. Később beépítettem a tanításomba Mick Goodrick, Jim Snidero és még néhány amerikai jazzpedagógus munkáját, ami sokkal didaktikusabb út, de soha nem tévesztem szem elől a hasznosságot. Saját zenészi tapasztalataimból is merítek jócskán példát, de kollégáim, László Attilától, Gyafitól és Babos Gyuszitól is el-ellestem praktikus trükköket. Volt, hogy egykori diákomtól tanultam. Például Gyémánt Bálint remek skálázási gyakorlatokat adott, vagy Bende Zsolti megmutatta Berklee-s tanárának, Mick Goodrick-nak a könyvét, amit máig használok. Persze rengeteget tanultam a szakmáról zenész kollégáimtól, Binder Károlytól, Szakcsi Lakatos Robitól, Berkes Balázstól, hogy csak néhány nevet említsek. Sokszor gondolok arra tanítás közben, hogy Balázs vajon hogyan oldana meg egy ilyen pedagógiai problémát. Remek tanár, remek példakép. Természetesen kellett írnom tantervet, amikor létrehoztuk a középfokú jazzoktatást.
4) Most milyen szempontok alapján tanítasz? Heti hány órát adsz a konziban?
Heti 22-26 órát tanítok, attól függően, hogyan jön ki a lépés. Szerencsére vannak eléggé behatárolt keretek az iskolában, ezért nem kell attól aggódnom, hogy szétfolyik az oktatás. Félévkor, évvégén vizsgák vannak, a diákok készülnek a zenekari gyakorlatra, improvizációs gyakorlatra, és mivel egymást inspirálják, egy eléggé motivált légkörben kell tanítanom. Mindig elindulok a kályhától, és kitűzök egy végső célt, ami a profi zenészség. Rövidebb távon az akadémiai, vagy valamilyen külföldi egyetemi felvételi a cél, de szerencsére ez szinkronban van a hosszabbtávú céllal. A fenti anyagokat használom, és még sok mást, ami eszembe jut. Harminc év alatt rengeteg tananyag átfutott a kezem között. Mivel csak kis mértékben kell motiválnom a srácokat, hiszen amúgy is nagyon motiváltak, az a legfontosabb feladatom, hogy megtaláljam a diák gyengeségeit, és valahogy azt erősítsem. Akinek rossz a tempója erősebben metronómozunk, aki gyengén olvas, azzal foglalkozunk erősebben, van akinek gyengébb a memóriája, akkor azt erősítjük. Persze mindenkinél egyenletesen erősítünk mindent, de van akinél erre, van akinél inkább arra kell figyelni. Szerencsére jó, baráti, majdnem kollegiális a viszony a diákokkal. Talán ez azért van, mert a jazz még mindig ügy, szerelem, megfejtendő titok és ezekben egyaránt lelkesülten veszünk részt, tanár és diák.
5) Hogyan tudod ezt egyeztetni egyéb elfoglaltságaiddal? Hisz elismert előadóművész is vagy, így vannak fellépéseid is.
Robi látod, ez egy nehéz kérdés. Sokszor gondolok arra, hogy sokkal hatékonyabb lenne a művészi életem, ha nem tanítanék, látom és irigylem más kollégáim életét, de mit tegyek, szeretek tanítani, és a polgári biztonságnak is nehéz lenne búcsút inteni. Volt olyan, a kétezres évek elején, hogy több mint tíz zenekarban játszottam, évente két-három lemezen voltam szólista, külföldi turnékban vettem részt, olyankor Párniczky Andris kollégám helyettesített a Postásban, és akkoriban szereztem meg a második diplomám. (Valójában az elsőt, mert a régi papír nem volt hivatalos.) Nos, akkoriban volt, hogy elkezdtem napközben szédülni. Az orvosom kérdezte, hogy olyan mintha bepezsgőztem volna? Mondtam, hogy olyan, csak épp az eufória nélkül. Végigcsináltunk minden vizsgálatot, de ő az elején már megmondta, hogy túlhajtom magam, sok a stressz. Akkor aztán xanax, három nap alvás, majd kiszálltam néhány fontos zenekarból. Balázs Elemér sokáig orrolt rám, mert otthagytam a csapatát, személyes bántásnak élte meg, ellenséges is volt kicsit, de nem tudtam mást tenni. Az egészségem forgott kockán. Akkoriban egyébkén Lantos Zoli zenekarából is kiléptem, pedig nagyon jó nemzetközi fellépéseink voltak. Horváth Kornéllal azóta sem rendeződött a kapcsolatunk. A TinTin-ből mondjuk nem én léptem ki, kirúgtak, de ennyi elfoglaltság mellett ez érthető volt. Érdekes módon Szőke Szabiékkal azóta is nagyon jó a kapcsolatunk. Mostanában nagyon vigyázok arra, hogy ne legyen ütközés, ne is hajtsam túl magam, de így sem könnyű. Pár éve kaptam egy fegyelmit, mert otthon tartottam meg a gitárórát. Addig is nagyon rigorózus voltam abban, hogy minden óra meg legyen tartva, még ha a diák nem is nagyon készült, de a fegyelmi óta még óvatosabb vagyok. Szinte alig merek koncertet vállalni. Persze ezt csak mondom, az életem értelme a koncertezés, lemezkészítés.
6) A 2017/2018-as szezonra vannak-e újdonságaid? Úgy értem, valami új tanítási technikát vezetsz-e be?
Az egyszerű válaszom az lenne, hogy nem tervezek változást. Minhárom tavaly végzett növendékem elérte célját, Gyarmati Fannyt teljeskörű ösztöndíjjal felvették a boston-i Berklee College-ba, nagyon büszke vagyok rá, Puskás Levit az akadémiára, Mályinkó Lócit a zeneszerzés szakra. Nyertes szisztémán nem érdemes változtatni. Persze mindig más a tanítás, mások a diákok, ugyanabba a folyóba kétszer nem lehet lépni. Amúgy rengeteg továbbképzésen kell résztvennünk. Nemrég letettem a Mastert, mert amikor végeztem még nem volt ilyesmi. Vicces volt a portfolio védésünk. László Attila, Horányi Sanyi, Oláh Kálmán, Kollmann Gabi és én voltunk a vizsgázók. Összesen sokszáz év tapasztalattal Rejtő után szabadon. A vizsgáztató hölgy becsületére legyen mondva, nagyon komolyan vette a feladatot, és elolvasta a dolgozatainkat, egy értékes értelmiségi, szakmai diskurzust kovácsolt a vizsgánkból. Tavaly meg kellett írnom a Ped 2 portfoliót, idén fogok belőle vizsgázni. Idén be akartak íratni a mentorképzésre, ami minden péntekemet, szombatomat lefoglalta volna két évig, és bő félmillió forintba került volna. Megkértem Lakatos Ágit, hogy hagy halasszam el ezt pár évig. Urbán Orsi, Kollmann Gabi és Révész Ricsi idén elkezdte a tanfolyamot. Kíváncsi vagyok a tapasztalataikra. Olyan is volt, hogy a Lamantin táborba kellett beiratkoznom továbbképzésre. Amikor megjelentem a diákok között Friedrich Karcsi meglehetősem keresetlen szavakkal kérdezte meg, hogy mit keresek ott. Aztán Márkus Tibi áthidalandó a kínos helyzetet, megbízott engem, hogy tartsak zenekari gyakorlatokat, és akkor nem kell kifizetnem a tandíjat csak a szállást és az étkezést. Persze ezekben a néhol faramuci helyzetekben is rengeteget lehet tanulni. A Lamantinban megismerkedtem Spányi Emillel, aki adott egy Ron Miller modális harmonizációról szóló tankönyvet, amiből inspirálódva két új darabot is írtam. Az egyik, aminek „Kenny Wheeler” a címe, és a nagyszerű angol trombitás emlékére íródott, épp a napokban kérte el Márkus Tibi, hogy a legújabb lemezére felvegye. Az egyik pedagógiai vizsgán pedig a kollegina azt javasolta, hogy ne legyen asztal köztem és a diák között, mert az falat képez. Igaza volt, azóta is asztal nélkül tanítok és jobb így.
7) Vannak új növendékek? Kik ők név szerint?
Bolyki Tamás, Hajdu Tamás, Thorpe Gáspár, Mező Richard, Virág Benedek és Cseh Péter. Péter már kész profi zenész, idén a hangfoglalás pályázaton nyert a zenekaruk kétmillió forintot, hogy lemezt vegyenek fel, de mindannyian nagyszerűek. Szerintem fogunk róluk hallani még sokat. Ezenkívül tartok még zenekari gyakorlatot és improvizációs gyakorlatot is. Az impró gyak-on például Pál Gabi egy annyira szép transzkripciót hozott, hogy mindannyiunknak leesett az álla. Az is nagyon éredekes, ahogy a tanítvány utána kielemzi a szólót, és ebbe bekapcsolódnak a többiek. A legutóbbi órára én is vittem egy Wes Montgomery transzkripciót. Jó volt látni, hogy a diákok értékelik, hogy nem csak tőlük kérek házi feladatot, hanem én is megcsinálom a magamét. Talán az a legfontosabb üzenet, amit át tudok adni, hogy érdemes és jó gyakorolni. Berkes Balázs nyűgözött le, amikor hetvenvalahány évesen lelkesen mutatott nekem egy Gary Peacock transzkripciót. Ilyen szeretnék én is lenni.
8) Jazzművészként miket tervezel az elkövetkező hónapokra?
Tavaly két nagy feladatot is véghezvittem. Megírtam egy csokornyi jazz dalt. A triónkhoz, amiben Jeszenszky Gyuri dobol és Kovács Zotya bőgőzik, Gátos Iván csatlakozott Hammondon, és ezzel a kvartettel adtunk néhány fontos koncertet ezekkel a dalokkal. A nemzetközi jazz napon a Fonóban fel is vettünk egy koncertet. Nagyon jól szól. Ugyanakkor elkészítettem, felkérésre, egy Beethoven feldolgozást. A Tavaszi szonátából írtam egy négy tételes kb. 40 perces jazz szvit-et. Ez is nagy munka volt, két fontos koncerten mutattuk be, az egyiken Tálas Áron csatlakozott a triónkhoz, a másikon Oláh Kálmán. Most van egy kis csend. Régebben megijedtem volna egy ilyen csendes időszaktól, de most jólesik. Berkes Balázzsal és Gyárfás Pistával lesz egy koncertünk a Háló klubban, azt nagyon várom.
Deseő Csaba írt egy önéletrajzi könyvet, és annak a bemutatóján, november 16-án én gitároztam. Nagyon vártam ezt az eseményt. Már csak azért is, mert roppant kíváncsi voltam a könyvre. Mindig is érdekelt a jazz története, a magyar jazz-é különösen, hiszen barátaink az elődeink, és ha már oktatás kapcsán kérdezel, az utódaink is. Ez egy folyamat, aminek a része vagyok, és büszke vagyok rá.
9) Mikorra várható például egy újabb lemez?
A napokban kaptam meg a végleges keverését a Fonós koncertünknek. A lemeznek „Kertben” lesz a címe, és a kertünk részei voltak az inspiráló tényezők a dalok megírásakor. Hinta, Diófa, Kutyaház, Tűzhely stb. Sokat dolgoztunk a keverésen, végül Kopcsik Marci hangmérnök annyira szép anyagot készített, hogy csak az első tapsnál derül ki, hogy nem stúdió albumot hallgatunk. Szerencsére nincs zenei hiba sem a lemezen. Vállalhatatlan legalábbis semmiképp, az apróságok pedig kifejezetten kedvesek tudnak lenni. Kedvenc lemezeim koncertlemezek. Wes Montgomery „Full House” című lemeze, vagy Miles Davis korai hatvanas évekbeli koncertlemezei, különösen a párizsi. Ráadásul, amikor Charlie Mariano-val volt szerencsém lemezt felvenni, lenyűgözött, hogy az akkor közel nyolcvan éves mester egyet sem javított, dehát nem is hibázott a felvételkor. Pedig stúdióban, digitális eszközökkel rögzítették. Azóta én is törekszem a hibátlan feljátszásra. Jobb a levegője, frissessége az úgynevezett first take-nek. A koncertlemez mellett nyilván szólnak gazdasági érvek is, de ebben az esetben az is fontos volt, hogy a szó átvitt értelmében is élő legyen a felvétel. A kollégáim is hibátlanul játszottak, csak egy dalt kellett kihagynom a lemezről. Rosszul számoltam be a dal előtt, ettől kicsit megroggyant a koncentrációnk, egy formai hibát is vétettünk, rosszul is játszom a témát és kicsit ijedt is a dal. Szerencsére ezen dal nélkül is 60 perc hoszzú lesz a CD, tehát egyáltalán nem hiányzik az anyagról. Azt a dalt egyébként Berlinben felvettem két Berlinben élő amerikaival és magyarral, Desney Bailey-vel, Joel Holmes-szal, Orgon Alberttel, Miklós Szilveszterrel. Desney a gyönyörű mély hangján improvizált rá egy szerelmes szöveget. Joel egyébként Roy Hargrove zongoristája volt. Remek zenész, hívott, amikor legutóbb itt volt Pesten, de sajnos nem értem rá elmenni a koncertjére. Szóval a „Kertben” című lemez remélem, kijön még karácsony előtt.
