Véletlenek márpedig nincsenek
A Balázs Elemér Group idei utolsó koncertjét tartotta a Budapest Jazz Clubban, december 28-án este.
Történt, hogy mezei zeneszeretőként koncertre indult eme sorok szerzője. A jegypénztárhoz érve kedvesen, de határozottan érkezett a válasz, hogy jegy márpedig nincsen több. Bánatosan reménykedve még a csodában tébláboltam az előtérben, amikor is... Megcsörrent a telefon. Egy határozott férfihang volt (a hívás céljáról holnap bővebben...), és pár perc múlva a hőn áhított jegyet nyújthattam ellenőrzésre.
Kezdődött is a koncert. Balázs Elemér első felkonferálásában rövid évértékelést is tartva köszöntötte az igen népes hallgatóságot. A félidőben aztán standardeket hallhattunk, parádés megvalósításban. Külön erénye volt az előadásnak, hogy a szólókörök nem sablonosan követték egymást, minden számban valaki máson időzött el a reflektor, és izgalommal vártuk az újabb variációkat. Témát énekelt mindkét szólista, Kiss Flóra és Szakonyi Milán is - hol egyedül, hol felosztva, jó ízléssel beosztva. A hangszeresek: Komjáti Áron (gitár), Pecek Lakatos Krisztián (bőgő), Czibere József (ütők) és a Balázs testvérek: József a billentyűknél, valamint a zenekarvezető Elemér a doboknál, mind-mind megmutatták virtuóz hangszeres tudásukat, leleményes improvizációikat, ugyanakkor szépen megkomponálták azt is, hogyan épüljön fel az egyes számokból a félidő, hogyan teljesedjen ki a kép, hogyan fokozódjon a hangulat.
A második szetben a Balázs Elemér Group saját számait hallhattuk, melyeket Balázs Elemér és József jegyeznek szerzőként. A nagyszerű első félidő után igazi lubickolós örömzene következett - talán a "hazai pálya", a születésüktől nevelgetett dalok adták azt a pluszt, amitől még erősebb lett ez a sorozat. A zenészek egymásra is rácsodálkozó bekiabálásai, folyamatos mosolyai jelezték, hogy ők maguk is nagyon szívesen játszanak. Az utolsó számban egy intro erejéig csatlakozott ifjabb Balázs Elemér is. A még középiskolás fiú zeneszerzőként és zongoristaként is megmutatkozott, és igencsak valószínű, hogy a következő generációban is hallunk még a Balázs családról.
A hatalmas sikerre való tekintettel a januárban készülő új BEG lemezről játszottak egy számot ráadásként, ami még egy új színt csillantott meg a zenekar palettájáról - az énekesek jutalomjátékának nevezném a rövid dalt.
Véletlenek nincsenek, és bár a Balázs Elemér Group állandóan magas színvonalat képvisel, a mai este - talán a Karácsony közelsége miatt?, vagy a szilveszteri mulatságok előzeteseként?- csodálatosra sikerült. Aminek ily módon nyoma is marad a világhálón.
Köszönöm Maloschik Róbertnek és a BJC-nek!
(Képek pedig nincsenek, mert mint a bevezetőben említettem, nem beszámolóra készültem, így a fényképezőgépem otthon maradt…)
(Ma reggel aztán írtam a BEG menedzserének, Boór Ádámnak, hogy küldjön már pár képet Márta beszámolójához. Azt válaszolta, hogy annyira zsufi volt bent, hogy mindössze 4 kép elkattintására volt lehetősége… Így is köszönjük neki az alábbi képeket! – A szerk.)
