Üveghegyen innen s túl
Csütörtök este a Borbély Műhely varázsolta el közönségét az Opus Jazz Clubban. Nagyon vártam, hogy ott lehessek a koncerten, mert eddigi tapasztalataim alapján tudtam, hogy valami nagyszerű vár majd rám. A megérzéseim nem csaltak.
De nem csak a zene minősége, stílusa, egyedisége növelte az élményt. Nagyon imponáló volt, hogy amint fellépett a zenekar a színpadra, egy gyors köszöntés, bemutatkozás után egyből a lényegre tért. Nem kellett sokat beszélni, mert minden fontos mondanivaló ott rejlett a muzsikában.
Az új év hozott némi változást a zenekar életében. Baló István helyét G. Szabó Hunor vette át a dobok mögött. A zenekar tagjai: Borbély Mihály - szaxofon, tárogató, furulyák, Tálas Áron – zongora, Horváth Balázs - bőgő, G. Szabó Hunor – dob.
Zoller Attila szerzeménye, a ,,Hungarian Jazz Rhapsody” vezetett be minket a műhely mesés világába, majd a ,,Momo” és az ,,Öregek” című szerzemények következtek. Végül az LGT dal, az ,,Ezüst nyár” című feldolgozásával záródott az első felvonás.
A koncertet egy mese metaforájaként éltem meg, mely így hangzik: Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy ifjú legény, aki egy nap elhatározta, hogy elmegy világot látni. Vette kalapját, tarisznyáját, és nekivágott az élményekkel teli útnak. Átkelt sűrű erdőn, mély folyón, mígnem valami rejtélyes hangokra lett figyelmes. El nem tudta képzelni, mi lehet az, tán tündérének? Követte a különös dallamot. Így bukkant rá egy városra. Bement hát szállást keríteni éjszakára, de a sötét utcák labirintusai nagyon félelmetesnek tűntek. A különös hang, amit követett, végül egy fogadóhoz vezette, ahol jó bort, meleg ételt és szállást kínáltak neki. Az ifjú nagyon boldog volt, úgy érezte útja végére érkezett. Akkor még nem tudta, hogy még csak eztán következik az igazi kaland.
A mese folytatódott. A koncert második felében a következők hangzottak el: ,,Sűrű csillagos éj” népdalfeldolgozás, ,,Tilinkós, a Kodályé”, ,,Epigramma”, mely Tálas Áron szerzeménye, és végül az ,,Üveghegy” című szám. A közönség természetesen nem nyugodott bele, hogy itt a vége. Töretlen vastapssal csalták vissza a művészeket még egy szám erejéig. Így a ,,Ne rejtőzz el” című kompozícióval köszönt el a zenekar.
Az ifjú nagyon boldog volt és büszke magára, hogy ilyen nagy utat tett meg egyedül. Ideje sem volt megünnepelni a sikert. Mire észbekapott már magába szippantotta a város sűrű forgataga. Szélsebes életében egyszer csak eljött a pillanat, amikor elgondolta múltját, jelenét és jövőjét. Ekkor rájött, hogy az üveghegyen túl is van élet. Ideje kiszakadni a város zsúfoltságából. Valahol itt lett vége az én mesémnek.
Fantasztikus élmény hallani, ahogy egymásba simul több zenei műfaj egy külön világot feltárva a hallgató előtt. Zsenialitásukat az is mutatja, hogy bár Horváth Balázs elmondása szerint, még nem forrta ki magát teljesen az előadás, a közönség egy feledhetetlen élményben részesült. Felemelő élmény Magyarországon magyar zenészektől világszínvonalú produkciót hallani.
