Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 11. rész: Dés László + Dés András

A januárban indult új sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.

László, Téged még 1974-ben, vagy 1975-ben láttalak először játszani, mikor is az Interbrass együttessel léptél fel a Marcibányi téren. Akkor már befejezted a jazzkonzit?

Második évfolyamra jártam, amikor ’74-ben bevettek az Interbrass zenekarba. 150 forint volt a gázsim. Tehát ekkor lettem „profi” zenész. Szép korszak volt. Együtt tanultuk a műfajt a közönséggel, akik annyi idősek voltak, mint mi.

László, és ki volt a szaxofon tanárod ott?

Siliga Miklós volt a szaxofontanárom. Generációk nőttek fel a keze alatt.

László, láttalak konzis vizsgakoncerten, ahol Dresch Misivel egy zenekarban léptetek fel. Hogyan emlékszel a konzis évekre?

Nagy lelkesedéssel és elszánással gyakoroltunk társaimmal, és rengeteg zenét hallgattunk. Aztán elkezdtem játszani az akkori élvonal zenekaraiban, sokat tanultam tőlük is.

László, aztán jött a Dimenzió, amely nagy sikereket ért el az 1970-es évek végén és a '80-as évek elején. Miért Toto-t és  Baló Pistát választottad be a ritmusszekcióba?

Toto (Tóth Tamás) egészen kivételes képességű muzsikus volt, nagyon jól bőgőzött, de a basszusgitáron zseniálisan játszott. Egy időben minden basszeros őt hallgatta, ő volt a példakép. Ezt ma is meglehet hallgatni a Dimenzió lemezeken. Baló Pistivel már jóval a Jazz-tanszak előtt ismerkedtünk meg, ő már tizenévesen jól dobolt, és boldog voltam, hogy elvállalta a velem való játékot, még gimnazista korunkban. És mindkét muzsikus embernek is remek. Jó volt velük együtt lenni, barátaim is voltak, nem csak kollégák.

László, és a BDSz Collection kinek az ötletéből jött létre?

Vagy Szakcsi, vagy Babos Gyuszi ötlete volt, nem tudom pontosan. Szakcsi nagyon jó, izgalmas darabokat írt a zenekarnak, amely nemzetközileg is sikeres volt, de nem volt hosszú életű.

László, hány éves volt András fiad, amikor felfedezted, hogy nagyon tehetséges?

Az, hogy Andris tehetséges, már egészen kis korában kiderült. Hogy nagyon tehetséges, az akkor, amikor már zenekarokban játszott. Például Kaltenecker Zsolttal és Balázs Elemérékkel.

Fotó: David Six

András, milyen zeneiskolákba járt, és kik voltak a főtárgy tanárai?

Két zeneiskolába jártam. Az első egy sarokra volt tőlünk, a XIII. Kerületben, ahol először Sárkány Zsolt, majd Godán Sándor voltak a tanáraim. Később, már gimnázium alatt a Medve utcai zeneiskolában a legendás Balázs Oszkár lett a tanárom. A Jazztanszakon pedig Kőszegi Imre, Nesztor Iván és Zsoldos Béla voltak a tanáraim.

András, járt Apukája koncertjeire? Például a Stendhal Trio-ra?

Természetesen jártam. A Trio Stendhal fénykora alatt nyílt ki igazán az érdeklődésem a zene és az ütőhangszerek iránt. Annál nagyobb ajándékot nem is tudok elképzelni egy fiatal ütőhangszeresnek, hogy rendszeresen testközelből hallgathatja Horváth Kornél játékát. A Trio elképesztő sikereket ért el, nagyon büszke voltam apukámra és az együttes zenéje is nagy hatással volt a zenei fejlődésemre.

László, mikor játszottál először színpadon a fiaddal?

Talán amikor Kaltenecker Zsolttal alakítottak egy triót. Az ő vendégük voltam több koncerten is, és nagyon élvezetes volt velük játszani.

András, maga hogy emlékszik minderre?

Az első közös fellépésünk egy iskolai zenekarral volt, Papa egy családi eseményen szállt be játszani közénk - nagy buli volt, arra emlékszem. De valóban, az első igazán emlékezetes közös koncertünk a Zsolttal duóban felvett anyagunk lemezbemutatója volt az Óbudai Társaskörben. Az hatalmas élmény volt számomra.

László, a '80-as évektől filmzenéket kezdtél írni, és színészekkel készítettél lemezeket. Ez hogy jött az életedbe?

Filmzenét és színházi zenét is felkérésekre kezdtem írni, és nagyon örültem, mert izgatott mindkét műfaj. Először mint jazz-zenészt kértek fel különböző munkákra, aztán később jóval kitágultak a műfaji határok.

László, aztán jött az ESP, majd az Jazz+Az? Mondanál ezekről is néhány mondatot?

Az ESP Gőz Laci és Erdélyi Péter zenekara volt, ott én csak vendégeskedtem időnként. A Jazz+Az úgy született, hogy Gesztivel leültünk a Dzsungel Könyve sikere után beszélgetni, mit csinálnánk együtt szívesen. Ő egy zenekart szeretett volna velem, én pedig egy zenés filmet. Így született a Kalózok című film és a Jazz+Az zenekar.

András, miután végzett tanulmányaival, kikkel kezdett játszani?

Az az igazság, hogy nincs éles határvonal a tanulmányaim befejezése és a profi zenészi pályafutásom között, sőt, őszinténszólva azért mentem a jazztanszakra, mert egyszer csak szembesültem vele, hogy a zene az életem, egyre több zenekarba hívnak játszani és gyakorlatilag megélek a zenélésből. Szóval az első zenekaraimban (Bosambo Trio, Kaltenekecker-Dés Duó, Balázs Elemér Group) már a felvételi előtt, vagy nem sokkal a felvételi után játszottam.

László, a Jazz+Az óta eltel negyedszázad. Színházi kapcsolataid nem szakadtak meg. Az utóbbi évtized legsikeresebb musicaljét komponáltad, az A Pál utcai fiúkatat. Ez milyen helyet foglal el a karrieredben?

Mivel máig sikere van A Pál utcai fiúknak, egy fontos állomása zeneszerzői pályafutásomnak. Sikerült nem elrontani Molnár Ferenc remekművét, és talán hozzá is adtunk valamit. Talán a darab sokkal inkább a jelennek, a mostnak szól, mint a regény. És ez jó és fontos dolog.

András, maga itthon is nagyon népszerű volt, még is családostól kiköltözött Bécsbe. Hogyan sikerült beilleszkednie a kinti zenei életbe?

Szerencsére úgy tűnik, hogy Bécs elképesztően színes, izgalmas és színvonalas zenei élete is befogadott - sok nagyon inspiráló zenekarban és projektben veszek részt. Ez persze nem jelenti azt, hogy az otthoni zenei élettel megszűnt volna a kapcsolatom, mind a mai napig hívnak budapesti barátaim zenélni, amire nagyon nagy szüksége is van a lelkemnek.

András, kint hány lemeze jelent meg? És itthon?

Csak azt tudom, hogy több mint 100 lemezen közreműködtem eddigi életem során, ebből az itteniek szerintem 10 fölött lehetnek. Úgy tűnik, hogy idén ez a szám meg fog ugrani ugyanis 2025-ben az átlagosnál több lemezfelvételre hívtak, zömében bécsi zenészek projektjeibe.

László, fellépsz még jazz zenészként? És ha igen, akkor kikkel?

Sosem szakadt meg kapcsolatom a jazz zenével és a hangszeremmel, mindig volt zenekarom, és ha éppen nem, akkor vendégeskedtem itt-ott. Jelenleg a Free Sounds zenekarban játszom, Lukács Miklóssal, Fenyvesi Mártonnal és Dés Andrással. Két lemezt is készítettünk, egyet stúdióban Capricci címmel, egyet az Opus Jazz Klubban, értelemszerűen élő felvétel, Amplitudes címmel.

András, mikor lép fel legközelebb az Apukájával? És a kinti zenekarával mikor jön legközelebb Magyarországra?

Apukámmal május 30-án játszunk a badacsonyi Vánkos nevű helyen, a quartettemmel szeptember elején játszunk majd az Opusban, miután felvettük második albumunkat, ami ismét a BMC gondozásában fog megjelenni.

Most jut eszembe, hogy egy-két fontos dolgot kifelejtettem.

Ezt most pótolom!

László, 2001. szeptember 14-én léptettelek fel először a Jazz a Márványteremben sorozatomban a Regős István szervezte John Coltrane emlékesten. Amit a Márványterem festése miatt a 6. stúdióban rendeztem meg. Erről mondanál valamit?

Nagyon emlékezetes koncert volt, már csak azért is, mert Coltrane a zenei példaképem, miatta lettem jazz zenész, így örültem a felkérésnek. És egy nagyon jó zenélés kerekedett belőle.

László, aztán már a Márványteremben részt vettél Zsoldos Béla 50. születésnapi koncertjén. Arra hogy emlékszel?

Zsoldos Bélával régóta ismerjük egymást, a már említett BDSZ-ben játszottunk előszőr együtt. Azóta barátok vagyunk, és sokszor játszottunk együtt. Az 50-ik születésnapi koncert egy kiemelet, kivételes esemény volt, de nemrég játszottam a 70-iken is. Mert az idő múlik gondolkodás nélkül, másodpercről másodpercre.

András, magát 2000. április 17-én léptettem fel először a Jazz a Márványteremben sorozatomban (amit további 15 alkalom követett). Emlékszik még arra?

Ha jól emlékszem, Kaltenecker Zsolttal közös duónkkal léptünk fel. A leginkább arra emlékszem, hogy volt ott ez a különös ember, Maloschik Róbertnek hívták és nagyon jellegzetes stílusa volt. Zsolt nagyon jól szórakozott Robi elég erős fogalmazásmódján, én pedig rendkívül büszke voltam, hogy 20 évesen a Magyar Rádió Márványtermében léphetek fel.