Jazz a Márványteremben – Első évfolyam tizenhetedik est II. rész
A sorozat kezdetén már megírtam, hogy milyen akadályokon kellett „átszökkennem” ahhoz, hogy végül is 1995. január 23-án elindulhasson a „Jazz at the Marble Hall”, magyarul „Jazz a Márványteremben” sorozatom. Az alapkoncepció az volt, hogy ezek a hétfői estek 7 órakor kezdődnek, hogy 10-re, a tapsok/ráadások miatt maximum fél 11-re befejeződhessenek. Az est nyitányául jazztörténeti sorozatot hallhatunk magyar jazzmuzsikusok előadásában, majd a második részben (Mester és Tanítványa) a jazztanszak egyik tanára mutatja be legkedvesebb tanítványát, végül a harmadik részben egy olyan fiatal együttest ajánlok a közönség figyelmébe, akik szerintem nagyobb figyelmet érdemelnének. Az 1995 és 2009 között elhangzott közel ötszáz koncertet rögzítettük, majd pár héttel később „Éjszakai jazzklub” sorozatomban valamennyiből műsort készítettem, ami el is hangzott a Bartók Rádióban.
A sorozat tizenhetedik estje 1995. május 15-én került megrendezésre, szokás szerint teltházzal!
A második harmadban a „Mester és Tanítványa” részre került sor. Illetve ezt én önhatalmúlag „Mester(ek) és Tanítványa(ik)”-ra módosítottam, mert két tanár úr búcsúzott végzős tanítványaitól.
Először a Márványterem közönségének nagy örömére Berkes Balázs (1937) dicsérte a kissé megilletődött Glaser Pétert (1968). Majd Selényi „Dudi” Dezső (1933) bocsátotta útjára egyszerre három tanítványát: Ivacs Zsoltot (1968), Schreck Ferencet (1969), valamint Szalóky Bélát (1972).
Arra már sajnos nem emlékszem, hogy a tanítványok miért nem vonták bele tanáraikat a zenélésbe…
Az viszont biztos, hogy a Szalóky Béla szervezte Trombone Sextet featuring Krisztina Pocsai formáció lépett fel! Habár Krisztát akkor hallottam először énekelni, már akkor lementem hídba tőle. Ott azonban még csak nem is sejtettem, hogy napjaink egy vezető (!) jazzénekesnője lesz az akkor 20 éves miskolci lányból. (Azt meg végképp nem, hogy diplomája megszerzése után 10 éven keresztül Bartók Rádiós jazzprogramjaim műsorvezetője lesz…)
A „so called” Trombone Sextett így állt fel a 22 és fél évvel ezelőtti esten: Szalóky Béla – harsona, trombita, Ivacs Zsolt – harsona, Schreck Ferenc – harsona, Juhász Attila (1970) –zongora, Glaser Péter – bőgő, Tiba Sándor (1972) – dob.
Az első számot (Cedar Walton „Cedar’s Blues” és Charlie Parker „Scrapple from the Apple”) ebben a felállásban játszották.
A harmadik számban (Richard Rodgers-Lorenz Hart „My Romance”) a fiúk engedték énekeli Pocsai Krisztinát (1975) is.
Majd ismét ők hatan maradtak Erroll Garner „Misty”-jére.
Duke Ellington-Bob Russell „Do Nothing till You Hear from Me”-jére ismét behívták Krisztát.
Aztán Jimmy Heath „CTA”-jére nemcsak Kriszta ment ki a Márványteremből, hanem Glaser is, kinek helyét a bőgőnél Piri Béla (1970) foglalta el.
A záró számban (Erskine Hawkins-Bill Johnson-Julian Dash-Buddy Feyne „Tuxedo Junction”) a fiúk nagyvonalúan ismét engedték Krisztát énekelni.
Tényleg nagyon jó kis koncert volt!
