No problem
Az új év máris új élményekkel ajándékozott meg, belecsempészve a tavaly tapasztalatait. Ma este jártam életemben először a Lumenben. Ma este voltam életemben először free jazz koncerten. Már a második koncertbeszámolómat írom, és második alkalommal ismerem meg az egyik zenész leszármazottját. Tavaly László Attila fél éves unokáját tapsoltuk meg, ma este Szelevényi Ákos fiát, Vito-t. Vito-t nem csak azért tapsoltuk meg, mert végighallgatta élete első jazz koncertjét, hanem mert végig is trombitálta.
A Peter & Akosh Problem tagjai: Szelevényi Ákos – szaxofon, Szelevényi Vito – trombita, Kováts Gergő – szaxofon, Cseke Dániel – szaxofon, Meggyes Ádám – trombita, Ajtai Péter - bőgő, Pozsár Máté – zongora, Porteleki Áron – dob.
A koncertleírás mókásnak tűnt, de a végére megértettem, mire is gondoltak. A szöveg így hangzott: ,,Benszülött zenészbarátaink előszeretettel nyitnak, zárnak, avatnak és rombolnak helyeket - ezúttal az évnyitó ceremónia levezénylése a feladat. A big band ugye mindig tematikus műsort játszik, ezúttal a free jazz témakörében. A koncert különlegessége, hogy ezúttal nem csak Szelevényi Ákos a vendégük, hanem Ákos fia, Vito is!”.
Ezt olvasván – és tekintettel arra, hogy nem vagyok elárasztva free jazz élményekkel – , jó diák módjára készültem tollal és papírral. A jegyzetet is bemásolom. Szerintem jó lett.
,, 1. Szám: - befolyás, ébredés – csermelyből zúgolódó folyam
- egyszercsak dobszóló – beúszik az eddig nem hallott zongora
- bőgő + zongora + szaxofon
+ dob - ,,swing egy percre”
- Nils Holgersson libái
- trombita egy kis ész a csapatban
- levágott libafejek gágogják ki magukat – állatkert a dzsungel
- mindenki káosz, de mi a fasz!?
- végülis mindenki arról beszél, csak nehéz
- sláger: you don’t Louis Moholo”
(próbálom érzékeltetni a kézzel írt vázlatot)
Egész mondatokban valahogy így fogalmaznám meg:
A koncert tarolt. A zenekar nyitott, zárt, avatott és rombolt nem csak helyeket, világokat is! Az elején még próbáltam elemezgetni. A zenekart pásztáztam, figyeltem gesztikulációikat. Ez sem mutatott irányt a hangok sűrűjében, de végül hagytam, hogy hasson.
Izgalmasan építkezett az első hang megszólalásától az utolsó rezzenésig. A különleges hangzásvilágot Szelevényi Ákos ütőhangszerekkel is színesítette. A hangtengeren egyszercsak felcsendültek a kürtök, megbabonázva a robosztus hullámokat. Ez volt a trombitás rész a jegyzetben. Felütötte fejét a swing is egy pillanatra, vagy bele a cintányérba. A bőgőn néha vonóval játszott Ajtai Péter, máskor Pozsár Máté különleges pengetővel borzolta a zongora húrjait. Az improvizációcsokrot végül a záró téma kötötte össze, avagy végülis mindenki arról beszél, csak nehéz. Az utolsó nyolc percben ráadásként eljátszották Louis Moholo ,,You Ain't Gonna Know Me 'cos You Think You Know Me” című szerzeményét. A ,,sláger”, ahogy Ajtai Péter nevezte, tökéletesen zárta a koncertet!
